Többen is versenybe akartak szállni

1927 tavaszán többen is úg határoztak, hogy versenybe szállnak a kitűzött 25 ezer dollárért. A legnagyobb érdeklődés a francia légierő egykori fenegyerekének, Charles Nungessernek az igyekezetét kísérte, aki éppen 1927. március 15-én töltötte be 35. életévét és komoly pilótamúltja volt már. Nungesser és az ugyancsak háborús veteránnak számító navigátora, Francois Coli 1927. május 8-án, párizsi idő szerint hajnali 5 óra 20 perckor a Fehér Madár (L’ Oiseau Blanc) fedélzetén felemelkedett a földről és másfél órával később már a francia partokat is elhagyta. Mivel ezen a gépen sem volt rádió-berendezés, így a gép útját csak az óceánjáró hajók esetleges jelentései alapján tudták követni. Másnap, május 9-én az a hír terjedt el Párizsban, hogy a Fehér Madárt látni vélték Newfoundlandnál, majd Boston fölött is és sikeresen megérkezett New Yorkba, ahol a Szabadság-szobor közelében az öbölben szállt le és a repülőgép két utasát motorcsónakkal vitték a szárazföldre, ahol nagy ünneplésben volt részük. Aztán a hírek elapadtak és hamarosan kiderült az is, hogy a korábbi jelentések teljesen alaptalanok voltak: Nungesser és Coli nem érkezett meg Amerikába és mivel sohasem sikerült repülőgépük maradványaira bukkanni, feltehető, hogy az óceánba zuhantak és örökre nyomuk veszett.

New Yorkban Lindbergh mellett mások is készültek a nagy út megtételére. Egyikük, Richard Byrd az előző évben sikeresen átrepült az Északi Sark fölött és ezzel egy csapásra ismertté vált, így az akkor legkiválóbbnak számító hárommotoros Fokker-gép, az America állt a rendelkezésére ahhoz, hogy megtegye a New York – Párizs közötti utat. Egy próbarepülés alkalmával azonban a gép négy fővel a fedélzetén leszállás közben balesetet szenvedett és minden utasa megsérült. Byrd így kénytelen volt elhalasztani az indulást és csak Lindbergh sikeres repülése után másfél hónappal, 1927. július 1-én jutott el Franciaországba, ahol kényszerleszállást kellett végrehajtania, de ezt is komolyabb baj nélkül túlélte.

Ugyancsak nagy esélyesnek tartották Duncan Chamberleint, aki végül egy kisebb baleset miatt kénytelen volt két héttel későbbre halasztani a rajtot, ráadásul több navigátora is az utolsó pillanatban meggondolta magát és már azon volt, hogy Lindbergh-hez hasonlóan egyedül vág neki az útnak. Végül szinte az utolsó pillanatban Charles Levine társult hozzá, akinek a felesége majdnem sokkot kapott, amikor férje a már berregő repülőgépbe beszállt. De magát Chamberleint is kissé meglepte a dolgok ilyetén alakulása, mivel néhány nappal korábban összekülönbözött Levine-nel és egyáltalán nem számolt már vele. Miután a 25 ezer dollár már gazdára lelt, Chamberlein úgy határozott, hogy nem Párizsban, hanem Berlinben száll le, s legalább egy új világrekordot állít föl a leszállás nélküli távrepülésben. Elképzelése annyiban sikerült, hogy Lindbergh teljesítményét 1305 kilométerrel túlszárnyalva 6294 km-t tettek meg, de Berlinig nem jutottak el, mivel a Miss Columbia nevű gép a német fővárostól mintegy 80 kilométernyire délnyugatra fogott talajt egy szántóföldön.