A 61-es projekt – interaktív kiállítással búcsúzott a hídőr Párkányban

A művész ugyanis a saját komfortzónánkból rángat ki, a saját vak és felszínes automatizmusainkat zúzza szét, hogy rádöbbenjünk, az otthon nem a provincialitást, a röghözkötöttséget, a bezárkózást jelenti, hanem a biztos pontot, ahol és ahonnan bármikor megélhető az egyetemesség és végtelenség. Mert ha a drónnal készített fotóit nézzük, azok sem a szokatlan nézőponttal, a látvánnyal hökkentenek meg, hanem a színek, formák, figurák viszonyrendszerével, a kép mögötti drámaisággal, lelkiállapotok percíz tükrözésével, az elvonatkoztatás fokával és minőségével. Miként a Hídőr-házban tartott minőségi beszélgetések sem pusztán jóízű tereferék voltak, sokkal inkább szembesítések arról, hogy mit gondolunk például a Mária Valéria híd kapcsán a történelmi kataklizmákról, egyén és közösség felelősségéről, nemzedékekre ható következményekről, sorsról és időről. Arról, hogy mennyire vagyunk urai vagy éppen passzív elszenvedői a helyzeteknek, melyeket szintén mi generálunk, melyeknek szintén mi vagyunk a közreműködői, alakítói. Az április végi, a 61-es projekt című kiállításon mindez visszaköszönt a vetített performance-ban, az egykori Godó-vendéglő molinója elé helyezett székben, melyre ülve Godóra várhattunk, a beszélgetéseket megörökítő fényképeken és a külön posztamensen elhelyezett dokumentumokban, melyek a híd újjáépülésének előkészítéséről szólnak. S ez összegzésképp a közönséget bevonva, multimediális és interaktív módon jelent meg a Barta Gyula Galéria kiállítóterében. 

Új könyvkiadó a minőség jegyében 

Rokkó idén 61 éves és ő volt a 61. hídőr is Párkányban, ezért a 61-es projekt elnevezés. Nem, mintha Juhász R. Józsefet triviálisan bármiképp is érdekelné a saját életkora, vagy mintha különös jelentősége lenne annak, hogy ő a 61. művész, aki a híd és a város kapcsán alkotott helyben, maradandót. Ahogy Frühauf Károly ötletgazda fogalmazott – átadva Rokkónak az elismerő tanúsítványt –, akit egyszer hídőrré választottak, az örökké az marad, szellemileg, kulturálisan is globális szintre emeli, a világ művészeti vérkeringésébe kapcsolja Párkányt. A művész arról is mesélt a tárlaton, hogy mekkora öröm volt számára régi barátokkal, ismerősökkel találkozni, Himmler Györggyel és Zsófiával például, akik a Hídőr-projektet immár 20 éve menedzselik és vezetik Párkányban, Vank Ernővel, aki a performance-ról szóló filmet készítette és másokkal is, akik nélkül az alkotó ember nem tudna kiteljesedni a helyszínen. Külön említette a tavaly elhunyt Gyűgyi László fotográfus- operatőrt, egykori munkatársát. Gyűgyinek a hídról készült fotóit diaporámaként vetítették le a mostani kiállításon. S míg a közönség bele-belehallgatott a minőségi beszélgetések hangkollázsába, elmélázott a fotók láttán, Rokkó azt is elárulta lapunknak, hogy új könyvkiadót alapítottak a Bázis egyesülettel. Deák Renáta, Vályi Horváth Erika, Gyenes Gábor, Juhász Rokkó, valamint a Bázis Abacus + néven indít könyvkiadót, a minőségi tartalom jegyében. 

„A szlovákiai magyar képzőművészeti kiadványokra erősítünk rá, mert sok kiváló, kortárs képzőművészünk van. Mesekönyveket is megjelentetünk majd, rendszeresen, továbbá a fordításirodalom legjavát is kiadjuk, ezzel folytatnánk és biztosítanánk azt a minőséget, amit a Kalligram ezen a téren felmutatott. A szakmai háttér és az alkotói kedv megvan hozzá. Az elszántság is”

– mondta el az Új Szónak Rokkó. Idén kilenc könyvet jelentetnek meg, hogy mit, az egyelőre legyen meglepetés. Az biztos, hogy a minőségi irodalmat kedvelők jól járnak, miként azok is, akik a kortárs, élvonalbeli képzőművészetet részesítik előnyben. Rokkó pedig nem örökre búcsúzott el Párkánytól, mi is visszavárjuk. Egy jó szóra, pohár borra, baráti beszélgetésre. Bármikor.