A Balassa-család temetkezési helye

Abban minden családtörténeti kutató egyöntetűen megegyezik, hogy a Balassa-család Nógrád megye egyik legjelentősebb, igen régi múltra, írásos források szerint is legkevesebb nyolcszáz évre visszatekintő nemesi családja. 1222-től számos oklevélben említik a családot, nekik maguknak, a magyar történelem kutatása szempontjából igen jelentős családi levéltáruk volt, amelyet bő hatszáz éven át Kékkő várában őriztek. II. András idején, 1229-ben a család ősét, bizonyos idősb Detrét mint királyi prokurátort említették, később ispánként írtak róla. Mindenképpen jelentős és fontos személyisége volt korának, aki jelentős birtokokat szerzett, főleg Nógrádban. A család férfitagjai közül többen Zólyom megyei ispáni pozíciót töltöttek be.

Az oszmán hódítás idején a Balassák közül számos jeles vitéz, hadvezér került ki, néhányuk nevét érdemes megegyezni, ugyanis Balassa János, Balassa Imre, Balassa Menyhért a maguk korában fontos szerepet töltöttek be országos és megyei szinten is. Maga a legnagyobb reneszánsz magyar költő, Balassi Bálint a török elleni is harcban vesztette életét Esztergom ostrománál, 1594-ben. A török kiűzése után a Balassa-család felemelkedése, vagyoni viszonyainak rendeződése következett. Grófi címet már a 17-ik században szerzett a család, Balassa Ferenccel halt ki férfiága, de a bárói ág, mely a grófi ágtól megörökölte Kékkő várát és birtokait, szerteágazóan megerősödött. Ennek az ágnak jelentős képviselője báró Balassa Sándor, aki e néven a második volt. 1745. augusztus 1-én született, 1832. július 2-án, 87 évesen hunyt el. Életének több érdekes részletét ismerni.

Háromszor nősült, 20 évig tartott első, Márffy Máriával kötött gyermektelen házassága, megözvegyült, majd újranősült, de Dióssy Magdolnával kötött második násza is gyermektelen maradt, 55 évesen ismét megözvegyült. Harmadszor, már elég idősen hatvanéves kora után házasodott meg ismét, Romhányi Kis Máriát vette feleségül, aki öt gyermeket szült férjének. Olyan elmélet is létezik, mely szerint Jókai Mór éppen Balassa Sándorról mintázhatta az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán című regényeinek főhőseit. Vagy legalábbis merített az elég későn és idős férfiként újranősülő, kiskorú gyermekére nagy vagyont hagyó, az örökségre vágyakozó oldalági rokonságot hoppon marasztaló úr történetéből. Báró Balassa Sándornak harmadik házasságából származó két kiskorú gyermekét temette el ebben a kékkői családi kis temetőben, amelyet a vár felé vezető út lejtőjén, a római katolikus plébánia közelében alapítottak. A sírkert közepén egy romjaiban is impozáns, címeres kripta homlokzata mutatja a korabeliek emlékezete szerint közkedvelt báró Balassa Sándor végső nyughelyét. Mocsáry Antal, a báróval kortárs nógrádi történész így írt róla: A még élő Balassa Sándor, CS. K. Kamarás tsendes életet él és sokakkal jót tészen. Sajnos a kései utókor nem mindig méltányolta néhai jótevője emlékét, porait se hagyta nyugodni.

A második világháború idején például az átvonuló szovjet csapatok feldúlták és kifosztották az akkoriban még feltehetően jó állapotban lévő sírboltot, és a kis családi temető sírjai pusztulni kezdtek a kriptával együtt. 1982-ben ugyan volt egy próbálkozás a helyi levéltár kezdeményezésére a sírkert megmentése érdekében, de az akkori hatalom figyelmen kívül hagyta a kérést. 2005-ben a megrongált, beázó sírbolt végleg beomlott, a vegetáció pedig gyorsan visszafoglalta a területet. Egészen 2011-ig kellett várni, míg a helyi Szlovák Nemzeti Múzeum Játék- és Bábmúzeumának dolgozói és a Hradčan Polgári Társulás újra fel nem karolták ezt az ügyet. Ekkor az Általános Hitelbank Szívem csücske pályázati kiírásán nyertek anyagi támogatást a történelmi család sírkertjének és sírboltjának rendbetételére. A sírköveket és a kripta megmaradt részét restaurálták, a magyar feliratokat Dr. B. Kovács István muzeológus azonosította és fordította le szlovákra. A kutatáskor kiderült, sokáig használták a Balassák ezt a családi sírkertet, kései, oldalági leszármazottainak maradványait őrizte a családi sírbolt melletti terület. Érdekes, jól karbantartott kis emlékhely ez, a regionális történelem egy szeletkéjét őrző panteon.