A bodrogközi termelő gondjai

A régióban évről évre egyre kevesebben termesztenek zöldséget és gyümölcsöt. Piaca nem nagyon van a termékeknek, így a vidéken élő emberek többsége az elmúlt időszakban fokozatosan felhagyott a földműveléssel. Az idősebbek már nem tudják vállalni a mindennapos megterhelést, és azok a fiatalok, akik itt maradtak, általában nem lelkesednek a nehéz fizikai munkával járó pénzkereseti lehetőségért. Rengeteg szőlőültetvény, gyümölcsös van parlagon, sőt sok falusi kert is megműveletlen. A községekben élők zöme ugyan saját szükségletre még termeszt zöldséget és gyümölcsöt, ám közülük is egyre többen vásárolnak például sárgarépát és burgonyát a nagyáruházakban.

Ha valaki mégis eladásra termel, van, aki felvásárolja az árut?

A szervezett felvásárlói hálózat régen felbomlott. Egy-két ember vesz át zöldséget vagy gyümölcsöt, de csak kisebb mennyiségben. Barackot, uborkát vagy szőlőt időnként vásárolnak fel különböző községekben, de ezekre senki sem alapozhatja a gazdálkodást.

Régebben sok helybéli piacolt. Ez mostanság is így van?

A zöldség- és gyümölcstermesztés, mint mondtam, nehéz fizikai munka. Rendkívül időigényes, és sok a kockázati tényező: az időjárási viszonyok, a kártevők, a különböző betegségek stb. Az emberek ezért nem szívesen vágnak bele ilyen bizonytalan vállalkozásba. Ehhez általában hiányoznak a drága mezőgazdasági gépek és berendezések, és megfelelő szállítóeszköze sincs mindenkinek. Ennek ellenére tudok néhány gazdálkodóról, aki piacol. Látom azt is, hogy időről időre megjelennek új szőlőültetvények és gyümölcsösök a térségben, ám hogy ezeknek mi lesz a sorsa, nehéz lenne megjósolni. A 40 áras kertemben én szinte kényszerből telepítettem 130 gyümölcsfát, hiszen ezek kevesebb törődést igényelnek, mint más növények. Valószínűleg csak a termés egy részét tudom majd értékesíteni. Ha valakinek régen 40-50 barackfája volt, azzal szép pénzt kereshetett egy szezonban. Ma az ország északi tájain még mindig 35 koronát adnak a vevők egy kiló barackért, az itteni felvásárló 10-15 koronáért veszi azt át. Mégsem jellemző, hogy tömegesen vinnék piacra az itteniek a gyümölcsöt. A szegény embert – ahogy a mondás tartja – még az ág is húzza, hisz az utóbbi években eddig ismeretlen betegségek támadták meg a barackosokat, és az időjárási viszonyok sem kedveztek a gyümölcstermésnek.

A Bodrogközben megtermelt árut nem éri meg inkább Magyarországon értékesíteni?

Nem, ott még az ittenieknél is alacsonyabbak az árak. Az almát, a csemegekukoricát vagy más terméket sokan inkább onnan hozzák be az országba.

A szőlő jól eladható?

A csemegeszőlő igen, a piacokon kilónként körülbelül 40 koronáért értékesíthető. Ám a környéken nem tudok olyan termelőről, aki csak ilyen fajtákat termesztene.

Borszőlőt vásárolnak fel a régióban?

Néhány nagyobb pincészet tavaly vásárolt fel szőlőt. Nagykövesdre, Zemplénbe és más falvakba távolabbról érkeztek kamionokkal kereskedők, akik ugyancsak vettek a gazdáktól. Olyan feldolgozó nincs a környéken, amely rendszeresen, nagyobb mennyiségben venne át szőlőt. Megjegyzem, a tokaji fajták kilójáért évtizedekkel ezelőtt 14-15 koronát adtak. Mostanság – ha egyáltalán felvásárolják – még azt az árat sem fizetik ki érte, amit 30 évvel ezelőtt.

Magyarországon nem lehetne értékesíteni a szőlőt?

Egyáltalán nem lehet. Tudok olyan helyi borászokról, akik a szőlőt vagy a mustot odaát vásárolják meg, aztán itthon készítenek bort belőle. Nekem is kínáltak már szőlőt 20 forintos kilónkénti áron, de 60 forintért szinte mindenki találhat eladó borszőlőt.

És mi a helyzet a borral?

A borászkodás az egyik leginkább idő- és pénzigényes foglalatosság, ezért manapság ezt csak azok űzik, akik elhivatottak vagy szeretik ezt csinálni. A jó minőségű bor persze eladható, ám meggazdagodni abból manapság nem nagyon lehet.

A bort milyen áron lehet eladni a régióban?

Ez nagyon változó. Egyesek már 25-30 koronáért is árulnak egy litert, én évek óta 50-60 koronáért értékesítem a nem palackozott bort. A palackozott drágább, 7,5 decis kiszerelésben 100–150 koronáért kapható. A félliteres szamorodni 250-300 korona, az aszú minőségtől és évjárattól függően akár több száz koronás áron is eladható.

Magyarországra senki sem szállít?

Még nem láttam Szlovákiából származó tokajit a magyarországi boltokban. Az ottaniaknak fenntartásaik vannak a szlovákiai tokajival szemben, ami érthető, hiszen ki szereti, ha a saját termékének új konkurense jelenik meg a piacon?

Ön néhány hektáron kalászosokat is termeszt. Ezek eladhatók a térségben?

Idén repcét vetettem, a szárazság miatt azonban kérdéses, milyen lesz a minősége, s hogyan alakulnak a felvásárlási árak. A kalászosok felvásárlása jobban megoldott: a búzát, az árpát, a repcét el lehet adni. Gondok azonban e téren is akadnak.

Ön szerint van remény arra, hogy a jövőben fellendül a térségben a mezőgazdasági termelés?

Nem vagyok derűlátó. A mezőgazdaság a világon mindenütt állami dotációk segítségével működik. Az európai uniós támogatásoknak a szlovákiai termelők csak az 57 százalékát kapják meg, így a piacon eleve hátrányban vannak. A spanyol, a portugál vagy az osztrák termelők árait az itteniek képtelenek tartani. ĺgy fordulhat elő, hogy a Tescóban osztrák sárgarépát árulnak, pedig nem hiszem, hogy az Alpokalján az ittenieknél kedvezőbbek a természeti feltételek. Gondot okoz a tőkehiány, az elöregedett géppark, valamint az is, hogy a bodrogközi földek minősége nem a legjobb.