Tömeges, üzemi, átvihető, kiszabott és rendkívüli

Jogszabály szabályozza, hogy milyen módon, hogyan jár az alkalmazottnak a rendes évi szabadság. A merítést a munkaadó határozhatja meg az alkalmazottal történt egyeztetés alapján, és az évi szabadságok terve szerint, melyet az alkalmazottak képviselőinek is jóvá kellett hagyniuk. Tekintettel kell lenni arra, hogy az alkalmazott lehetőleg egyszerre vehesse ki szabadságát, és a naptári év végéig élhessen ezzel a jogával.

A munkaadó az alkalmazottakkal való egyezség alapján tömeges vagy üzemi szabadságot is elrendelhet, ha erre üzemeltetési okokból szükség van, és nem sérti az alkalmazottak érdekeit. Az üzemi szabadság nem lehet két hétnél hosszabb, kivételt képeznek profi művészeti csoportok - számukra legfeljebb 4 hét lehet -, és a színházak, a színészek esetében a teljes szabadság idejét is elérheti az üzemi szabadság hossza.

Ha a szabadságot nem egyszerre szabják ki, biztosítani kell, hogy az alkalmazott legalább két hetet egyhuzamban szabadságon lehessen. Az üzemi szabadság időpontjáról a munkaadónak legalább 14 nappal korábban tájékoztatnia kell alkalmazottait. Ezt az időszakot csak az alkalmazottak beleegyezésével lehet rövidíteni.

A munkaadó módosíthatja az alkalmazottja szabadságának időszakát, ebben az esetben azonban vállalnia kell az ezzel kapcsolatos költségeket.

A munkaadó nem rendelheti el a szabadság merítését arra az időszakra, amikor az alkalmazott tényleges katonai szolgálatát vagy civilszolgálatát tölti, betegszabadságon, gyesen vagy anyasági szabadságon van.

A munkaadó adhat alkalmazottjának szabadságot akkor is, ha a törvény szerint még nem jár neki, de várható, hogy az adott naptári évben teljesíti az előírt feltételeket. Például ha még nem dolgozta le a szükséges 60 napot, de az év végéig várhatóan ledolgozza azt.

A munkatörvénykönyv szerint az éves szabadságot alapvetően abban az évben kell kimeríteni, amelyik évben jogigény keletkezett rá. A szabadságot a következő évre is át lehet vinni, mégpedig sürgős üzemeltetési okokból – például ha a szabadságolás veszélyeztetné a vállalat működését, ha a munkaadó nem határozta meg, mikor kell kimeríteni a szabadságot, illetve ha az alkalmazott betegség vagy gyes, anyasági szabadság miatt nem tudta kimeríteni a szabadságát. (lpj)