Vivát: Hizsnyai Tóth Ildikó

Ugyanez igaz a jó pedagógusra is, aki a tananyagot magán keresztül megszűrve élményként, tapasztalatként adja át. Hizsnyai Tóth Ildikóról, a Komenský Egyetem magyar tanszékének oktatójáról, Madách Imre-díjas műfordítóról mindkettő elmondható. Vallja: „Akkor is lelkes olvasó vagyok, amikor fordítok.” A nyelvhatáron, Vághosszúfaluban nőtt fel. Mennyire volt ez a kétnyelvű közeg meghatározó? A nyolcvanas évek közepén mennyire volt inspiráló közeg a pozsonyi magyar tanszék? Miért nem akart tanítani? Lelkizős alkat? Mennyire köti a fordítót az eredeti szöveg? Mi van azzal, ami lefordíthatatlan, mert a megértéséhez irodalmi és történelmi utalásokat, társadalmi szokásokat is ismerni kellene? Léteznek a műfordításban olyan állandó párosok, mint a filmszinkronban? A kilencvenes évek elején kezdeményezte, hogy a Pozsonyi Magyar Intézetben legyen magyarnyelv-tanfolyam szlovákok számára. Mi volt a tapasztalata, könnyebben tanultak, akiknek a családjuk révén volt valami közük a magyar nyelvhez? Érdeklődnek annyira a magyarok a szlovák irodalom iránt, mint amennyire a szlovákok ismerik a magyart? Leendő tolmácsokat tanítani az egyetemen nehezebb, mint a műfordítás? Mit tart a hazai oktatás legnagyobb problémájának?  Keresse Vrabec Mária izgalmas interjúját a Vasárnap már kapható számában.