Újjáépített sakkautomata

A paderborni Heinz Nixdorf Museums Forum megbízásából Bernhard Fromme keltette új életre a törököt ábrázoló híres masinát, amely első „életében” – 70 éven át – olyan ellenfeleket győzött le, mint Napóleon, II. Frigyes porosz uralkodó, vagy Edgar Allan Poe amerikai író és költő.

A sakkautomata kora leghíresebb gépezete volt, s a feljegyzések beszámolnak róla: Napóleon például szabálytalan lépéseket tett a táblán. Az automata először újra a helyükre tette a figurákat, majd a császár második hasonló kísérlete után lesöpörte a táblát, ami nagyon imponált Napóleonnak. Kezdettől fogva az a hír járta, hogy egy törpe ül a gépben. Viszont Kempelen meg tudta nyugtatni a gyanakvókat: amikor segédje büszkén kinyitogatta az automata ajtait, a nézők csak fogaskerekeket láthattak. Fromme szerint valóban ember volt a gépben, mégpedig nem is mindig ugyanaz az ember, hanem a Kempelen által szerződtetett sakkozók egész sora, s mindannyian megőrizték a titkot. Ennek ellenére a szerkezet zseniális. Ugyanis az 1,5 méter széles, 95 centiméter magas és 90 centiméter mély szerkezetben nem csupán arra volt hely, hogy a benne lévő ember a kutató pillantások elől megfelelően elrejtőzzön, attól függően, melyik ajtót nyitották ki, hanem egy kinyitható kis sakktábla is volt benne, s a gépezet igen csavaros mechanikai megoldással az ábrázolt török karjára, illetve a látható táblára vitte át azt, amit a gépben rejtőző sakkozó a kis tábláján lépett. Az elbújt ember pedig mágneses stiftek segítségével „látta” a szerkezetből, hogy mi történik a feje felett lévő táblán.

Kétségkívül az ügyes rendezés is elősegítette a sikert. ĺgy például a figurától jobbra és balra nagy kandellábereket állítottak fel, amelyek fényénél nem tűnt fel, hogy a török bábu feje egyben kémény is, amelyen távozott a belül lévő olajmécses füstje – mondta el a múzeum szóvivője.

A sakkautomata titkát az alkotó haláláig, 1804-ig nem leplezte le senki. A XIX. század első évtizedeiben újabb fénykort ért meg New York-ban, a Broadwayn. Ám a negyvenes évek elején eljött az ipari korszak, Kempelen automatája pedig vásári látványossággá „züllött”, s a titkát egyetlen dollárért leleplezték. Végül 1854-ben egy múzeumi tűz martalékává vált, s azóta most látható első ízben újra.

Kempelen Farkas (1734–1804) mechanikus, építész és feltaláló volt, egyebek között vízemelő gépet készített a bécsi schönbrunni kastély szökőkútjaihoz, részt vett a budavári palota építésében, és írógépet szerkesztett vakok számára. Sakkautomatája rendkívüli leleményességre utaló és igen sikeres mechanikai tréfa volt.