Zarándokok nyomában

Minden kor emberének, minden vallásnak megvolt a saját halotti, kegyeleti, zarándoklati szokása, jellegzetessége. A keresztény középkorban több út vezetett kiemelt hitbéli helyekre, a Santiago de Compostella-it, a Szent Jakab apostol sírjához vivő utat ma is sokan végigjárják. A gyalogosan vándorlók célja nemigen változott az idők során: lelkük nyugalmát szeretnék megtalálni, bűnbocsánatot nyerni, fogadalmat tenni, vagy kéréseik teljesítését elérni.  A kereszténység évezredeiben kialakult Szűzanya-tisztelet Európa számos pontján Mária-kegyhelyek elismeréséhez vezetett. Ilyen zarándokhely Észak-Itáliában, a mai olasz–svájci határhoz közeli, a mesés Vigazzo-völgyben fekvő Re falucska. Közel a Lago di Maggioréhoz, a tengerszint feletti 600 méteres magasságban bújik meg a magas hegyek között. Mindössze 767 lakosa van. A kéményseprők és kandallóépítők hazája volt egykor. Innen rajzottak szét, elterjesztve Madonnájuk tiszteletét. A falu templomában Mária-kegyképet őriznek, melynek másolata Krisztinavárosban, a budai Havas Boldogasszonyról elnevezett plébániatemplomban található meg.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"294010","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2335","style":"width: 600px; height: 849px;","title":"Az itáliai freskó bizánci stílusjegyeket mutat","typeof":"foaf:Image","width":"1651"}}]] „Tudunk erről a kapcsolatról – mondta a rei templomigazgató. – A közép-kelet-európai területeken is elterjedt a rei Vérehulló Szűzanya tisztelete. Az olaszokon kívül nagyon sok svájci látogat ide, osztrákok és németek is szép számmal érkeznek. A Mária-kegyhelyek azért is lettek népszerűek, mert akik nem tudtak eljutni a vágyott Szentföldre, ezeket keresték fel” – teszi hozzá az atya. Mitől lett zarándokhely Re temploma? A történet 1494-re nyúlik vissza. A falucska főterén férfiak szerencsejátékot játszottak. A vesztes, akinek neve is ismert – Giovanni Zuccono – dühében kővel dobta meg a Szűzanyát gyermekével ábrázoló freskót a falu kápolnájának falán. Másnap döbbenten vették észre, hogy a Madonna homlokából vér szivárgott, ami több alkalommal ismétlődött. A kép előtt fohászkodók csodás gyógyu­lásokról, imameghallgatásokról számoltak be. Az eseteket az egyház kivizsgálta, jegyzőkönyvbe foglalta. A vért felitató szövetdarabot a kegykép hátoldalánál kialakított ereklyetartóban őrzik. A kápolnát egyre bővítették, oly módon, hogy a freskó a főoltáron kaphasson helyet, s 1958-ra már hatalmas bazilika várta a híveket.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"294011","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2356","style":"width: 600px; height: 898px;","title":"A krisztinavárosi Madonna fején koronát visel, jobb karját kék köpeny takarja","typeof":"foaf:Image","width":"1575"}}]] A rei kegykép másolata a budapesti Krisztinavárosba is eljutott. A török kiűzése után az újra benépesülő budai vár lakosságát pestis tizedelte meg. Ekkor fogadta meg a Re vidékéről származó módos kéményseprő mester, Franczin Péter Pál, ha családja megmenekül a vésztől, elzarándokol ősei földjére, s a kegykép másolatát elhozza Budára. A tisztes távolságot a hagyomány szerint gyalog tette meg, vélhetően nem ott festetett képet, hanem egy rézkarcot hozott magával, amiről a másolat készült. Franczin Péter Pál a királyi kamarától 1690-ben Budán szőlőföldet kapott, s területén négy évvel később fakápolnát építtetett a kegykép számára.  A fakápolna – amit kéményseprő- és vérkápolnának is neveztek – a várbéli lőportorony felrobbanása miatt 1723-ban leégett, a festmény azonban csodás módon megmenekült, és az 1724–26-ban épített új templom főoltárán helyezték el. A kegyképhez zarándoklók tömege nőttön-nőtt, az imameghallgatások, csodás gyógyulások következtében adományokkal halmozták el a szent helyet. 