Két magyar az óceán fölött

Lindbergh repülése sok pilótát ösztönzött arra, hogy átrepüljék az Atlanti-óceánt. Ezek között többnyire amerikaiak, britek, németek, ausztrálok és írek találhatók. 1931-ben két magyar pilóta neve bukkan fel a névsorban: Magyar Sándoré és Endresz Györgyé. Magyar Sándor pilótaként szolgált az első világháborúban, majd 1925-ben Kanadába emigrált. Amikor tudomást szerzett Lindbergh repüléséről, elhatározta, hogy ő is szerencsét próbál és amerikai honfitársai körében gyűjtést kezdett. Körútja során Detroitban találkozott az angol Rothermere lorddal, aki azzal vált ismertté Magyarországon, hogy támogatta a magyar revíziós törekvéseket. Lord Rothermere 10 ezer dollár jutalmat ajánlott fel Magyarnak, ha sikeresen végrehajtja vállalkozását. Az ő javaslata volt az is, hogy a repülést kapcsolják össze a trianoni döntés felülbírálását követelő kezdeményezéssel és a gépet nevezzék el Igazságot Magyarországnak (Justice for Hungary). Korábban Magyarországon megalakult a Magyar Revíziós Liga, amely felkarolta Magyar Sándor elképzelését és a legjobb szakembereket küldte ki Amerikába. Köztük volt Endresz György pilóta is. Magyar és Endresz hamarosan jó barátok lettek és alapos útitervet dolgoztak ki. New Yorkból leszállás nélkül Budapestre akartak repülni. Tervüket hathatósan támogatta az 1930 tavaszán Amerikában megalakult Magyar Óceánrepülő Bizottság, amely gyűjtést szervezett, de a szükséges pénzt csak részben sikerült előteremteni, a többit egy emigráns magyar, Szalay Emil ajánlotta fel. A Justice for Hungary 1931. július 15-én hajnalban emelkedett a levegőbe és 26 óra 20 perccel később, alig pár kilométerrel Budapest előtt Bicskénél hajtottak végre kényszerleszállást, miután a motor leállt. Utóbb kiderült, hogy még 100 liter benzin volt a tartályokban és valamilyen jelentéktelen műszaki hiba miatt nem került üzemanyag a motorba.