Varrásminta keretben

Pincetakarításkor találta olvasónk a kincseket. Egy kopott kis kofferben lapultak a számára oly kedves emlékeket idéző tárgyak (másoknak tán csak kacatok). A bábszínház tagjai sajnos elpusztultak (édesanyja varrta a kézre húzható bábokat), megette őket a moly. Talált egy pici gyerekcipőt – csak egyet –, ebben tanult járni. A kincsek nagy része a kukában végezte, de két szép darabot megtartott.

Gyerekkori emlékei fűződtek hozzájuk. Kislány korában örökké a nagymama rongyos zsákját kutatta, babaruhának való anyagot keresett. Egyszer talált két hímzett anyagot, valami különös jelekkel. Olvasni még nem tudott. Nagymamája elmesélte, hogy a középső kislánya, az Ilcsi – olvasónk nagynénje – hímezte az iskolában. Mert akkoriban még ilyesmire is megtanították a kislányokat.

Iskolába kerülve már el tudta olvasni a hímzést. Legfelül a nagy ábécé A-tól Z-ig, aztán a számok következnek 1-től 0-ig, majd a kis ábécé, a cirádás monogram ábécé, s végül a hímzés készítőjének monogramja, V. I. és az évszám: 1922. Nagynénje tizenegy éves volt, amikor ezt készítette. Egy másik sokkal díszesebb hímzést is talált – ilyen mintákat ma már talán nem is ismernek. Hogy ki készítette, nem tudni – a monogramot szétrágta a moly, de az évszámot – 1889 – megkímélte.

Olvasónknak tervei voltak a hímzéssel. Szépen kimosta, kivasalta, vett egy darab zsákvásznat, felvarrta rá a hímzést és bekereteztette. A különös kézimunkaképet mindenki megcsodálja. (kop)