1751-ben maga Mária Terézia is aranyat ajándékozott, mivel szerencsésen hazaért Budáról. Érdekesen kapcsolódik össze ebben az esetben a népi hiedelem a kéményseprő szerencsét hozó voltáról – hiszen ekkor még él a kéményseprő-kápolna elnevezés – és a Szűz Mária kegyelemközvetítő erejébe vetett hit.  Isten házát 1795–97-es években, majd az 1940-es évek elején bővítették, amikor technikai bravúrral két kereszthajót beékelve a szentély falait odébb tolták. A Vérehulló Madonna festmény ma is a főoltár dísze. A templom körül, – a források tanúsága szerint Mária Terézia tanácsára – új városrész alakult ki, amelyet az uralkodónő egyik lányáról neveztek el Krisztinavárosnak. [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"294012","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2800","style":"width: 600px; height: 1067px;","title":"A pesti ferences templomban látható, gyermekét szoptató Madonna. 18. századi másolat","typeof":"foaf:Image","width":"1575"}}]] A kéményseprők szerencsét hoznak, tartja a néphagyomány. Így a kéményseprő-kápolna helyett épült templomban sokan mondták ki a boldogító igent. Egyebek mellett főnemesi esküvőre is sor került. Gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” Sei­lern Crescentia grófnővel 1836 feb­ruár­jában kötött házasságot, s ennek emlékét a templom falán elhelyezett emléktábla is őrzi. Dr. Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője” 21 évvel később itt lépett frigyre választottjával. 1865 szeptemberében Liszt Ferenc, világhírű zeneszerzőnk is fohászkodott a Madonna-kép előtt. Ferencsik János, a világhírű magyar karmester, zenész szintén gyakran orgonált a krisztinavárosi templomban. A magyar történelem viharai is érintették az épületet. Az 1848–49-es szabadságharcban a budai vár elfoglalása során teteje, falai megsérültek. A Tanácsköztársaság napjaiban a hívek a toronyra – bár tiltották – nemzeti színű zászlót tűztek ki, a vörös zászlót pedig a templom előtt elégették. Megtorlásként a vörös katonák úrnapján az ünneplő tömegbe lőttek, a sortűznek áldozatai is voltak.A rei kegyképről több másolat is készült. A pesti ferences templom baloldali első mellékoltárán levőt magam is megnéztem. (Magyarországon több is található, például Budakeszin, Makkosmárián, Görcsönyben, Szegeden.) A rei, a krisztinavárosi, a pesti képek nagyon különböznek egymástól, mivel a másolatokat a megalkotásuk korának megfelelő stílusban festették meg, módosítva az eredeti ábrázolást. Az itáliai freskó bizánci stílusjegyeket mutat. A 14. században terjedt el Itáliában az ilyen ábrázolás a sokáig dúló pestisjárványok elleni oltalomként. A gazdagon díszített kék palástban ábrázolt Szűzanyát fején glóriával, jobb kezében a hit-remény-szeretet három szál rózsájával láthatjuk. A krisztinavárosi Madonna fején koronát visel, jobb karját kék köpeny takarja. Arca tojásdad alakú, a rei kerekdedebb formával szemben. A barokkos pesti festményen a gyermek csak szopik, míg a másik két alkotáson kezét áldásra emeli. A másolatok eredetihez való kapcsolatát azonban több dolog bizonyítja: tápláló-szoptatós Madonnát ábrázolnak, s a Kisjézus egy latin feliratú szalagot tart a kezében „Az Anya oltalmában időzik az Atya bölcsessége” felirattal.  [[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"294013","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"2800","style":"width: 600px; height: 1067px;","title":"A kápolna bejárata az olaszországi Re faluban","typeof":"foaf:Image","width":"1575"}}]] Vigassy Mihály atya, a krisztinavárosi Havas Boldogasszony templom plébánosa gyerekkora óta a templomhoz kötődik. Az ez évi rei, októberi zarándoklat során elmondta: „Amikor egyértelművé vált a kegyképünk eredete, bekerült a terveim közé, hogy eljövök a kegyhelyre, a gyökerekhez. Úgy tartom, hogy a fa akkor tud igazából termést hozni, ha belegyökerezik a múltjába. Hála Istennek most eljutottam ide, és nemcsak én, hanem a közösségünk képviselői is, és bízom benne, hogy a Szűzanyával való mindenkori találkozás segít bennünket, hogy a szeretetében megerősödjünk.”  Csermák Judit