Vallásosságban is verseny folyik az amerikai elnökjelöltek között

Bush elnök templomi találkozón közösségi vezetőkkelReuters-felvételJanuárban kezdődnek az előválasztások az Egyesült Államokban, az elnökjelöltségre pályázók „selejtezői”. A rajt hagyományosan Iowában van, ahol a két párt hívei helyi gyűléseken jelölnek. New Hampshire-ben viszont már szabályos szavazást tartanak a demokrata és a republikánus párthívek. A republikánusoknál meglepetésre nem kell számítani. A Fehér Ház jelenlegi lakójának nincs kihívója. Más a helyzet a demokratáknál, ahol nyolcan is versengenek a jelöltségért. Eddig Howard Dean vermonti kormányzó vezet a közvélemény-kutatásokban. Elemzők szerint azonban elvesztheti befutó helyét, ha megerősödik a róla kialakult kép, hogy a hit és a vallás dolgai meglehetősen hidegen hagyják. ĺgy aztán az orvosból lett politikus a közelmúltban hirtelen többször is beszélt a hithez való viszonyáról, arról, hogy bibliát olvas, és templomba jár. Ezzel akarta volna gyengíteni a róla, mint a legvilágiasabb jelöltről kialakult képet. Demokrata vetélytársai eddig is rendszeresen beszéltek erről, hiszen Amerikában, ahol a szavazók többsége templomjáró, s még többen vallják magukat valamilyen módon vallásosnak, ez is része a politikának.

Bush elnökké választását nagyrészt a vallásilag konzervatívabb déli és középnyugati államoknak köszönhette. Az Atlanti-óceán északkeleti urbánus partvidékén és Kaliforniában Gore és a demokraták győztek. Eközben Gore és alelnökjelöltje, az ortodox zsidó Lieberman szenátor is belépett a jámborsági versenybe.

Ez idén tovább folytatódik. Az elemzők szerint Bush vallásosságát a választási harcban nem szabad támadni, viszont az a demokrata jelölt, aki magát vallásilag közönyösként tüntetné fel, kizárná magát a politikai főáramból. Mások viszont arra utalnak, hogy az elnök szavazatokat veszíthet, ha a fundamentalista keresztény jobboldal követeléseinek enged. Amerikában tehát a valláshoz való viszony megkerülhetetlen a politikai hatalomért folyó harcban. És ez így van folyamatosan a Clinton-elnökség évei óta, amikor egyre nagyobb szerepet kezdtek játszani a vallási konzervatívok. Az általuk felvetett ügyek csak részben érintik a hit problémáit. Olyan kérdésekről van szó, amelyeket Európában sokkal inkább a személyes szabadság, önrendelkezés és a nemek közötti egyenlőség, a nemi identitásválasztás körében tartanak számon. Az amerikai szélső konzervatívok egyik fő botrányköve jelenleg az, hogy a meleg párok több államban is közel kerültek ahhoz, hogy legálisan házasságot köthessenek. (Először Vermont engedélyezte ezt.) Jelenleg ezért azt szeretnék elérni, hogy Bush még a választás előtt kezdeményezzen alkotmány-kiegészítést, amely ezt megtiltaná. Hasonló módon szeretnék elérni a művi vetélés tilalmát is. Hogy Bush megkockáztatja-e ezt a lépést? Ezt sokan kétlik, hiszen ezzel sok olyan szavazót elfordíthat magától, aki ugyan gazdaságpolitikájával, adócsökkentéseivel egyetért, de társadalmi kérdésekben másként gondolkozik. Nem beszélve arról, hogy a republikánus szavazók között legalább egymillió meleg van. A The New York Times szerint az elnök most felemás ötlettel áll elő: másfél milliárd dolláros programot indítana a házasságkötés előmozdítására és a házasságok tartósságának védelmében. Ezt az összeget elsősorban a nagyvárosi szegénynegyedekben indított tanácsadási programokra, oktatásra fordítanák. Itt többségben vannak a csonka családok, s a párkapcsolatban élők közül sokan élettársi viszonyban vannak. Hogy ez változtathat-e a gettócsaládok helyzetén, azt sokan vitatják.

Erős túlzással lehet csak azt mondani, hogy Amerika következő elnökének személyéről kizárólag hitbeli jámborsága, illetve a vallásos szélsőségek (fundamentalisták és harcos ateisták) által fontosnak minősített ügyekhez való viszonya dönt majd. De ha felidézzük, milyen kicsiny volt a különbség a két jelölt között a legutóbbi választáson, akkor elfogadhatjuk, hogy ezek döntő témák lehetnek az idén novemberben.

Az óceán innenső partján, Nyugat-Európában, a vallásra való hivatkozás kiszorult a politikából. Jól példázta ezt az a határozottság, amellyel az európai konvent többsége elutasította a keresztény örökségre való utalást az unió jövendő alkotmányának bevezetőjéből. Az európaiak többsége nem kívánja a vallás semmilyen politikai felhasználását. Azok sem, akik valamilyen keresztény, konzervatív párt szavazói. Az állam világi jellegét több országban az emberi jogok érvényesülésének alapvető biztosítékaként értelmezik.

Eközben nem a lakosság többsége, hanem egy újonnan megjelent kisebbség – a muzulmánok – kerültek konfliktusba ezzel az elvvel. A vallásos muzulmán nők nyilvános kendőviselete az állami intézményekben okozott ilyen botrányt Franciaországban és Németországban. Ez vezetett ahhoz a francia törvényjavaslathoz, amely kitiltaná az állami intézményekből az összes vallás ilyen feltűnő jeleit – az iszlám fátylat, a zsidó férfiak fejfedőjét, a nyakláncokon lógó túl nagy kereszteket.

Aligha kétséges, hogy a vallásilag és kulturálisan elkülönülő muzulmánok jelenléte Nyugat-Európában, plusz a szeptember 11-i merénylet hatása felelevenítette kontinensünkön a túlhaladottnak vélt állapotokat. Korábban a boszniai konfliktus idézte fel egy európai vallásháború képét. A nyugat-európai szélsőjobb pártok is elsősorban a keleti bevándorlók által keltett veszélyekre (bűnözés, kulturális idegenség) építik propagandájukat. Az a vallásos köntösben megjelenő politikai hisztéria, amelynek Romániában és legutóbb nálunk lehettünk tanúi, tőlünk nyugatra nem jelenik meg. Jellemző, hogy Lengyelország is inkább nyugati mintát követ. A nagy többségében hagyományosan vallásos országban a harcos politikai katolicizmus nem tudott a többség közelébe kerülni. Az európaiak valláshoz való viszonyát kutatók szerint az EU-polgárok többsége elégedetten veszi tudomásul, hogy országaik túlléptek a felekezeti előítéleteken, s ezt a tudomány és a racionális gondolkodás diadalaként értelmezik. Ez az „istentelenség” sok amerikai számára félelmetes Európában. Egyesek szerint tartós szakadék ez, hiszen az amerikai gyarmatosok éppen olyan férfiak és nők voltak, akiket vallásos meggyőződésük miatt üldöztek el az európai hatalmak. Utódaik ezért hozták létre a világ első olyan államát, ahol az alkotmány kimondta az államegyház létrehozásának tilalmát, s ahol ezt a rákövetkező 200 évben következetesen érvényesítették.