Vatikán, a városállam

Vatikánváros a katolikus keresztények jelentős szent helye, mivel itt helyezték örök nyugalomra a 67-ben vértanú halált halt Szent Péternek, Krisztus első helytartójának földi maradványait, egy hete pedig a legnépszerűbbnek, II. János Pálnak végső búcsúztatóját követhette a technikának köszönhetően a gyászoló világ.

A pápai állam, amely évszázadokon keresztül független ország volt, s magában foglalta a mai Olaszország egy részét is, 1870-ben, amikor Garibaldi csapatai Rómát az egyesített ország fővárosává tették, lényegében elvesztette függetlenségét, s csak 1929-ben, a lateráni szerződés értelmében lett újra önálló. Összterülete jelenleg mindössze 44 hektárra, vagyis 0,44 négyzetkilométerre korlátozódik, s így a földkerekség legkisebb önálló országa. Itt található mindenekelőtt a Szent Péter téren a Szent Péter-bazilika, valamint a Vatikáni palota a mintegy 1400 termével, köztük a pápai lakosztályokkal, hivatalokkal, intézményekkel – melyek közt van rádióállomás, csillagvizsgáló, pályaudvar, nyomda is –, s persze a Vatikáni Múzeum. És szintén a Vatikán fennhatósága alá tartozik még a város különböző helyein lévő három, úgynevezett pápai bazilika, a S. Maria Maggiore (Nagyboldogaszszony), a S. G. in Laterano (Lateráni Szt. János) és a S. Paolo fuori le Mura (a falakon kívüli Szt. Pál-bazilika).

A Szent Péter téren

Még mielőtt a Szent Péter-bazilikába betérnénk, megcsodáljuk és bebarangoljuk az előtte levő, s talán a világ legszebb és legszentebb terét. Alkotója a barokk építőművészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége, Bernini. Mindnyájunkat lenyűgöz a tér két oldalát szegélyező, 284 oszlopból és 88 pillérből álló, 20 méter magas oszlopcsarnok, melynek tetején 140 szent hatalmas szobra ékeskedik. Ugyancsak csodálattal szemléljük a tér közepén mintegy felkiáltójelként magasodó 25 méteres obeliszket, melyet Egyiptomból szállíttatott Rómába még Caligula császár 37-ben, s amikor a téren 1546-ban felállították, a tetején egy keresztet helyeztek el. A tér lenyűgöző látványát fokozza az a két monumentális szökőkút, melyeket Maderno tervei szerint készítettek.

A Szent Péter-bazilikában

A téren átkelve rövidesen a Szent Péter-bazilika lépcsőin találjuk magunkat, majd eljutunk arra a helyre, melyet a hagyomány Szent Péter sírjának mond, s ahol Nagy Konstantin császár még 326-ban templomot emeltetett. Az a XV. század közepéig megmaradt ugyan, de annyira roskataggá vált, hogy a helyén 1450-ben, II. Gyula pápa uralkodása idején, Bramante tervei szerint hozzákezdtek egy új bazilika építéséhez, ami nagy szünetekkel sokáig elhúzódott, míg 1546-ban maga Michelangelo vette át a munkálatok irányítását, s egyben monumentális kupolát tervezett a templom közepe fölé. Az ő halála után Maderno előcsarnokot épített a templom elé, melynek homlokzata a műértők szerint sajnos eltakarja a gyönyörű kupolát. A bazilikát, melynek alapterülete 15 160 négyzetméter, 1300 évvel az eredeti templom felépítése után, 1626-ban szentelte fel VIII. Orbán pápa.

A lépcsőkön áthaladva szinte észrevétlenül az előcsarnokban vagyunk, ahonnan jóllehet öt kapu nyílik a templomtérbe, csak négy van nyitva, mivel a jobboldali, az úgynevezett Szent kapu be van falazva, és csak minden 25. évben bontják ki. A főhajóba belépve maga a templombelső nem is tűnik olyan hatalmasnak, s inkább a barokkos díszítés gazdagságának hatása alá kerülünk, majd pedig a Szent Péter legendás sírja fölött, s egyben a kupola alatt álló pápai főoltár ejt bámulatba – a fölötte levő 29 méter magas, aranyozott bronzból készült baldachinnal –, amelyen csak a pápa végezhet szertartást, s ahonnan lépcsők vezetnek le Szent Péter sírjához. A bazilika apszisában viszont Bernini egy nagy bronzkompozícióba foglalta bele Szent Péter állítólag fából készült püspöki trónját, melyet négy fő egyházatya, nevezetesen a latin szertartású Szent Ambrus és Szent Ágoston, valamint a görög szertartású Szent Atanáz és Aranyszájú Szent János szobra vesz körül, ezzel is jelképezvén a több szertartású katolikus egyház egységét.

A bazilikában elhelyezett kápolnák, mellékoltárok, szobrok, festmények és emlékművek sokasága, valamint felejthetetlen szépsége lenyűgöz mindenkit. Mindjárt a jobb oldali első kápolnában megcsodálhattuk a Pietát, Michelangelo halhatatlan alkotását, mely a halott fiát ölében tartó Mária leírhatatlan fájdalmát közvetíti. Tudvalevőleg ez a mester egyetlen olyan szobra, melyet nevével is jelzett. Sajnos, Mária arcát és kezét egy őrült 1972-ben kalapácsával megrongálta, s azóta, miután a sérüléseket helyreállították, a szobrot üvegfal védi. Kiemelkedő művészeti alkotásokat csodálhattunk meg a Szent Sebestyén, az Oltáriszentség, valamint több más kápolnában, ahol az oltárképek többnyire mozaikdíszítésűek, míg a bazilika kincstárában a különböző műtárgyak szépsége ejtett bámulatba.

A Vatikáni Múzeumban

Szinte leírhatatlan az a felemelő érzés, amit a Vatikáni Múzeum antik szoborgyűjteménye, könyvtára, képtára, Raffaello Stanzái, az egyiptomi és etruszk gyűjtemény, s a Sixtusi kápolna 40 méter hosszú és 13 méter széles terme nyújtottak számunkra, mely világhírét Michelangelo halhatatlan szépségű mennyezeti freskóinak, valamint a 20 m magas és 10 m széles Utolsó ítélet című falfestményének köszönheti, továbbá az oldalfalak ugyancsak világhírű mesterektől származó képei. Talán szükségtelen hangsúlyoznom, hogy értékelésük könyvtárakra tehető.

Amint már említettem, a Vatikán állam fennhatósága nem korlátozódik a már vázolt épületekre és műemlékekre, de kiterjed a város területén levő további három, pápai bazilikára is. Köztük a Nagyboldogasszony-bazilika többek között arról nevezetes, hogy itt hagyta jóvá II. Adorján pápa az ószláv nyelv liturgikus használatát, míg a Lateráni Szent János-bazilika csaknem egy évezreden át a szomszédos palotával a római pápák székhelye volt, a Szent Pál-bazilikában viszont a már elhunyt pápák idealizált képmását láthatjuk Szent Pétertől kezdve egyelőre I. János Pál pápáig.