Űrszonda kémleli majd a Plutót

A New Horizons a floridai űrközpontban. A Plutót a tervek szerint 2015. július 14-én fogja 8800 kilométerre megközelíteniTASR/AFP-felvételKét évtized múltán, a remélt sebességgel tovahaladva kiléphet a Naprendszerből és távoli csillag felé veheti útját.

Méltatlanul kevés figyelmet keltett, hogy a NASA (az amerikai űrhivatal) még idén januárban útra bocsátotta a New Horizons nevű, Naprendszerünk legtávolabbi részeinek kutatására alkalmas, fél tonna súlyú szondáját. Pedig annak nemcsak a feladata, hanem az indításának körülményei is egyedülállóak. Az Atlas indítórakéta ugyanis másodpercenként 14,14 kilométeres sebességre, azaz több mint 50 ezer kilométeres óránkénti sebességre gyorsította a szonda száguldását, amely így az eddig felbocsátott űrszerkezetek közül a legnagyobb sebességgel indult. Ennek következtében már kilenc óra múlva elhaladt a Hold mellett.

Az űrszonda fellövésének fő célja a hivatalosan ma még legkülső bolygótársunk, a Plutó környezetének vizsgálata. Ha majd 2007 februárjában a Jupiter mellett elhaladva, annak vonzerejétől lendületet kap, már 80 ezer km/órás sebességgel fog távolodni tőlünk, és a Naptól. A Jupiter közelében kipróbálja mind a hét műszerét, és azok állapotáról jelentést küld a Földre.

A Plutót a tervek szerint 2015. július 14-én fogja 8800 kilométerre megközelíteni. Azután megkezdi a bolygó felderítését, fényképezését, 14 perc múlva azonban már a Plutó holdjához, a Charonhoz férkőzik „mindössze” 27 ezer kilométeres távolságra és arról gyűjt adatokat.

Tovább haladva, a New Horizons a különféle égitest-maradékok, -törmelékek által alkotott, úgynevezett Kuiper-öv felé halad. A legfrissebb adatok szerint ott olyan kőzet- és üstökösdarabokból álló égitestek léteznek, amelyek nagyobbak a Plutónál. Egyiket már el is nevezték ideiglenesen Xenának, s most azt vizsgálják, hogy vajon Naprendszerünk új bolygóinak tekinthetők-e. A NASA közlése szerint az űrszonda 2025-ben ér a Kuiper-övhöz, majd elhagyja a Naprendszert (ez már sikerült a Pioneer kisszondáknak is), és elindul galaktikánk legközelebbi csillagja, a Proxima Centauri felé. Ez a gyenge fényű, vörös törpecsillag „mindössze“ 4,3 fényévnyi távolságra van tőlünk, azaz a 100 ezer fényévnyire becsült átmérőjű galaktikánkban szinte tőszomszédunknak számít (egy fényév az a távolság, amelyet a másodpercenként 300 ezer kilométeres sebességgel száguldó fény egy év alatt megtesz.)

Ám a nagyon gyors New Horizonsnak is mintegy 100 ezer évre lesz szüksége a Proxima Centauri eléréséhez, s ha addig még működőképes is maradna, az onnan küldött adatai 4,3 év múlva juthatnának vissza a Földre.