Ufók: rossz angol kiejtéssel beszélő magyarok

Kármán Tódor, a hangnál sebesebb, szuperszonikus repülőgép megszerkesztője, a világ első űrhajógyárának megalapítója a második világháború idején az amerikai hadsereg egyik kulcsfontosságú tanácsadója volt. Emlékirataiban megírja, hogy a normandiai partraszállást megelőzően a tengerentúli katonákat a gyakorlati életben fontos, tudományos tanácsokkal látták el. Az előadó őrmester például elmondta, hogy Amerikával ellentétben az Óvilágban a víz nem 212 Fahrenheit-fokon, hanem 90 Celsius-fokon forr. Erre szólásra jelentkezett az egyik újonc: „Bocsánat, őrmester úr, de száz fokon”. Rövid töprengés után az előadó: „Igaza van fiam, a derékszög forr kilencven fokon.”

A nyolcvankét éves Kármán Tódor a Fehér Ház rózsakertjében tanácstalanul álldogált a lépcső tetején, kínzó köszvénye akadályozta őt útja folytatásában. Épp arra az ünnepségre igyekezett, amelyen a világon elsőként neki adta át az elnök az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Érdemérmét. A már életében legendává vált ifjú John Fitzgerald Kennedy karját nyújtva szolgálatkészen sietett a legnagyobb élő tudós segítségére. Kármán nyájasan elhárította a segítséget: „Elnök úr, lefelé nincs szükség segítségre, csak felfelé.”

Érdemes újonnan feleleveníteni a marslakók legismertebb legendáját – négy változat forog közszájon –, amelyet Francis Crick Nobel díjas biológus, a DNS kettős spiráljának felfedezője jegyzett fel. A Szilárd Leó nevéhez kapcsolódó történet szerint egy fogadáson Enrico Fermi, aki épp magyar barátjával együtt szerkesztette meg a világ első atomreaktorát, népes társaságban a civilizációk kialakulásának folyamatáról elmélkedett. Elmondása szerint a Tejútrendszerben legalább százmillió, a mi Napunkhoz hasonló csillag van. Ebből több millió körül a Földünkhöz hasonló bolygó kering. Tehát szükségszerű, hogy egynéhányon közülük a miénkhez hasonló élőlények és civilizációk alakultak ki. Viszont ha ezek sokkal fejlettebbek nálunk, akkor esetleg égi vándorútra kelnek, hogy felkeressék a környező élőlényeket. Miután megszólalásig hasonlítanak az emberekre, a látogatásukat talán észre sem vesszük. „Ha pedig itt vannak közöttünk e rendkívül intelligens lények, hogyan ismerjük fel őket?” – tette fel a szónoki kérdést. Ezt a közelében álló Szilárd Leó nem hagyhatta ki: „Egyszerűen: kicsit furcsa az angol kiejtésük. Magyaroknak mondják magukat.” (o-e)