Tisztítósdi, mosodásdi

A nyilvános mosoda hazánkban ismeretlen intézmény, az USA-ban viszont az élet szerves részévé vált. Minden átlagos amerikai találkozik élete során ezzel az érdekes hellyel. Van, aki diákkorában cipelte a szennyest oda, a tiszta ruhát vissza, van, aki karrierje kezdetén, amikor még albérletben élt szegényesen, és van, aki egész életében jár a mosodába heti rendszerességgel. Az átlag dolgozó ember ezt idővel, ha megteheti, felváltja a tisztítóval, ahol, számunkra szokatlanul, minden, főleg vasalandó ruhaneműt mosatnak.

Nyilvánvalóan azért fejlődött ki ennyire a mosodabiznisz, mert szükség van rá. A régebbi házakat bérbe adó tulajdonosoknak eszük ágában sincs megengedni a lakások bérlőinek, hogy akár saját költségükre mosógépet szereltessenek be. Több volna a víz- és a villamosenergia-fogyasztás, ráadásul nem minden ház hálózata bírná el ezeket a megterheléseket. Az újfajta lakások szerves tartozéka már a mi viszonyainkhoz meglehetősen nagy mosógép szárítóval. Néhány elegáns manhattani házban olyan megoldást is láttam, hogy a pincében van egy mosószoba, ahol több mosó- és szárítógép működik.

Ismert tény, hogy az amerikaiaknak nem jelent problémát a költözködés, gondolkodás nélkül mennek a munka vagy a tanulás után. Azt is tudjuk, hogy nagyon szeretnek turistaként is utazni, még saját országukban is. Ilyenkor is jól jön a nyilvános mosoda a sarkon, hiszen mennyivel jobb sétálni egyet, és 1-2 óra múlva a tiszta, száraz ruhákkal térni vissza, mint a fürdőszoba mosdójában kézzel dörgölgetni mindent. ĺgy valahány kisebb településen is működik a „Laundromat” elnevezésű intézmény.

Természetesen a tehetősebb polgár/turista nem fárad ilyesmivel, hiszen jó pénzért minden jobb szállodában kimossák és kivasalják a ruhákat. A tehetősebb albérlő, aki nem akar a szennyesével bajlódni, csak feltárcsáz egy számot, s az egyik közeli tisztítóból máris jön a futár, aki elviszi és vissza is hozza a ruhákat. A mosodák is kínálnak ehhez hasonló szolgáltatást, amikor az ember csak leadja szennyesét, majd a megadott időpontban felveszi kimosva, megszárítva, összehajtogatva. ĺgy természetesen sokkal drágább.

A témához tartozik, hogy az itteni emberek nem szoktak vasalni. Számtalan olyan férfival és nővel találkozhatunk az utcán, akik az ujjukra akasztva vékony drótfogason lefóliázott ingeket, öltönyöket, blúzokat, nadrágokat, szoknyákat stb. visznek. Az otthonukban felhalmozódott drótfogasokat egy idő után visszaszolgáltatják a tisztítónak újrafelhasználás céljából. Ezeken a helyeken egyébként nemcsak mosnak, vasalnak és tisztítanak, hanem átalakítanak, megvarrnak, bestoppolnak, befestenek és azt csinálnak, amit csak a kedves vevő kíván. E tekintetben kommunikációs nehézséget szokott okozni, hogy a tisztítók és mosodák tulajdonosai – akik általában ugyanakkor az alkalmazottak is – ázsiai származásúak, akiknek sok esetben nehéz megérteni az akcentusát.

Hogyan is működik?

Saját mikrokörnyezetemről fogok a továbbiakban beszámolni. A házunk bejárati ajtajától tízlépésnyire találhatóak a „Boldog tisztítók” (Happy Cleaners). Amíg a metróig érek, ami hat háztömb, még négy tisztítóval találkozom. Ha a másik irányba indulok el, a metróállomásig ott is hármat látok. Nem véletlen, hogy a tisztítók a metrócsomópontok körül igyekeznek elhelyezkedni, hiszen így a vevők munkába menet beviszik, munkából jövet elhozzák ruháikat, hacsak nem szállíttatnak házhoz. A ruhákat egyébként nem helyben tisztítják, hanem napközben időközönként elszállítják és a kész darabokat csomagolva más- vagy harmadnap szállítják vissza. Az ingyenes ruhabegyűjtés és házhozszállítás a konkurenciaharc része. A környék postaládái időről időre megtelnek valamelyik tisztító reklámanyagaival, legújabb akciójukkal.

