Z – egy beskatulyázott generáció

Z generációnak az 1995–2010 között születetteket nevezzük, viszont sokan csak úgy emlegetik őket: „ezek a mai fiatalok”.
Egy ausztrál kutatás szerint a Z generáció nagymértékben különbözik elődeitől, ők a világ első globális nemzedéke, ugyanazon zene, étel, mozifilm és divatirányzat fogyasztói. Egy digitális világ lényei, akik az elektromos kütyüket már nemcsak kiegészítőként használják, hanem a mindennapok szerves részeként. A szabadidő fogalma is eléggé megváltozott e generáció számára, hiszen nem a közeli focipályán fogócskázva, sokkal inkább a világhálón szörfözve töltik el azt.

Nyitottak és őszinték

„A mai gyerekek nyitottak, őszinték és főleg kritikusak a világgal szemben, bár ez utóbbi nyilván igaz volt az én korosztályomra is. Viszont a mai gyerekek mindezt sokkal nyíltabban, bátrabban teszik, hiszen erre nevelik őket” – mondja Simon Beáta, a dunaszerdahelyi Magángimnázium történelem és magyar szakos tanára, aki munkája során nap mint nap találkozik a Z generáció tagjaival. A pedagógus szerint ennek a generációnak a képviselői nagyon kíváncsiak a világra, ösztönösen működik bennük a kreativitás iránti vágy, és függetlenül attól, hogy a diák reál vagy humán beállítottságú, mindnyájukat érdeklik a kortárs művészetek, elsősorban a zene, a filmek, de az irodalom is.

„Sokan érzik úgy, hogy az iskola elfojtja ezeket az igényeiket, vagy nem ad lehetőséget a kibontakoztatásukra. Egyébként a legtöbbjük nagyon tudatos a továbbtanulást illetően. Iskolába szeretnek járni, elsősorban az osztályközösség, de a tanáregyéniségek miatt is” – folytatja a pedagógus. 
Tari Annamária pszichoanalitikus, a téma szakértője abban egyetért, hogy a Z generáció tagjai őszintébben és gyorsabban nyilvánulnak meg, mint az offline generáció tagjai valaha is tették. „Azonban a kritikusság sokszor indulatvezéreltebb, és nincs mögötte olyan teljesítmény még, ami ezt indokolttá tehetné. Erről – úgy vélem – alapvetően nem a digitális generáció tagjai tehetnek, mert az online tér és különösen a közösségi média hiperkonnektivitása, az azonnali érzelmi szükséglet kielégítésének igénye és a gyorsaság trendje átszoktatta őket erre az érzelmi munkamódra.” A szakértő szerint ha ehhez hozzáadjuk az online tér folyamatos elvárását a „csillámporos valóság” megmutatására, máris láthatjuk, hogy e nemzedék tagjai szinte folyamatos rivalizációban és összemérésben élik a napjaikat. Ez pedig nyilván nem kedvez a lassú érzelmeknek, az átgondolásnak és a régi típusú tisztelet megadásának.

A tanárnak sem könnyű

Simon Beáta tanárnő szerint a tanulás szempontjából a legnagyobb probléma a diákok túlterheltsége, illetve a motiválatlansága. „Nálunk, Szlovákiában még mindig nagyon ismeretközpontú az oktatás, rengeteg lexikális adatot követelünk a diákoktól, az egész oktatási felfogás ezen alapul. Sokszor érzem jogosnak a diákok azon panaszait, hogy a folyamatos számonkérés egyszerűen elveszi a kedvüket a tanulástól, belefásulnak az ismeretek magolásába, miközben úgy érzik, rengeteg felesleges dolgot kell megtanulniuk, gyakorlati ismereteket pedig alig kapnak az iskolától” – mondja a pedagógus. 
De hogyan kellene az iskolának viszonyulnia a fiatalabb generáció igényeihez?
„A mai iskolák nehéz helyzetben vannak. Egyszerre kellene az információs és kommunikációs technológiák kompetenciáit is oktatni, digitális metódusokat alkalmazni, ugyanakkor fontos érzelmi tanulásra is késztetni a fiatalokat. A lassú és a gyors munkamód azonban sokszor kioltja egymást, és érzelmi konfliktusokat képez a gyakorlatban. Az érzelmi intelligencia és az empátia lassú fejlődésű készség, tanulható, de főleg offline módon, gyakorlással” – mondja a pszichoanalitikus. 

