2003. november 16-án három fiú jelent meg a Győr melletti Ménfőcsanak hulladékgyűjtő telepén, és igencsak különleges anyagot kínáltak fel: a megfeszített Krisztus néhány kis fémszobrát. Az egyikük azt mondta, sírköves az apja, és ezekre már nincs szüksége.
Tizenéves kereszttolvajok
P. R., B. P. és M. L.
A fiatalkori bűnözés az egyik leghitelesebb fokmérője a társadalom állapotának, és nemcsak statisztikai értelemben (a bűntények száma bizonyos idő alatt), hanem a jellegét tekintve is. Mert az, hogy három tinédzser hidegvérrel meggyaláz egy temetőt, és a keresztre feszített Krisztusra úgy tekint csupán, mint pénzzé tehető tárgyra, komoly jelzés az adott közösség számára. Komoly és fenyegető egy olyan országban, melynek fő szimbólumán, a Szent István-i koronán is a ferde kereszt jelenti a csúcsot. Komoly és fenyegető jelzés abban az országban, mely legfőbb értékeit a Szent István-i hagyományokból eredezteti, arra a Szent Istvánra épít, aki már a saját fiának, Imrének is azt hangsúlyozta: „A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, tudniillik Krisztus vetette el magját (...) aki Krisztus testét csonkítja (...), az a szent egyház méltóságát csorbítja vagy csúfítja.” Mennyire szomorúan érvényesek és kifejezőek ezek a szavak a három elkövető viszonylatában, akik a részletes jelentés szerint ugyancsak „megcsonkították Krisztus testét”, akik nemcsak hogy ártó mód loptak, de lopás közben tönkre is tették a Krisztus-szobrokat, hogy aztán a leleplezéstől való félelmükben egy istálló melletti szalmakazalba rejtsék. Ám még ettől is többről van szó: a hozzátartozók lelki fájdalmáról, akik döbbenten álltak elhunyt szeretteik megrongált síremléke előtt.
Szent István ünnepén tehát újra különösen aktuális a fiatalokért imádkozni, mégpedig azért, hogy Jézus Krisztus többet jelentsen nekik holmi személytelen fémfiguránál, hogy úgy fogadják őt el, mint élő és jelenlevő Urukat és Megváltójukat. Hogy őket is hasonlóan nemes lelkűvé formálhassa, mint azt fiától, Imrétől kérte Magyarország szent patrónusa: „Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess...”
Kiderült, hogy Ménfőcsanak hívei az alázatról, az irgalomról és a türelemről szóló Szent István-i üzenetet nagyon is értették, sőt meg is valósították. Fájdalmukat Isten kezébe tették egy bűnbánó szentmisén, melyre meghívták mind a károsultakat is. A tettesek iskolájának igazgatója pedig felkereste a helyi plébánost, hogy felajánlja a maga és diákjai segítségét a temető helyrehozatalában. Sőt, úgy határoztak, hogy a megrongált keresztekből öntetnek egy új, nagyobb feszületet, melyet e temető közepén helyeznek el Szent Pál szavaival – hogy még csak hasonló se ismétlődhessék meg soha.
Meg nem erősített források szerint a hívek fellépésének köszönhetően a három tettes, P. R., B. P. és M. L. egyetlen büntetést kapott – segíteniük kellett az általuk megrongált sírkövek rendbehozatalánál. Ha ez tényleg igaz, nem marad más hátra, mint remélni, hogy nem csupán a fém Krisztus újult meg a sírjeleken, hanem feltámadt az élő Krisztus is a bűnös lelkekben. Mert csak így egyenesedik ki jelképesen a Szent Korona keresztje, csak így válik a szeretet mércéjévé eljövendő mindennapjaikban. Szent István, imádkozz érettük! És miérettünk.
A szerző római katolikus pap
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.