Nyilvános mosodából valamivel kevesebb van Park Slope-ban, mint tisztítóból, ami talán azzal függ össze, hogy Brooklynnak ez a negyede eléggé tehetős. Ennek ellenére egy-két tömbnyi távolságra már találok mosodát minden irányban. Választhatok is közöttük, hiszen nincs két egyforma. Van, amelyikben vannak székek vagy padok, van, ahová a vevők maguk visznek összecsukható székeket, hogy ne kelljen 1 órán át álldogálniuk. Van, ahol lehet mosás közben tévézni, van, ahol csak a mosógépek zaját hallani.

Mielőtt az ember elindulna a mosodába, néhány előkészület szükséges. Hét közben például gyűjtögetjük a negyeddolláros érméket, hogy azután a mosó- és szárítógépekbe dobáljuk. Vásárolunk egy, csak erre az alkalomra használatos szennyeszsákot vagy táskát, esetleg beszerzünk egy nekünk megfelelő mosószert, vagy úgy döntünk, hogy a helyszínen vásárolunk egy adagot az ottani szűk kínálatból. Ezek után eldöntjük, mivel fogjuk a mosodában töltött időt múlatni. Meghívjuk a barátunkat egy közös mosásra és beszélgetünk, esetleg olvasnivalót viszünk, tanulnivalóval próbálunk megbirkózni, zenét hallgatunk, vagy csak a mobilunkat visszük és kihasználjuk a hétvégi korlátlan perceket.

Berakjuk tehát szennyesünket a zsákba, és máris az utcán találjuk magunkat, ahol hozzánk hasonló szennyescipelő társainkkal együtt megközelítünk egy mosodát. A mosótársakat onnan lehet felismerni a nap minden szakában, hogy háziruhát viselnek (jó idő esetén rövidnadrág és nagyon gyűrött régi póló, papucs; egyébként pedig melegítőfélék farmerral és tornacipővel), elgondolkozott ember benyomását keltik, és egy nagy csomagon kívül mosóport is cipelnek. Ha valami rejtélyes oknál fogva mégsem látnánk senki ilyet a környéken, jó illatáról a mosodát már akkor is elég messziről felismerjük.

A helyszínen kiválasztunk magunknak egy mosógépet, berakjuk a két 25 centes érmét, megtömjük ruháinkkal és mosóporral, és kb. 25 percig azt csinálunk, amit akarunk, akár bámulhatjuk is a forgó maszszát. Miután a mosógép kimosott, ruháinkat átrakjuk a szárítóba, ahol további két negyeddollárosért meg is száradnak, kivéve a vastagabb darabokat, mint a farmer vagy a törölközők. Ezeket, sajnos, újabb két érme felhasználásával, újból be kell raknunk száradni, ha nem akarjuk otthon kiteregetni őket. Eleinte idegenkedtem a szárítótól, de mára már nem győzöm dicsérni, hogy egy óra alatt tiszta ruhát varázsol a szennyesből. A ruhákat nem gyűri és nem is teszi tönkre, hiszen az itteni ruhadarabokat már eleve úgy gyártják, hogy bírják a szárításnál használt forró levegőt. A frottírtörölközőnek már kevésbé tesz jót, sajnos kihúzkodja a szálakat.

A hajtogatásra külön kis asztalok vannak kialakítva, melyeken hajolgatás nélkül tudjuk szépen csoportosítani ruháinkat.

A csoda ezzel be is fejeződött. Az az igazság, hogy nem sok izgalom van a mosodába járásban. Bár velem előfordult, hogy valaki felfigyelt motyogásomra, és ékes magyarsággal megszólított: nagyon örült, hogy egy magyarul beszélőre bukkant.

A szerző New York-i munkatársunk