„Úriházhoz fölvétetik jobb nő, aki kefélni tud”

Fényképes ajánlatokat vár a plébános úr

„Vérforraló csókot jogvégzett férfi parázs ajakáról mely művelt vagyonos hölgy óhajt szívni, házasság céljából” – olvasható például 1900-ban a Magyarország c. lap társkereső rovatában.

De volt olyan hősszerelmes is, aki – miután levelet nyilván nem küldhetett választottjának (talán mert választottja férjnél volt) – újsághirdetésben tudatta szerelmével, hogy délelőtt 11-kor randizhatnának: a zárdatemplomban! Az ilyen „kényes családi ügyekre” szakosodhatott az a József-körúti magándetektív („privát-kutató”), aki 1903-ban a Pesti Hírlapban hirdette szolgáltatásait, és házasságtörések diszkrét kinyomozását vállalta.

Erősen korlátozónak érezhette a cölibátust az a pap, aki 1910-ben a következő hirdetést adta föl: „Kezdő plébánosnál állandó, nyugodt otthont nyerhetne a háztartás minden ágában jártas, intelligens, római katolikus hajadon vagy fiatal özvegy. Négy-ötezer koronával rendelkezők előnyben részesülnek.” Kezdő plébánosunk „fényképes ajánlatokat” várt.

„Hölgyek figyelmébe! 10 forintért lehet nálam titokban szülni. 28 éve működöm” – így reklámozta magát özvegy Szántóné (Újpest, Király utca 10). Azok a nők pedig, akik elégedetlenek voltak külsejükkel, 1910-ben a Kozmetikai Gyógyintézethez fordulhattak, amely „női archajakat villamos tűvel véglegesen eltávolít, a sűrű női arcszőrzetet pedig Röntgen-fénnyel ritkítja meg.”

Vagyonos hölgyek a Riviérán

1905-ben a Pesti Hírlapban „világhírű gumióvszereket” reklámoztak, az albérleti szobát pedig exkluzívvá tette, ha „féregmentes ággyal” és fürdőhasználattal együtt kínálták. Egyes szavak jelentéshorizontja akkoriban még nem volt olyan széles, mint ma, ezért szerepelhetett az álláshirdetés rovatban az, hogy „úriházhoz 12-13 forint fizetéssel fölvétetik idősebb szobaleány vagy jobb nő, aki kefélni tud”.

Egy társkereső hirdetés 1909-ből, ami nyilván megmozgatta az állástalan fiatalemberek fantáziáját: „A Riviérán időző három dél-amerikai vagyonos hölgy számára házasság céljából úriemberek ismeretsége kerestetik.”

Az ilyen apróhirdetéseket azonban nem minden lap nézte jó szemmel. Az Est például 1914-ben szerkesztői üzenetben közölte, hogy ízléstelen, erkölcstelen, anyagi támogatást kérő hirdetéseknek nem adnak helyet, és nem közölnek többé olyan hirdetéseket sem, amelyekben nők keresnek férfiismerőst vagy barátot. Férfiakra ezek a megkötések nem vonatkoztak.

Nem látta valaki a nadrágomat?

Hogy milyen volt az ország állapota az első világháború végén? Olyan, hogy volt rendezvény, amit azzal reklámoztak: cukrot és lisztet sorsolnak ki a résztvevők között. 1918 őszén pedig hatóságilag elrendelték, hogy a tömegesen használt telefon-mikrofonokra a spanyol-náthának nevezett járvány meggátlása céljából a telefon-előfizetők selyempapírt alkalmazzanak, mely minden beszélgetés után megsemmisítendő és tiszta selyempapírral pótolandó.

Rejtő Jenő és az ő felejthetetlen figurája, a Török Szultán juthat az eszünkbe erről a hirdetésről: „Folyó hó 17-én délután a Nagykörút, Rákóczi-út, Múzeum-körút útvonalon elveszett egy fekete nadrág. A becsületes megtaláló 200 korona jutalmat kap.” Nem lehetett könnyű nadrág nélkül hazamenni.

Minden futballszurkoló megérti azt a fiatalembert, aki 1925-ben „football sportot kedvelő, 18 és 25 év közötti karcsú úrileány” ismeretségét kereste, „vasárnapi szórakozás céljából”. Kellemeset a hasznossal, ugye.

