Új épületet kap az oslói opera

Nyitottság és hozzáférhetőség a két legfőbb jellemzője az épületnek, amely otthona lesz majd a Norvég Opera és a Nemzeti Balett társulatának. „Lám, az ember végigtopoghat a műalkotáson. Ez az egyetlen operaház, ahol megteheti ezt“ – magyarázta Bjoern Simensen, az április 12-én megnyíló operaház igazgatója. A norvég főváros központjában, az Oslo-fjord partjain négy milliárd norvég korona költséggel létrejött építményt a Snoehetta építészeti iroda tervezte, amely az új alexandriai könyvtárat is megalkotta.

Ami az épület külsejét illeti, a hatalmas lépcsősoroknak köszönhetően az emberek felkapaszkodhatnak a 32 méter magas tetőre. Semmi nem állja útját annak, hogy a lapos tetőn piknikezzenek, ahonnan felejthetetlen szépségű kilátás nyílik a fjordra, vagy éppenséggel gördeszka segítségével kerüljék el a lépcsősorokat. „Vissza akartuk tükrözni társadalmunk értékeit. Skandináviában az emlékművek ennél formátlanabbak, diszkrétebbek, kevésbé szembeötlők. Nagy a jelentősége annak, hogy szabad és könnyű a hozzáférés a nyilvános helyekhez“ – magyarázta Tarald Lundevall, a projektet készítő főmérnök.

Az operaház nézőtere 1359 férőhelyes, kis vetítővászon szolgál az előadott darab szövegének ismertetésére és az egyenlőséget hangsúlyozza a nézőtér falainak sötét színű tölgyfából készült burkolata. Más operaházaktól eltérően nincsenek páholyok és nincs aranyozás sem. Harald norvég király és Sonja királyné a közönség soraiban foglalhat majd helyet az előadásokon. A rangjuknak tett egyetlen engedmény, hogy alig öt méter távolság választja el őket a többiektől.

A késéseknek és a költségvetés ismertté válásának köszönhetően nem maradtak el a bonyodalmak és heves viták sem. Az eredetileg előirányzott nyitóelőadást, Verne Gyula (1828-1905) „Nyolcvan nap alatt a Föld körül“ című regényének feldolgozását 2009. december 31-re halasztották a színpad műszaki felszereltségének késlekedése miatt. Bírálták, hogy olasz fehérmárványt választottak a norvég gránit helyett az épület 20 000 négyzetméteres homlokzatának borítására, amelyről feltételezték, hogy az ország kirakata lesz. A csalódottság érzése akkor sem csökkent, amikor a márványlapok vegyi hatásra sárgulni kezdtek, jóllehet az építők szerint a sárgulás eltűnik, mihelyt a kő kiszáradt.

Bármi legyen is azonban a helyzet, az új operaház lényeges javulás az eddigi helyzethez képest. „A múlt század harmincas éveiben elkészült régi épületben a mennyezet penészedése allergiát okozhatott“ – állítja Eugenie Skilnand énekesnő és nem győzi hangsúlyozni, hogy ma már könnyű szívvel végzi a munkáját. Így látja a helyzetet Brigitte Christensen szoprán is. „A régi operaházban az akusztika a nullával volt egyenlő“ – mondta lelkesen.