Tízezrek haláláért felelős Fidel Castro kubai elnök

Fidel Castro rendszere elhitette a fiatalabb generációkkal, hogy ami 1959 előtt történt, az lényegében nem is tartozik hozzá az ország történelméhez, részleteiben csak az elmúlt évtizedeket tanítják az iskolákbanTASR/EPA-felvételCsodálói ugyanakkor állítják, Castro rendkívül karizmatikus, magával ragadó egyéniség, akinek minden szava kincs, lelkesedése és életereje pedig határtalan. Egy kubai emigráns szerint Castro nemcsak a kubai kultúrát és történelmet pusztította el, de azt is bebizonyította 47 éves uralma alatt, hogy nála senki nem gyűlöli jobban a kubaiakat.

Fidel távolról

„Néhány európai nyilvánvalóan úgy gondol Kubára, mint egy távoli országra, amelynek sorsával nem kell foglalkoznunk, hiszen megvan a magunk baja” – állítja egy májusi cikkében Václav Havel volt cseh államfő. Havel szerint azonban a kubai elnök, Fidel Castro „diszkrét terrorjával” szemben megnyilvánuló engedékeny európai magatartás súlyos következményekkel fenyeget: „az emberiség egészen addig fizetni fogja a kommunizmus árát, amíg meg nem tanulunk teljes politikai felelősségünkkel és határozottan szembenézni vele”.

Fidel Alejandro Castro Ruz 1926 augusztus 13-án született, jövő héten lesz 80 éves. Jezsuita nevelést kapott, ügyvédnek tanult, majd egy elbukott forradalmi kísérlet után 1959-ben sikerült megdöntenie Fulgenzio Batista uralmát, így jelenleg ő a világ legrégebb óta hivatalban lévő államelnöke.

Az uralmának 47 éve alatt elkövetett emberiség elleni bűncselekmények és jogsértések mértékéről megoszlanak a vélemények. A Castro-rendszer áldozatainak számát 50–100 ezer közé becsülik. Ebben több tízezer politikai okból kivégzett vagy megkínzott ellenálló és ellenzéki van, de legalább ilyen magas azoknak a száma, akik kezdetleges lélekvesztőkön próbáltak elmenekülni Kubából a rendszer elől, de a tengerbe vesztek.

„Mit gondolsz, mi szeretünk gyilkolni? Kényszerítenek rá bennünket, hogy így tegyünk... Borzasztó, amikor embereket kell kivégezned” – mondta Fidel Castro egy 1961-es interjúban, melyben politikai rendszerét magyarázta. A riporter szerint Castro hangja ideges lett, amikor erről kezdett beszélni, szemei pedig könnyel teltek meg.

A kubai rendszer azonban nem csak öregszik, de a jelek szerint keményedik is. Az 1959-es forradalmi hatalomátvétel után kezdett tisztogatások sokáig példa nélküliek voltak. Az Amnesty International jelentése szerint azonban a kubai kormány 2003-ban minden korábbinál keményebb kézzel lépett fel a tiltott emigráció ellen. Egyszerre 75 disszidenst vontak felelősségre rögtönítélő bíróságokon tiltott tevékenységük miatt.

Az Amnesty szerint azonban ez csak a kubai politika látványos része. Ennél több bebörtönzésre azért nem volt szükség, mert jelentős mennyiségű embert rövid fogva tartások, letartóztatások során félemlítettek meg, vagy épp kilakoltatással, állásából történő elbocsátással, váratlan, mondvacsinált ürügyek alapján indított házkutatásokkal, a mozgásszabadság korlátozásával bírtak jobb belátásra, rengeteg embert pedig egyszerűen csak az utcán fenyegettek meg. „A fellépés meglepte azokat, akik azt hitték, hogy Kuba nyitottabb, toleránsabb álláspontot kezd képviselni a rezsim ellenzőivel szemben” – írta az Amnesty.

De nem csak a nyíltan ellenkezőkre vár elnyomás Kubában. Az „ellenforradalmárok”, illetve azok, akik „bűnt követtek el a forradalmi értékek ellen”, szintén sanyarú sors elé néznek. A tényleges tárgyalás nélküli bebörtönzések rendszeresek, de a rendszer nem kíméli a társadalmilag deviánsnak tekintett embereket sem. Az 1960-as években állítólag munkatáborokba gyűjtötték azokat, akik nyíltan vállalták homoszexualitásukat, és hasonló elkülönítés várt az AIDS-esekre is.

Fidel kívülről

„Elértünk arra a pontra, hogy többet tudnak az országról és a kubai hírekről azok, akik Kubán kívül, mint akik ott élnek” – mondta az [origo]-nak Ricardo, egy Magyarországon élő kubai. A média teljes cenzúrája és a szigorúan korlátozott internet miatt a legtöbb kubai a három állami tévécsatornából vagy a két hivatalos lapból, a Granmából és a Juventud Rebeldéből szerzi információit. „Fidel 47 év alatt mindent tönkretett, a gazdaságot és a kubai gondolkodást is megváltoztatta, de ami nekem a legjobban fáj, hogy gyakorlatilag teljesen elpusztította a kubai nemzeti identitást is. Ma már csak az idősebb generáció tudja felidézni a tradicionális ételeket, és hogy kik voltak a 20. század nagy kubai zenészei vagy írói” – panaszolta Ricardo, aki 1988-ban hagyta el az országot. „Furcsán hangzik, de ma Miamiban inkább megtalálhatóak a kubai kultúra tipikus elemei, mint az anyaországban, legyen az egy hagyományos édesség, vagy egy híres kubai konzervmárka az ‘50-es évekből”. „Castro a történelmet is ellopta a kubaiaktól. A rendszer elhitette a fiatalabb generációkkal, hogy ami 1959 előtt történt, az lényegében nem is tartozik hozzá az ország történelméhez, részleteiben csak az elmúlt évtizedeket tanítják az iskolákban. A gazdaság még rendbe jöhet valamikor, de Castro tett róla, hogy a kultúra örökre elpusztuljon” – magyarázta a helyzetet Ricardo.