A bűn és a büntetés kettős (h)arca

Zsuzsa asszony fia leveleit olvasgatja, melyekben Pali köszönetet mondott édesanyjának a türelemért, a fenntartás nélküli szeretetértA rablást kiváltó ok mindkét esetben a kábítószer volt. A kábítószer, melynek rabságából Burján Pálnak ritka kivételként sikerült kiszabadulnia.

Kilónyi hivatalos ügyirat

Az özvegy édesanya, Burján Zsuzsanna kilónyi hivatalos rendőrségi, illetve bírósági ügyirattal fogadott. Nem akart szépíteni semmit, felsorolta fia életének eddigi állomásait. Burján Pál ügyes kezű fiú volt, a pozsonyi szakiskolában kitüntetéssel végzett, mint stukkókészítő. Mestere Körmöcbányára küldte volna őt főiskolára, de ő a munkát választotta. A középiskolában még szinte biztosan nem nyúlt kábítószerhez, a drogra feltehetően akkor szokott rá, amikor munkanélküli lett, és kétes barátok között múlatta az időt. 2000 decemberében, amikor kirabolta nőtlen nagybátyja házát, már fél éve drogfüggő volt, heroint szúrt. „Hosszú ideig nem gyanakodtam – mondta az édesanya – , mert semmilyen változást nem észleletem Palin. Később hallottam arról, hogy a pupilláját kellett volna figyelni, meg ilyesmiket... Csakhogy közben kezdett eltünedezni itthon a pénz. Mire bizonyossá vált, hogy drogos, már minden értéket elvitt és eladott. Kiment dolgozni Ausztriába, három hónap alatt százezer koronánál is többet hozott haza. De három nappal később már nem maradt a pénzből semmi. Azt a sokkot képzelje el, amikor megtaláltuk a tűt! De akkor már késő volt. Elvittem őt pszichológushoz, Bazinba utalták, de Pali azt mondta, ő nem megy a „bolondok” közé. Az érsekújvári alkohol- és drogfüggőkkel foglalkozó klinikáról is úgy jött haza, hogy nem bírja közöttük. Pedig küzdött a drog ellen, szabadulni akart, csak éppen nem találta a kivezető utat. A pszichológus ismét előírta neki a tablettákat, ő meg eladta, és azon a pénzen is kábítószert vett”.

Az első komoly bűncselekmény

a családon belül történt. „Hívott az öcsém, hogy gyertek, mert betörtek hozzám. Ahogy megláttam a beütött ablaküveget, mindjárt mondtam, hogy ez a betörő balkezes volt. És azonnal a fiamra gondoltam. Már tudtam, hogy egy kábítószerfüggő nem gondolkodik, ha a szervezetének szüksége van a szerre. Könyörögtem neki, hogy mondd meg, ha te voltál, elintézem az öcsémmel, kifizetjük...! De tagadott. Csak a huszonnégy órás, kemény vallatás után ismerte be, amikor már felléptek nála az elvonási tünetek. Éppen munkából jöttem, amikor megbilincselve hozták a rendőrök. Akkor mutatta meg a fecskendők rejtekhelyét a fotel aljában. A lopott pénz felét odaadta a másik drogos haverjának, ő öt gramm heroint vett aznap, s maradt még vagy tízezer koronája. Azt a pénzt a tárgyi bizonyítékokkal együtt már a rendőrök vitték el”.

Burján Pál vádlottat a Dunaszerdahelyi Járásbíróság bűnösnek találta, és jogerősen kétévi, harminc hónapra felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ennek tudatában követte el a második súlyos bűncselekményt, alig három nappal az ítélet kihirdetése után.

