16 évesen a királyhelmeci Öcsike lehet a kassai orvosi kar egyik legfiatalabb hallgatója

A királyhelmeci családi házban nyugodtan, visszafogottan beszél az elmúlt hónapokról. Nem dicsekszik, de nem is titkolja: büszke arra, amit elért. A felvételin 800 pontból 799-et szerzett, vagyis mindössze egyetlen pont választotta el a hibátlan eredménytől. Bár Szlovákiában nem vezetnek hivatalos nyilvántartást a legfiatalabb egyetemistákról, a 16 éves korban megszerzett egyetemi felvétel rendkívül ritka. A kassai orvosi karra felvett fiatal minden bizonnyal az ország legfiatalabb egyetemistái, illetve legfiatalabb orvostanhallgatói közé tartozik. Miközben kortársai többsége még a középiskolás éveit éli, ő hamarosan már anatómiai előadásokra és szemináriumokra jár majd.

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy Bánhegyi István lehet-e a kassai egyetem történetének legfiatalabb hallgatója. Megkerestük a kassai Pavol Jozef Šafárik Egyetem sajtóosztályát, ám erre a kérdésre nem tudtak egyértelmű választ adni. 

„Ilyen adatokkal sajnos nem rendelkezik az egyetem igazgatósága”  

– közölte lapunkkal Martina Hámorská, az egyetem munkatársa. Hivatalos megerősítés tehát nincs, az azonban biztos, hogy a 16 évesen megszerzett egyetemi felvétel még az intézményben is rendkívül szokatlan esetnek számít. 

„Nagyon örülök, és most már mondhatom, hogy büszke vagyok erre az eredményre” 

– vallotta be beszélgetésünk elején Öcsike. 

Két év felkészülés egyetlen célért

A felkészülést nem az utolsó pillanatban kezdte. A középiskola második osztálya után jelentkezett egy kassai felkészítő kurzusra, amelyet az egyetem épületében tartottak. Két éven át, kéthetente szombatonként járt oda néhány barátjával. Biológiából és kémiából írtak teszteket, a cél pedig az volt, hogy minden témakörből legalább 90 százalék fölött teljesítsenek. Az első teszt előtt még izgult. Nem tudta, mire számítson, emlékezni fog-e mindenre. Aztán biológiából 100, kémiából 99 százalékot ért el.

„Ez nagyon motivált, hogy tovább csináljam” 

– idézi fel. Később a teljes, 1500 biológiai és 1500 kémiai kérdésből álló tesztkönyvből is próbatesztet írt. Ott is 799 pontot szerzett, egy héttel a valódi felvételi előtt pedig már a maximális 800 pont is összejött neki. Öcsike a Királyhelmeci Gimnázium nyolcosztályos képzésére járt, végig kitűnő eredménnyel. Azt mondja, nem érezte úgy, hogy tudásban feltétlenül más lenne, mint a többiek, egyszerűen mindig igyekezett megtanulni azt, amit elvártak tőle. Aktív volt az órákon, jelentkezett, és ha kellett, segített a társainak. A tanuláshoz nem magolással közelít. Szerinte stresszhelyzetben a bemagolt anyag könnyebben kiesik, ezért inkább megérteni akarja az összefüggéseket.

„Én mindig logikusan szeretek tanulni. Nekem nem volt elég, hogy megtanuljam a képletet, szerettem volna megérteni a jelentőségét is”

Egy hét alatt 150 tétel

A felvételi mellett az érettségire már kevés ideje maradt. Egy hét alatt kellett átnéznie mintegy 150 tételt. Reggeltől késő estig tanult, mert nem akart úgy bemenni a vizsgára, hogy valamelyik témát nem nézte át. 

„Nem szerettem volna úgy elmenni, hogy egy tételt nem tudok, és pont azt húzom ki.”

A kémiaérettségi különösen jól sikerült, a vizsgabiztos meg is köszönte neki az élményt. A szlováktól tartott a legjobban, mivel otthon és a barátaival is magyarul beszél, de végül ott is sikerrel vette az akadályokat. Kedvenc tantárgyként nem a biológiát nevezi meg elsőként, ami egy leendő orvostanhallgatótól talán meglepő. Hozzá legközelebb a kémia és a fizika áll, majd csak ezek után következik a biológia. 

„Imádom a logikus dolgokat. Érdekel a Föld működése, a gravitáció jelentősége, a természettudományok világa.”

A beszélgetés során többször is szóba kerül a család. Nem véletlenül. Édesapja gyermekorvosként dolgozik, és István szerint ő a legnagyobb példaképe.

„Látom, hogyan viselkedik a betegekkel, hogyan törődik velük, és azt is látom, mennyit dolgozik. Ez engem nagyon motivál. Én is szeretnék ilyen kitartó és dolgos lenni, mint ő.”

Külföldi tapasztalatok után hazatérne

Bár a jövőben szeretne külföldön is tanulni és tapasztalatot szerezni, hosszú távú terveit nem máshol, hanem a Bodrogközben képzeli el. Úgy véli, a régió fejlődésének nem feltétlenül az az útja, hogy a fiatalok végleg elköltöznek, hanem hogy tapasztalatot szereznek, majd hazahozzák a megszerzett tudást.

„Én mindenképpen vissza szeretnék jönni. Nagyon szeretek itt élni. Itt látom a jövőmet. Szeretném, ha itt is lennének olyan lehetőségek, mint máshol.”

A tanulás mellett fontos szerepet tölt be életében a művészet. Fest, rajzol, zongorázik, és saját bevallása szerint énekelni is nagyon szeret – igaz, inkább csak akkor, ha senki sem hallja. A családi ház udvarán kialakított saját alkotóműhelyében ma már ismét egyre több időt tölt, hiszen az elmúlt hónapok tanulási maratonja után végre jut ideje a hobbijaira is. 

„Jobban érzem magam attól, hogy festek, rajzolok vagy alkotok valamit, mint attól, hogy egész nap a telefonomat nézem.”

Szeret a barátaival találkozni, de a hajnalig tartó bulik világa nem igazán vonzza. Inkább szeret otthon lenni, festeni, rajzolni vagy beszélgetni a barátaival.

Új élet Kassán

Szeptembertől először költözik el otthonról. Nem tagadja, vannak benne félelmek is. 

„Izgatott vagyok amiatt, hogy egyedül leszek, és nem leszek mindig a családommal.”

A helyzetet megkönnyíti, hogy édesapja az egyetem közelében vásárolt számára egy lakást, ráadásul több királyhelmeci barátja és a bátyja is Kassán él. Sokan lesznek ott a gimnáziumból, és reméli, új barátokat is szerez. A beszélgetés végén még mindig inkább egy szerény, kíváncsi, alkotni szerető fiatal ül velünk szemben, mintsem valaki, aki rendkívüli teljesítményével kérkedne. Pedig amit elért, az valóban nem mindennapi. Tizenhat évesen leérettségizett, szinte hibátlanul felvételizett, és szeptembertől már az orvosi egyetem padjait koptatja. Öcsike története nemcsak egy kivételes diák sikere, hanem annak bizonyítéka is, hogy a Bodrogközből indulva is el lehet jutni messzire – akár úgy is, hogy az ember közben pontosan tudja: egyszer haza akar térni.