Terjedő pókerszenvedély

„A szerencsejátékok növelik az öntudatot“ – vélekedett Ilona Füchtenschnieder, a játékszenvedélyt tanulmányozó berlini egyesület munkatársa. A pókerjáték veszélyes a válságba jutott emberek számára, akik nagy összegű veszteségeik ellenére is újból és újból játsszanak.

Az olyan játékfilmek, mint a Casino Royale, a Cincinnati Kid, vagy az emlékezetes Nagy balhé, amelyeknek záró jelenetei pókerasztalnál játszódnak, egyre több németet csábítanak szerencsejátékokhoz. Profi pókerezők és pszichológusok pedig, akik a piacon tátongó rést felfedezték, buzgón segítséget ígérnek a polgároknak a „sors kártyáival folytatott játékban” – hívta fel a figyelmet a Der Tagesspiegel .

Ilona Füchtenschnieder szerint minden szenvedélyes pókerjátékos túlbecsüli a szerencséjét. A pókerezők 98 százaléka nullszaldós, vagyis egyetlen euróval sem visz több pénzt haza, mint amennyivel a kártyaasztalhoz leült. Az internetes kaszinók – mivel nem kötik őket szigorú szabályok – igen alacsonyan állapítják meg a küszöböt, amely megszabja, hogy mennyit kockáztathatnak a játékosok. A számítógép előtt ülve még a híres pókerarcra sincs szüksége a játékosnak, s egyetlen kattintással növelheti a tétjét. A szaporodó tanfolyamokon pedig mindenféle elméleteket hirdetnek arra nézve, hogy mi mindent lehet megtanulni a pókerezés során, kezdve az állítólag így elsajátítható önuralomtól, de azt gyakran eltitkolják, hogy a póker szerencsejáték” – mutatott rá a kutató.

A póker iránti töretlen vonzódás megmutatkozott karácsonykor is: a kereskedők szerint az ajándékok között siker volt a húsz euróért megvásárolható pókerkészlet. A pókeriskola legfiatalabb tanulói azonban a jelek szerint már felfogták, hogy a nyereségre nincs garancia. „Soha nem lennék hivatásos kártyás, a pókerjátékban ugyanis midig jelen van a szerencsetényező mintegy húsz százalékkal“ – mondta a 27 éves André a szeminárium elvégzése után.