Magára vállalt mindent

A pozsonyi rablást nem egyedül, és nem is teljesen önszántából követte el. Az édesanya, Burján Zsuzsanna 32 éve a nagymegyeri posta alkalmazottja. Ott kereste meg őt fia egyik barátja, azzal, hogy Pali ötszáz koronával tartozik neki. Az asszony azt válaszolta, hogy nincs ötszáz koronája, s hogy „aki kérte, majd megadja”. Ezt követően az illető fiatalember Palival és egy harmadik társukkal autóba ült, és Pozsony felé vették az irányt. Pénzt szerezni becsületbeli ügy, akkor is, ha narkóra kell. A vékonydongájú Palira hárult a feladat: nyílt utcán tépte ki egy asszony nyakából az aranyláncot. A trió menekülés közben egy zsákutcába hajtott be az autóval. Szinte azonnal elkapták őket. S ahogy előzőleg megegyeztek, Pali, az „adós”, magára vállalt mindent. A pozsonyi tárgyaláson csupán azt kérte, hogy vegyék figyelembe előző, felfüggesztett börtönbüntetését, mert így legalább egyszerre „letudja” a kettőt. A kirendelt védő és a hozzátartozók legnagyobb meglepetésére azonban a csatolt aktákban Burján Pál büntetlen előéletűként szerepelt. A pozsonyi bíróság első fokon jogerősen kétéves börtönbüntetésre ítélte. Pali az első évet Pozsonyban, a másodikat a Nagyszombathoz tartozó gerencséri börtönben töltötte. Édesanyja minden erejét összeszedte, és azt mondta, hogy nem fellebbeznek, ülje csak le fia a büntetését! A saját érdekében. És ragaszkodott az intenzív kábítószer-elvonó kúrához is. Palinál már az első hetek után megszűntek az elvonási tünetek lidércnyomásai, és különösebb gyógyszeres kezelés nélkül vészelte át a börtönéletet és -kosztot. Ezt nem véletlenül említem, Burján Pál ugyanis komoly, öröklött vesebetegségben szenved. Édesanyja szerint az volt fia legnagyobb szerencséje, hogy vérbeli bűnözők helyett egy művelt mérnökemberrel hozta össze zárkájában a sors.

Otthon, két ítélet között

Pali első börtönlevelei még kusza betűkkel íródtak, de fél évvel később már délceg nyomtatott betűkkel írt levelekben mondott köszönetet édesanyjának a türelemért, a fenntartás nélküli szeretetért. Zsuzsa asszony bontogatta a leveleket, rakosgatta a a fényképeket, a gumival akkurátusan összefogott csekkeket. „A nulláról kellett kezdeni – mondta – , mert semmi érték nem maradt a lakásban. Pénzt kellett szereznem mindenáron, mert a fiam várta a börtönben a csomagot, a látogatást, a kirendelt ügyvédnő pedig a rendszeres tiszteletdíját. Akkor is, ha a két év alatt csak kétszer találkozott a fiammal. Hangsúlyozom, én egyetlen pillanatig sem vontam kétségbe a büntetőeljárás jogosságát. Nagyot botlott a fiam, megérdemelte a büntetést. Az meg senkinek sem számított, hogy miből törlesztem a tartozását, hogy miből élek... Nem akartam a családtól kérni, az előzmények miatt talán érthető. Az élettársamtól sem, pedig 18 éve vagyunk együtt, és Imre nagyon rendes ember. De Pali az én fiam! A postán nagyon rendesek voltak a kolléganők, az első csomagokra összeadták a pénzt. Tudja, menynyibe kerül egy börtöncsomag? Legalább 3–4 ezer korona darabja. Akkor elkezdtem rongybabákat varrni. Nyugtatta az idegeimet is, meg pénzt is hozott a kézimunka. Több száz rongybabát varrtam a fiamért.”