Tari Annamária még hozzáteszi, hogy a tanárok sincsenek könnyű helyzetben, mert sokszor hamarabb találkoznak indulatokkal, mintsem tisztelettel. Az is nehézséget jelent, hogy az online tér és közösségi média olyan fokú ingerelárasztást jelent, ami csökkenti a valódi érdeklődés és kíváncsiság fejlődését. Sokszor mondják a tanárok, hogy nincs igazi kíváncsiság a szemekben, mikor megkezdik az órát. Ez a telítődés jelensége, mely a vizuális szcénában felnövő és mindennapjait ott élő fiatalok és kamaszok jellemző vonása lett. De erről nem ők tehetnek, nem arról van szó, hogy több nemzedéknyi érdektelen ember ül a padokban. Egyszerűen látnunk kell, hogy a mérhetetlen mennyiségű és kezelhetetlen információnak ez a hatása törvényszerű. 

Hasít az Insta

A Z generáció egyik képviselője, Bondor Jusztina, a dunaszerdahelyi Magángimnázium másodikos diákja szerint is nagyon sok az információ. A rengeteg forrásról sokszor nem tudják eldönteni, mi az igaz és mi nem. Jusztina épp ezért szorgalmazná, hogy megtanítsák a fiatalokkal a több forrásból való tájékozódást.
„Ami szerintem a fő dolog, és amit észreveszek a korosztályomban is, hogy az Instagram a legnépszerűbb információforrás. A Facebook már nem annyira népszerű, sokunknak nincs is fiókja” – mondja Bondor Jusztina. Tehát a képekkel való kommunikáció vált sokkal elterjedtebbé. 
Tari Annamária pszichoanalitikus szerint már pár éve látszik a kutatásokban, hogy a kommunikáció elindult a texting irányába, ennek törvényszerű folyománya a fotókkal és emojikkal jellemezhető közlés. Mindez látnivalóan redukáltabb kommunikáció, mint régen, miközben sokan azt érzik, hogy a pillanatok megosztása teszi teljessé az életüket.

„Az, hogy ma hamarabb látunk egy karácsonyi megterített asztalt, mint hogy leülnének a családtagok, vagy folyamatosan szelfiket gyárt mindenki, azt mutatja, hogy egyfajta közléskényszer uralja ma az online teret. Ez nyilván továbbvezet ahhoz, hogy ez a fajta kommunikáció sokkal narcisztikusabb, mint régen, amikor az emberek csak beszélgettek egymással. Történeteket osztottak meg, nem pillanatokat. Ma viszont egyfajta csoportnorma lett a láttatás” – mondja a szakértő. 

Bezzeg az én időmben...

Az idősebb generációk sokszor megbélyegző jelzőkkel illetik a fiatalabbakat, sokszor halljuk a „bezzeg az én időmben” sóhajtásokat is. 
Bondor Jusztina szerint ez mindig is volt, és mindig is lesz, hogy az idősebb generáció így reagál a fiatalabbra. „Nem hiszem, hogy ez nagyban változott volna. A mai felnőttek is ugyanúgy hallgatták a »bezzeg az én időmben« mondásokat, szerintem ez egy körforgás” – mondja a diáklány. 
Tari Annamária viszont úgy gondolja, sosem volt még ilyen korszak. „Nem az a helyzet, mint sokan gondolják, hogy az idősebbek szokásosan nyilatkoznak a fiatalokról. Ma azt látjuk, hogy az offline világ mellé simult az online világ, a maga szabályait létrehozva, és húzva maga után azt, amit senki nem gondolt régen: hogy mindez a személyiség érzelmi működésére, ezen keresztül a családok érzelmi rendszerére, a fiatalok és gyerekek személyiségfejlődésére is hatással lesz” – teszi hozzá a pszichoanalitikus. 

A Z generáció vállára észrevehetően sok teher rakódik, rengeteg az elvárás, mellyel nap mint nap szembe kell nézniük. 
Tari Annamária szerint nagyon megterhelő érzelmileg a mai élet. „Látszanak a következményei, gyakori az érzelmi kifáradás, a depresszió, az olyan érzelmi jelek, amelyek azt mutatják, amit régóta gondolok: az információs kor olyan helyzetet állított elő, amiben a digitális generációk elvesztették a felhőtlen gyerekkort. A folyamatos rivalizáció nagyon rossz hatással van az önértékelésre, az önbizalom és önbecsülés alakulására. Az illúziók pedig olyan erősek lehetnek, hogy csapdaként tartják fogva a fiatalokat, akik aztán a valóságot csalódottan élik meg, mert nem ezt várták. És joggal csalódottak.”

Balaskó Réka

A cikk a pozsonyi magyar tanszék és az Új Szó szerkesztősége együttműködésében jött létre.