Tovább mélyül a civilizációs szakadék

Míg a bruttó hazai össztermék (GDP) mintegy 26 százalékát előállító Pozsony megye az 1 főre jutó GDP tekintetében 2001 óta a 15 tagú európai uniós átlag felett teljesít, addig a legfejletlenebbnek számító Kelet-Szlovákia (az unió regionális lebontásában a NUTS II kategóriájának felel meg) alig éri el az uniós átlag 35 százalékát, és az EU 10 legfejletlenebb régiójának egyike. Egyébként Közép-Szlovákia mutatója sem biztató, mindössze az uniós átlag 37 százalékát éri el, Nyugat-Szlovákia esetében pedig 41 százalékról beszélhetünk. 2005-ben a mindössze 4,3 százalékos munkanélküliséget felmutató Pozsony megyében az átlagbér 23 212 korona volt, miközben a legelmaradottabb Eperjes megyében 20 százalék feletti munkanélküliséget mértek és csak 13 185 korona volt az átlagbér (a Bártfai járásban alig 10 ezer korona), azaz a két véglet között már 10 ezer koronát meghaladó a különbség. Mindez az uniós kimutatások nyelvén a következőt jelenti: az EU 255 régiója közül Pozsony a 48. helyen áll, Kelet-Szlovákia csak a 247.

Tovább nyílik a bérolló

Ráadásul a bérolló tovább nyílik: tavaly az eperjesi régióban csupán 2,4 százalékkal emelkedtek a reálbérek, miközben az éllovas fővárosban országos viszonylatban is a leggyorsabban, 7,5 százalékkal. Az igaz, hogy a fővárosban magasabbak a megélhetési költségek, azonban az alapvető élelmiszerek terén nincs érdemi regionális különbség. A képet némileg árnyalja az a tény, hogy ha egy társaság az ország bármely pontján termel, ám a központja Pozsonyban van, akkor a gazdasági teljesítményét a fővároshoz írják, miközben ez csupán papíron igaz. Visszatérve a munkanélküliségi mutatókra, a tartósan, azaz legalább 1 éve állástalanok aránya szintén a keleti országrészben a legmagasabb; Kassa és Eperjes megyében együttesen 136 ezer, ebbe a kategóriába tartozó embert tartanak nyilván, ami az országos mutató több mint 40 százaléka. Ezzel szemben Pozsony megyében alig 10 ezer, a leszakadás irányába mutató tartós munkanélkülit regisztrálnak, ami a szlovákiai mutató alig 3 százaléka. A fizetések és a munkanélküliség terén mutatkozó különbségek azt eredményezik, hogy míg a Pozsonyi kerületben csupán 1,1 százalékra rúg az anyagi szükséghelyzetben élők száma, addig az Eperjesi kerületben 9,6 százalékra. Szakértők szerint ezek a gyökeres különbségek többek között annak köszönhetők, hogy a külföldi beruházók döntően a nyugati országrészt, azon belül is Pozsonyt választják letelepedési helyül. Napjainkban már ott tartunk, hogy a nyugati országrész nagyobb munkaadói a kevés helyi jelentkező miatt sokszor az eperjesi, a besztercebányai és a kassai régióból toborozzák a munkaerőt. Ez különösen igaz a nagyszombati PSA Peugeot-Citroen és a zsolnai KIA autógyárára.

Reménytelenül leszakadók

A Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézete által kidolgozott, több mint 50 szempontot figyelembe vevő tanulmány arra mutat rá, hogy a meglévő látványos regionális különbségek egyre mélyülnek. A szociológusok úgy látják, napjainkban egyenesen civilizációs törésvonalakról beszélhetünk. „Tudatosítanunk kell, milyen mértékig engedhetjük meg magunknak azt a tényt, hogy néhány régiónk az egész Európai Unión belül az abszolút mélypontra kerül” – közölte Ľubomír Falťan, a szociológiai intézet igazgatója. Az akadémiai tanulmány odáig megy, hogy leszögezi: az ország területének legalább az egyharmadát kitevő sereghajtók önerőből nem képesek felzárkózni, és az ezekben a térségekben élők szegénységüket akár a szélsőséges pártokra történő tömeges szavazataikkal is kifejezhetik. A tanulmány készítői szerint erre máris van példa: a 2002-es parlamenti választásokon a kelet-szlovákiai Mezőlaborc járásban a kommunisták a szavazatok 25 százalékát szerezték meg. Pozsonyt és Kassát, továbbá a Szenci, a Galántai, a Vágsellyei és a Dunaszerdahelyi járást leszámítva, a magyarok lakta összes többi régió a sereghajtók közé tartozik. Michal Vašečka szociológus szerint az abszolút szegények magas aránya a kelet-szlovákiai cigánytelepek számlájára írható. Az országon belül jelentősek a regionális különbségek: 2003-as adatok szerint, ami a szegények arányát illeti, a szlovákiai átlag 11 százalék, Pozsony megyében ez csak 2,5 százalék, Trencsén megyében pedig 6,6 százalék, viszont Kassa és Eperjes megyében 18,9, illetve 16,1 százalék.

Az oktatásügyi minisztérium tavalyi októberi tanulmánya szerint országos szinten a 15 éven aluli gyerekek 30 százaléka szegénységben él, lelki egészségük rossz, mivel a szegénység és szüleik stresszes életvitele nyomasztja őket. „Nagy a különbség aközött, amit a hivatalos statisztika állít, és aközött, amilyen a családok tényleges gazdasági helyzete” – mondja Tomáš Kováč gyermekpszichológus.

Három lábról öt lábra

Szlovákia további gyenge pontja, hogy a kivitelének java gyakorlatilag három nagyvállalatra fókuszálódik: a pozsonyi Volkswagenre, a Slovnaftra és a kassai US Steel acélműre. Ha a Volkswagen autógyárban júliusban üzemi szabadság van, akkor Szlovákia külkereskedelmi mérlege látványosan romlik. Konkrétan a második legfontosabb kiviteli terméknek számító közlekedési gépek exportja 2005 első 7 hónapjában 109,5 milliárd korona volt, ami 20,1 százalékkal kevesebb, mint 2004 hasonló időszakában – mindez azért, mert a pozsonyi Volkswagen profilt vált, ezért átmenetileg visszaesett a termelése. E téren mindössze annyi előrelépés várható, hogy jövőre már 5 pillérről beszélhetünk, mivel addigra beüzemelik a nagyszombati és a zsolnai autógyárat. (shz, P, s)

Egy főre jutó össztermék

Országos átlag 100%

Pozsony 230%

Nagyszombat 98,7%

Nyitra 83,1%

Trencsén 90,7%

Zsolna 80,2%

Besztercebánya 85,9%

Kassa 90,5%

Eperjes 60,3%

A táblázatból kitűnik, hogy a főváros az egy főre jutó országos átlagnál 2,3-szor többet termel, az összes többi megye pedig átlag alatt teljesít (Forrás: Pravda)