Zsuzsa asszony azt hitte, már minden túl van, már minden tartozást megadott. De kálváriája újra kezdődött. Burján Pál 2003. május 26-án érkezett haza, az utolsó napig leülte büntetését. A nyár folyamán mezőgazdasági szezonmunkára szerződött, akkor ismerkedett meg Edittel, aki azóta is hűséges társa. A halk szavú lány elmondta, hogy Pali mindjárt az első estén bevallotta a múltját, nem akarta, hogy ő csalódjon. Edit szerint az együtt töltött 16 hónap alatt semmi, a legapróbb jel sem utalt rá, hogy a fiatalember valaha kábítószer-élvező volt. A lány szülei sem emeltek kifogást Pali ellen. A fiatalok szépen berendezkedtek. Jövendő anyósa tanácsára a pénzt Edit osztotta be, s futotta belőle ülőgarnitúrára, DVD-re, sőt még csillagászati távcsőre is. Mert – és ezt az asztronómiával foglalkozó szakkönyvek is bizonyítják – párja komolyan elkezdett érdeklődni a csillagászat iránt. Edit hamar megszokta, sőt megkedvelte a Burján család közös hobbiját, a horgászatot is. Pali kőművesek között talált magának munkát, tette a dolgát.

Adósság a múltból

Zsuzsa asszonytól minden hasonló helyzetbe kerülő anya leckéket vehetne. Meg sem fordult a fejében, hogy a fiát eltaszítsa magától. Hagyta megemberesedni, és nem kérte rajta számon a heroinra elherdált javakat sem. Burján Pál az első, kétéves börtönbüntetése letöltése után alkalmanként afféle hívatlan prókátorként magyarázta régi haverjainak: a dorg megöli a lelket. Nem csoda, hogy a környezetében mindenki megdöbbent, amikor ismét bebörtönözték. Édesanyja így elevenítette fel a történteket: „A fiamat 2004. szeptember 20-án beidézték a Dunaszerdahelyi Járásbíróságra. Úgy gondolta, a havonta még mindig látogatott drogelvonó utókezelését szeretnék hivatalosan is megszüntetni. Ehelyett pár perc alatt fejére olvasták az első rablását, és ott helyben nyakába varrták az újabb kétéves börtönbüntetést. A másodikat, ami tulajdonképpen az elsőért járt. A fiam sokkos állapotba került. Ilyesmire egyáltalán nem számított, ezért ügyvédet sem vitt magával. A végén csak egyetlen dolgot kérdeztek tőle, azt, hogy egyetért-e az elhangzottakkal. Ő igennel válaszolt, mármint arra, hogy igen, annak idején valóban elkövette a rablást. És nem fellebbezett az ítélet ellen, mert várta a hivatalos bírósági végzést. Ki gondolta, hogy a szóban elhangzott ítélet után három napon belül kell írásban fellebbezni?!”

Az utcáról vitték el a rendőrök

Burjánék hiába várták a „börtönbehívót”. 2005. február 4-én édesanyja egy kétségbeesett telefonhívást kapott a fiától: „Anya, segíts! Visznek!” Fényes nappal, az utcáról vitték el a rendőrök. És a család azóta sem kapott sehonnan értesítést. Zsuzsa asszony keserűen jegyezte meg, hogy ha nincs a barátjához igyekvő Palinál mobiltelefon, az első börtönlevél megérkezéséig azt sem tudta volna, hová lett a fia.

Egy új törvény értelmében...

