Végre lehet borotválkozni

Kabuli borbélyszalonbanReuters-felvételAz afgán főváros lakói bekukucskálnak az elhagyott tálib katonai épületek ablakain és suttogva kérdezik egymástól: „Tényleg elmentek?” Az ENSZ vendégháza előtt, egy katonai állásnál két arab holtteste hever, bár a várost az Északi Szövetség erői gyakorlatilag ellenállás nélkül foglalták el. Másutt, a Kabul központjában levő kis rendőrállomás előtt öt halott pakisztáni látható. Körülöttük kabuliak bámészkodnak.

A csendet szórványos lövések hangja töri meg, az Északi Szövetség katonái ünneplik győzelmüket az iszlám milícia fölött, amely 1996-ban űzte el őket a városból. Az ellenzéki harcosok sietve áthaladtak Kabul elővárosain, átkutatták a házakat és megszállták az elhagyott katonai állásokat. A város pereméről egyes állások felől ágyútűz hallatszik. „Voltak olyan tálibok is, akik mélyen aludtak, amikor társaik elhagyták a várost” – mondja egy mosolygó kabuli. „Aztán arra ébredtek, hogy a város elesett, és most széttárják a kezüket: Istenem, mit tehetek?”

A megtorlástól tartva a tálibok hivatalos Bahtar hírügynökségének egyik alkalmazottja autójának ülése alá rejtette turbánját, amelynek viselése minden férfi számára kötelező volt az iszlám milícia uralma idején. „Gondolja, hogy bántani fognak?” – kérdezte az alkalmazott az egyik tudósítótól.

Kabul egyes negyedeiben az emberek az utcasarkokon gyűltek össze, hogy megvitassák a látottakat, és a volt tálib katonai parancsnokok házaira mutogatnak. Az ellenzéki katonák, akik házról házra haladnak, azt mondják, hogy a fegyvereket gyűjtik be. Az utcákon 5–10 fős csoportok kószálnak. Az Északi Szövetség katonái az elmenekült tálib csapatok által hátrahagyott, álcázás végett sárral bekent járműveken száguldoznak az utcákon. A főleg tádzsik nemzetiségűek által lakott Hair Hana negyedben, ahonnan a lakosság a korábbi harcok elől jórészt elmenekült, az emberek kiáltoznak az Északi Szövetség katonáinak láttán: „Gratulálunk!”, “Istenem, itt vannak!” Sokan átölelik egymást. Nur Muhamed, egy alacsony, köpcös ember kismagnót tart a füléhez és másik kezét a magasba emelve, a szerkezetből áradó zene hangjára táncol. „Szabadok vagyunk!” – kiáltja dari anyanyelvén. „Boldogok vagyunk. Megyek a borbélyhoz, hogy levágassam a szakállam” – mondja a tádzsik Zabiullah.

A nők lasabban reagálnak, még nem bújtak ki az egész testüket, fejüket is beburkoló burkából, amelynek viselését kötelezővé tették a tálibok – állapította meg Kathy Gannon, az AP riportere. Egy ütött-kopott öreg autóbuszban egy asszony ugyan letolta fejéről a hagyományos ruhadarabot, aztán mégis inkább visszabújt alá. Az Északi Szövetség harcosainak egy csoportját körülvevő férfiak nevetnek a visszakozáson. „Mindent istenre bízunk, nem tudjuk, mi jön ezután. Csak azért imádkozunk, hogy béke legyen” – mondja Ser Aga, egy szakadozott sálba burkolódzó idős ember, akinek fehér szakálla a melléig ér.

A tálib vezetők házai a valaha előkelőnek számító Vazir Ahbar Hán negyedben üresen állnak. Ugyancsak kiürültek a 15-ös utca házai. Ez volt „a vendégek utcája”: a név az arab–csecsen és üzbég önkéntesekre utal. Sokan közülük Oszama bin Laden emberei voltak.

Az óváros pénzváltó negyedében az üzletemberek arról számoltak be, hogy a tálibok elvitték árukészletüket és pénzüket. Egy pénzváltó, aki dr. Vali néven mutatkozott be, elmondta, hogy a tálibok harckocsijai megálltak a boltok előtt, a belőlük kiszálló katonák felszólították az árusokat, hogy adják át nekik a pénzüket, majd a tankok kidübörögtek a városból.