S egy szűkszavú hirdetés a társkereső rovatban, 1932-ben: „Mészárosmester férjhez adná leányát húszezerrel.” Ennyi. Minden fontos infó ott van, semmi mellébeszélés; eladó sertáskaraj csont nélkül, leányom húszezerrel.

Sárga csillag kapható

Emberi sorsok a 8 órai Újság apróhirdetései között: „Egy író kivándorol. Könyvtára – több ezer darab – eladó. Szépirodalom, művészet, tudomány. Filléres árcsoportok.” A második világháború közeledtével a kivándorlás témája egyre gyakrabban jelent meg az apróhirdetések között, voltak cégek, amelyek eleve „a kivándorlók ingóságainak tengerentúli szállítására” szakosodtak.
„Hazafias akcióhoz keresztény, jó megjelenésű, garanciaképes hölgyeket/urakat jó keresetre felveszek” – olvasható a Pesti Hírlap állásajánló rovatában 1941-ben.

Akkoriban az apróhirdetések kulcsszava az „őskeresztény” lett. „Őskeresztény átvenne nagyobb szállodát, mozit vagy más komoly vállalatot” vagy „középkorú, vagyonos őskeresztény gépgyáros-mérnök nősülne” és így tovább. S ezzel egy időben: „Előírásos sárga csillag kapható Börzsönyinél, a Szent István körút 7 szám alatt”, a bevonulók pedig pokrócokat, gyapjútakarókat, flanell-ingeket vásárolhattak.

1944-ben valaki – talán egy özvegy – 41-es méretű férficipőt és férfiöltönyt kínált tűzifáért és élelemért cserébe, s a háború vége felé haladva a hirdetések között megjelentek a gyógyászati segédeszközök is: elegáns, könnyű műlábak és műkezek a frontról hazatérő amputáltaknak.

Hús nincs, olvasható egy másik hirdetésben, de van „húshelyettesítő tápszer”, és Apollo citrompótló is, amely „az életnél ezerszer savanyúbb”.

„Keresem fiamat…”

A háború után rengeteg olyan hirdetést lehetett olvasni, amelyekben feleségek és anyák keresték férjüket, fiukat, akiknek a háborúban – vagy a szovjet hadifogságban – nyomuk veszett. Van abban valami szívszorító, amikor egy apróhirdetés így kezdődik: „Keresem fiamat…”

Az ötvenes évektől a szocializmus szürke évtizedei jöttek, kávépótlóval, azbeszt kályhaellenzőkkel és tranzisztoros zsebrádiókkal, és a Kádár-kor klasszikus termékeivel: a Szerencsi csokoládéval vagy a Negro gyógycukorkával. Akadtak persze különös, bizarrnak tűnő hirdetések is: „Két kilogrammosnál nehezebb macskájáért 40 forintot fizet a Gyógyszerkutatási Osztály.”

A rendszerváltás az apróhirdetésekből is kirajzolódott, új rovatok és új témák jöttek, megjelentek a szexpartnerkeresők, játéktermek nyíltak, plasztikai sebészetek ránctalanítást és mellnagyobbítást vállaltak, műkörmösök kínálták szolgáltatásaikat, tarolt a redőny és a reluxa, jöttek a fitnesztermek, a kondigépek, a strucctenyészetek és a sarlatánok hirdetései arról, hogy kozmikus bioenergiával gyógyítanak, utazási irodák pedig nílusi hajóutakat hirdettek.

Ekkoriban jelentek meg az őrző-védő-kft-k és a second handek („import használtruha-kereskedések”), és az első olyan hirdetések is, amelyek a gazdasági bűncselekmények máig jövedelmező típusának ágyaztak meg: „Cipruson élő fiatal magyar üzletasszony offshore cégek ügyintézését vállalja”.

 
Gazdag József
(A szerző publicista, a Pátria rádió műsorvezetője)

Minden megoldás érdekel. A XX. század Magyarországa apróhirdetések tükrében. Válogatta Vincze Mátyás. Závada Pál előszavával. 208 oldal. Kossuth kiadó, Budapest, 2020