Felkerestük Rudolf Novotný bírót, aki a Dunaszerdahelyi Járásbíróságon Burján Pál ügyében ítélkezett. A bíró rendkívül készségesen válaszolt minden felmerülő kérdésre. „Egy új törvény értelmében a kétéves vagy attól hosszabb időtartamú letöltendő börtönbüntetés esetében a bíróság, illetve a büntetés-végrehajtási intézet nem köteles „behívólevelet” küldeni az elítéltnek” – mondta. „Elsősorban azért nem, mert a súlyos bűncselekményt elkövetők általában nem szokták figyelembe venni. Ezért a rendőrök keresik meg és viszik be az elítéltet.” Ami a büntető jogszolgáltatásban előforduló méltányosságot, illetve az enyhítő körülményeket illeti, Novotný bíró szerint: „Burján Pál esetében nem merülhettek fel enyhítő körülmények, mivel az említett idézés nem bírósági tárgyalásra szólt. A fiatalember ügyét ugyanis 2001-ben tárgyalta a Dunaszerdahelyi Járásbíróság. Akkor ítélték a felfüggesztett szabadságvesztésre, ami azzal jár, hogy ha az ítélet kihirdetése után a felfüggesztés kiszabott ideje alatt ismét bűncselekményt követ el, jogerőssé válik a kiszabott börtönbüntetés, s azt az elítéltnek le kell töltenie. Burján Pál az ítélet kihirdetése után nagyon rövid időn belül követett el egy másik súlyos bűncselekményt. Mivel ez nem a mi járásunkban, hanem Pozsonyban történt, ügyét az ottani bíróság tárgyalta. S a mi eljárásunk és az új bűncselekmény között eltelt nagyon rövid idő miatt mindjárt két dologra is magyarázatot kapunk. Az egyik, hogy a fiatalembert feltehetően azért kezelték Pozsonyban büntetlen előéletűként, mert a feddhetetlenségi bizonyítványokkal foglalkozó hivatalba még nem érkezett meg az itteni járásbíróság ítélete. De halmazati büntetés kiszabását akkor sem kérhette volna, ha büntetett előéletűként kezelik. Mert halmazati büntetésről csak abban az esetben lehet szó, ha a tettes a két vagy több bűncselekményét még a letartóztatása, illetve a jogerős ítélet kihirdetése előtt követi el. Mi az ő ügyében akkor is, most is törvényesen jártunk el. Mivel Burján Pál a próbaidő alatt bűncselekményt követett el, a felfüggesztett büntetést végre kellett hajtanunk. Ahogy megkaptam a második bűncselekményről a periratot, máris küldtem neki az idézést. Ha ügyvéddel jött volna és megfellebbezi, akkor sem tehettem volna mást, mint amit a törvény előír.”

A kérdésre, hogy a második bűncselekményről és az ítéletről szóló iratok vajon miért csak a kétéves börtönbüntetés letöltése, plusz 16 hónap elteltével érkeztek meg a Dunaszerdahelyi Járásbíróságra, a bíró csupán annyit válaszolt, hogy ez időnként bizony hónapokba, sőt évekbe (?!) telik. A dolog pikantériája: mi van akkor, ha történetesen nem 2004 szeptemberében, hanem fél évvel később kerülnek az iratok Dunaszerdahelyre?! Merthogy idén áprilisban lejárt (volna) Burján Pál felfüggesztett szabadságvesztésének próbaideje.

Akaratereje példa lehetne

A szlovák jogrend nem teszi lehetővé, hogy a bíróságokon egyénileg bírálják el az eseteket. ĺgy a nagymegyeri fiatalember piszkos lappal, de tisztán újrakezdett élete sem érdekelt senkit. Holott közben másról sem hallani, hogy milyen nagyszerű, csak sajnos kivételesen ritka dolog, hogy egy kábítószeres fiatal ismét beilleszkedik a társadalomba. Orvosok nyilatkoznak, elvonó- és átnevelő telepeket létesítenek a drogos fiataloknak, statisztikákat olvashatunk, hogy egy adott évben kevesebb vagy több kábítószerfüggőt regisztráltak... Burján Pál esete, és az ő, valamint családja akaratereje példa lehetne, hogy igenis ki lehet törni az ördögi körből. De az igazságszolgáltatás gépezete minden, csak nem humánus. Pali nem sikkasztott milliárdokat, nem luxusvillák tulajdonosa, nincs a nevében „x” vagy „y”, hogy szabadlábon „védekezhessen”. Ha minden jól megy, egy év múlva esetleg kiengedik. És kezdheti újra a beilleszkedést. Csak remélni lehet, hogy marad hozzá elég ereje