Testvérharc

Nem tudom, ki hogy van vele, de én személy szerint torkig vagyok a legjelentősebb kárpátaljai magyar nyelvű lap vezetői és az egyik kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet irányítói közt hosszú évek óta dúló áldatlan testvérharccal, s általában az egymással hol csendesebben, hol vehemensen küzdő szekértáborok véget érni nem akaró állóháborújával. Azzal, hogy a kishazánkban élő másfélszázezres magyar közösség politikai elitje képtelen összefogni a széthúzás nélkül is épp elég gonddal, bajjal küszködő nemzetrészt. S nosztalgiával gondolok vissza a 80-as, 90-es évek fordulójára, a nagy össznépi nekibuzdulás, a hegyeket mozgató hit és az éltető reménység esztendeire, az akkor még egységes KMKSZ-re, melyben együtt próbált lendíteni egy nagyot közösségünk helyzetén – hogy csak néhány nevet említsek – Fodó Sándor és Dupka György, dr. Kovács Elemér és Milován Sándor, míg csak vége nem szakadt a harmóniának.

Ám úgy tűnik, mintha hosszú távon képtelenek lennénk együtt, s nem egymás ellenében küzdeni e sajnos, fogyatkozó közösség jövőjéért, megmaradásáért, felemelkedéséért. Igen, így értelmes dialógus helyett a süketek párbeszédét folytatva veszekszünk. S a világért sem azt vesszük észre egymásban, ami összeköt minket, hanem azt – és csakis azt –, ami elválaszt bennünket.

Pedig attól még senki sem minősül gazembernek, hogy éppen melyik lapban jelenteti meg az írásait, amennyiben tényleg jó cikkeket ír, és ismerjük már végre el a másik társadalmi szervezetről is, hogy az sem nemzetárulók gyülekezete, hanem mind a KMKSZ-nek, mind az UMDSZ-nek vannak értékeket létrehozó, a kárpátaljai magyarság jövőjén munkálkodó tagjai.

Természetesen hiba volt az egységes magyar érdekvédelmi szervezet kettészakadása, ám attól még nem áll helyre a kívánatos egység, hogy azóta is veszekszünk és csak veszekszünk. Pedig „kicsiben“ ugyanazt kellene tennünk, mint felvidéki sorstársainknak: egyesülnünk egy új érdekvédelmi szervezetben. S még csak a spanyolviaszt sem kell feltalálnunk, mivel önmagától adódik, hogy a mindkét tábor által megszervezni akart magyar párt lehetne az a fórum, ahol együttműködhetnének a most egymásnak feszülő, szétforgácsolódott erők. Amellett biztos vagyok benne: a KMKSZ és az UMDSZ együtt könnyebben létrehozhatná ezt a politikai szervezetet, mint külön-külön... Csak persze előbb itt is, ott is be kell következnie annak a politikai letisztulási folyamatnak, melynek során betemetnénk az ellenségeskedés lövészárkait, szétbontanánk az elfogultság szögesdrót-kerítéseit, és felszednénk a gyűlölködés aknamezőit. Bekövetkezhet-e ez valaha? Be kell, hogy következzék. (L. M.)