Pocokveszély a gyümölcsösben

A termő fák törzsét már nem károsítja a nyúl, de a mezei pocok a föld fölött a fás növények törzsét, míg a kósza pocok a föld alatt a gyökérnyakat, vastagabb gyökereket rághatja meg. A pockok alapos munkát végeznek, a károsítás végzetes, a megrágott szőlőtőke és fiatal gyümölcsfa kipusztul.

A rágcsálók felszaporodására az aszályos, száraz meleg évek a kedvezőek, a sok csapadék, az árvíz elárasztja föld alatti járataikat, és csökken a létszámuk. A megmaradt állomány azonban elvándorol olyan, magasabb fekvésű területekre, ahol korábban még nem fordult elő a pockok, egerek és patkányok károsítása. Itt a kertészek nem készültek fel kellőképpen a védekezésre, és ezért a rágcsálók meglepetésszerű károkat okozhatnak. Ősszel a kedvelt táplálékot nyújtó rétekről, gabona- és pillangós táblákról tömeges vándorlással áttelepülnek a magasabban fekvő gyümölcs- és szőlőültetvényekre. A rágcsálók megjelenésének, károsításának veszélye fokozottabb, ha pillangós virágú zöldtrágyanövényt, lóherét, bükkönyt termesztünk a gyümölcsös sorközeiben!

A házipatkány és a vándorpatkány felszaporodása esetén raktárakban, kertészetekben, falvakban, városokban is veszélyes, minden növényi és állati eredetű anyagot megrágó, járványos betegséget terjesztő károsító. A fára is felmászik a gyümölcsért, és ha nem sikerül lerázni a még éretlen gyümölcsöt, akkor az ág vagy a kocsány elrágása után jut a földre esett terméshez.

A hörcsög a szántóföldek károsítója. Minden növényi anyagot elfogyaszt, a magvak mellett valamennyi zöldséget, gyümölcsöt és a fás növények gyökereit is megrágja. Hálókamráját és éléstárát 1–2 méter mélységben készíti, de puha anyagokkal bélelt nyári szállása csak 30–50 cm mélyen van. Téli álmot alszik, nyáron legalább kétszer 6–18 kölyköt hoz a világra. A mezei pocok veszélyes károsító, hazánkban csaknem tíz évvel ezelőtt kezdődött egy 50 éve nem tapasztalt méretű pocokinvázió, elsősorban az őszi vetésű ültetvényekben. A rágcsálók ellen az akkor elrendelt védekezés valószínűleg a megmaradt állományt beszorította a kertészetekbe, a gyümölcs- és szőlőültetvényekbe, ahol sajnálatos módon sokáig nem vették észre károsításukat. A több év óta elmulasztott védekezés felelőssége elsősorban a terület tulajdonosát terheli. Nyáron általában a szántóföldeken, zöldségeskertekben, parlagterületeken fészkel, de őszre beveszi magát a szőlőbe. Megrágja a fiatal tőkék törzsét, felkapaszkodhat a lugasra vagy a kordonkarra, és megrágja a vesszőket is. Faiskolákban az oltványok törzsét körberágja. A fagyos napokon nem jön elő járatából, de nem alszik téli álmot.

A kósza pocok a mezei pocoktól eltérően nem a föld fölött rág, hanem a fiataltőké, gyümölcsfák föld alatti részét károsítja. Az oltáshelyet a tőkefej alatt ék alakban körberágja, elvékonyítja a gyökérnyakat. Hosszú és sekély, a talaj felszínéhez közeli járatokat készít, és eközben az útba eső vastagabb, vékonyabb gyökereket is megrágja. Háborítatlan időszakokban ék alakúra kifaragja a főgyökereket, még a többéves fák is könnyedén kihúzhatók a földből. Időről időre földhányásokat készít, kupacokat emel, amelyek abban különböznek a vakond túrásától, hogy nem egyforma méretűek, és nem egyformán morzsalékos a földjük, hanem nagyobb rögök is vannak enne. Élővizek, tavak, patakok és csatornák közelében számítani kell előfordulására! E természeti akadályok egyáltalán nem korlátozzák tevékenységét, hiszen nagyon jól tud úszni. A károsítás tényét hoszszú ideig elfedi a magas gyomvegetáció és a csapadékos idő. A kósza pocok károsítása ugyanis a gyökérnyak körberágásával történik, és a károsítás fölött a nemes rész legyökeresedése a neves talajban hamar elkezdődik. Szárazabb időszakban azonban ezek az ún. harmatgyökerek hamar kiszáradnak, a mélyebben lévő gyökerek által felvett víz viszont a körberágott gyökérnyak miatt nem juthat el a törzsbe és a koronába. Aszályos időben a pocokrágta tőkék pusztulása rendkívül gyors lehet. A pocoklyukakról, és az időről időre emelt földkupacokról figyelhetünk fel a károsításra. A tényleges kártételt, a termő fák kipusztulását csak tavaszszal, a kihajtás utáni hirtelen kiszáradáskor vesszük észre.

A rágcsálók számára a rágás, fogaiknak növekedése miatt kényszer, ezért akkor is lankadatlanul rágnak, amikor nem éhesek. A mezei és a kósza pocok felszaporodásának kedvez a közeli patak, de elsődleges meghatározó a sorközökbe vettet lóhere, bükköny, lucerna, vagy ha a sorközöket füvesítik, nem művelik, ugarolják. A pockok elleni védekezést csak a sorok kaszálása és sekélyen történő felszántása után lehet elkezdeni.

Kiskertekben, gyümölcsösben és szőlőben a mezei és a kósza pocok elleni védekezésre engedélyezett készítmények a következők:

Készítmény szerszükséglet (dózis)

Muskil Extra 2–5 g/lyuk

Muskil Extra G 5–20 g/lyuk

Muskil Špeciál 2–5 g/lyuk

Muskil Špeciál G 5–20 g/lyuk

Phostoxin 1–2 tabletta/lyuk

Ratmex HB 5–10 g/10 m2

Storm WBB 1–3 db csalétek/lyuk

Az említett szereken kívül a mezei pocok ellen még a következő készítmények is használhatók: Deralan H (2–10 g tíz négyzetméterre), Rodentic Blesk G és Z, Stutox-I (4–5 g/10 négyzetméter) és a Redentin 75 (20 g/10 négyzetméter). A készítmények mindegyikét mélyen a használt (friss) lyukakba kell elhelyezni. Bármelyik készítmény alkalmazása esetén a csomagoláson feltüntetett előírásokat és utasításokat be kell tartani! Nagyon fontos, hogy időben vegyük észre a rágcsálók betelepülését. Ellenük csak kétféle környezetkímélő védekezés ismeretes. Az egyik, kisebb kertben, a rendszeres talajmunka, a lakott járatok rendszeres ellenőrzése és feltárása. A másik módszer az, ha a tél folyamán időnként kiengedünk egy ügyes kutyát a gyümölcsösbe.A szerző kertészmérnök