Tűzoltó lesz, katona

A gyerekek játékra való képessége veleszületett, míg a tárgyak, játékszerek, amelyeket a gyerek „ösztönösen” a kezébe vesz, mindig az adott kultúra termékei, annak szokásrendszerét, hagyományait tükrözik. Amikor a felnőttek azt állítják, a gyerek maga választja ki játékszereit, nem veszik figyelembe, hogy e választás behatárolt lehetőségekből történik, amelyet a szülő, majd pedig a társadalom határoz meg.

E területen is nagyon élesen feltűnik a nemi alapon való megkülönböztetés. A kereskedelemben kapható játékok nagy része a kisfiúk és a kislányok különböző „küldetése” szerint oszlik meg. Már egészen pici kortól megfigyelhető ez a különbség. Mivel a gyerek négy-öt hónapos koráig nem tudja a játékokat a kezébe fogni, sok szülő ilyenkor inkább a gyerekágy fölé akasztható, a legkisebb légmozgásra is megmozduló tarka szerkezeteket akaszt. A madarakat, halakat, labdákat stb. formázó mobilok mindkét nem számára készültek, míg a virágokat, angyalokat, hópelyheket ábrázolók a lányokat, a hajókat, autókat, vitorlásokat ábrázolók a fiúkat illetik.

A gyerekek növekedésével egyre élesebb lesz az ellentét a két nem játékai közt. Az első évek gumi- és textilfigurái közül az állatokat ábrázolók mindkét nem számára készültek, babákat viszont, amelyek már összetéveszthetetlenül viselik a női nemi jegyeket, kizárólag kislányoknak veszünk. Ha a felnőtt egy kislány kezébe babát ad, megmutatja neki, hogy bánjon vele, hogyan tartsa karjában, hogyan dédelgesse. Ilyesmi sosem fordul elő a kisfiúk esetében, hiszen tőlük a későbbiekben sem várja el senki, hogy gyengéd érzelmeket mutasson. A két nem „elválása” egyre szembetűnőbb. A kislányokat a legtöbb családban már öt-hatéves korban bevonják a házimunkák végzésébe, mintegy a jövőbeli feladatukra való felkészítésként. A fiúk ebben a korban – is – megvetéssel tekintenek a házimunkákra, amely a későbbiekben sem lesz a feladatuk. Érdekes elgondolkodni azon, hogy miért kell a legegyszerűbb, legbanálisabb munkák végzését ilyen korán megtanítani a lányokkal. A legtöbb házimunkát a legügyetlenebb is néhány hónap alatt elsajátíthatná, mégis már gyerekkortól kénytelenek végezni. A valóságban színtiszta agymosással van dolgunk: ha az 5-6 éves kislányokkal időben megértetjük, hogy ez az ő feladatuk, akkor a későbbiekben kisebb az esély, hogy fellázadnának ellene.

Gondoljuk csak el, mivel játszanak gyerekeink. Az átlagszülő lánygyerekének babát, babaházat, ruhácskákat, babakocsit, miniatűr konyhai felszereléseket, edényeket, olykor játék smink- és fodrászkészletet vásárol. A fiúk autókat, vonatokat, repülőgépeket, fegyvereket. Más szóval, a fiúk a „világot” kapják meg kicsiben, a lányok pedig az otthont, a gyerekeket. Még az olyan kreatív építőjátékok, mint Lego sem lóg ki a sorból: a fiúknak szánt építőkészletek dobozán a kisfiúk felhőkarcolókat, házakat, tankokat építenek, míg a lányok hűtőszekrényeket, mosógépeket, lakberendezési tárgyakat rakhatnak össze az építőelemekből.

Nincs másképp ez a gyerekeknek szóló meséknél sem. Szinte valamennyi ismert mese modellje a mostoha körülmények közt sínylődő királylány, akit a mese végén megment a hős királyfi. Ezzel a gyerekek megtanulják, hogy a nő sorsa a várakozás a „királyfira”, aki majd eljön érte. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a királylányok mindig kedvesek, szerények, erényesek, míg a királyfi tulajdonságairól nem sokat tudunk. ĺgy kerül minden a helyére: az szende, jólnevelt, gondoskodó, érzelemdús, házias szép lány, jutalmul megkapja a férfit. És boldogtalanul élnek, míg meg nem halnak. (vizi)