Ténybeli pontatlanságokkal terhelt akta

„Kizárólag a titoktartási kötelezettségről szóló dokumentumot írtam alá”Somogyi Tibor felvételeMiért csak egyévi hallgatás után próbálja tisztázni magát?

Mint derült égből a villámcsapás ért egy éve a hír: nevem szerepel a kommunista titkosrendőrség jegyzékében. Ez olyan helyzet, amivel az ember nem nagyon tud mit kezdeni. A választóimmal szemben úgy tisztességes, hogy megpróbálok végre tiszta vizet önteni a pohárba.

Derült égből villámcsapás? No azért már a Cibulka-jegyzék is jelzett valamit...

Már az is megdöbbentett, de az mégsem volt hivatalos lista. Arról nem is beszélve, hogy az 1992-es választásokon indultam először, s akkor be kellett szerezni a feddhetetlenségi igazolást, amelyet meg is kaptam Ján Langoš aláírásával. Tiszta lelkiismerettel vágtam a nagypolitikába. Tavaly március 18-án tudtam meg, hogy szerepelek a Nemzeti Emlékezet Intézete által vezetett ügynöklistán. Azonnal kértem, hadd tekinthessek az aktámba. Pozsonyban azonban csak egy bejegyzés van, a dossziémat Csehországban őrzik. Kellett találnom egy cseh állampolgárt, aki hajlandó volt kikérni. Meghatalmaztam egy ott élő barátomat, aki Prágán keresztül a pardubicei levéltárból megszerezte. Nagyon bonyolult és hosszú volt az ügyintézés.

Egy év elteltével újból felteszem a kérdést: tudatosan együttműködött az ŠtB-vel?

Tiszta a lelkiismeretem, nem voltam ügynök, semmiféle együttműködést nem írtam alá. Egyetlen jelentést sem készítettem. Ezt a kézhez kapott húszoldalnyi dokumentum is alátámasztja. Az akta nem tartalmaz terhelő információt.

Úgy tűnik, a dosszié eredetileg vastagabb volt, sok mindent megsemmisítettek.

Általában a semmitmondó részeket szokták kidobni. A megőrzött oldalakat tartották a legfontosabbnak, s mivel ezekben sincs semmi, érdekes lenne tudni, vajon a megsemmisített részek mit tartalmazhattak.

Viszont a dossziéban szerepel egy nyilatkozat az ön aláírásával.

Langoš is mindig azt mondja, hogy valamit alá kellett írni, ez a mérvadó akkor, amikor azt vizsgáljuk, valaki ügynök volt-e. A jelentések önmagukban nem bizonyítják, hogy valaki tudatosan együttműködött, de az aláírás nem tagadható le. A hetvenes évek elején beidéztek a récsei úti rendőrségre, s kihallgattak a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) tevékenységével kapcsolatban. Nem engedtek volna haza anélkül, hogy nem írok alá egy nyilatkozatot a teljes hallgatásról. Ez az egyetlen dokumentum, amit aláírtam. Ilyen titoktartási kötelezettséget mindenkitől követeltek, akit kihallgattak.

De akkor hogyan lett önből ügynök?

Úgy tűnik, ha valakit kiszemeltek, felvették a jegyzékükbe, rendszeresen megfigyelték, majd önkényesen olyan jelentéseket költöttek, amilyeneket akartak. Manipulálhattak, visszaélhettek. Nem volt eszköz és mód arra, hogy ezt valaki ellenőrizhesse vagy tiltakozhasson ellene. Nem is sejtettem, a háttérben mi történik, s hogy ügynökként vezetnek. Ahhoz, hogy valaki azzá váljon, vállalnia kellett a tudatos együttműködést, s erre írásban kellett köteleznie magát.

Ha nincs rejtegetnivalója, aktáját miért nem teszi közzé az interneten?

Bárkinek, aki megkeres, odaadom, de a világhálóra egyelőre nem teszem fel, mert más személyek is szerepelnek benne, akik nem biztos, hogy kívánják a nyilvánosságot. Az anyaggal vissza lehet élni, s méltóságon alulinak tartanám később folyton magyarázkodni. De még mérlegelem a dolgot, s kérni fogom, hogy az aktámhoz a levéltárban csatolják az állásfoglalásomat.

Miután ön kikérte Prágából a dossziét, odaadta a pozsonyi intézetnek is?

Továbbra is csak a pardubicei levéltárban található meg, a pozsonyiba nem kerülhet, ennek bizonyos jogi akadálya van. Ha lehet, állásfoglalásomat az itteni intézetnek is odaadom, de nincs mihez csatolni, itt csak egy bejegyzés van rólam.

Az aktát hazugságnak minősítette. Miért önnek higgyenek, s ne Danášnak?

A nekem tulajdonított állítólagos jelentéseket Danáš őrnagy írta, s tele van pontatlanságokkal. Úgy tűnik, ha az ŠtB valakire rászállt, beszélgetni kezdtek vele bármiről, s ha az illető nem tört meg, a tartótiszt saját maga kitalált egy jelentést. A felettesei miért kételkedtek volna?! A lényeg, hogy jól teljesítsen.

Mindent azért nem találhatott ki. Ön véletlenül sem szólhatta el magát?

Tudtuk, ki az a Danáš, hogy az úgynevezett magyar nacionalistákkal foglalkozott. Amikor megjelent, mindenki óvatos volt, vigyázott, mit mond. Mivel másokat is figyelt, a különböző megfigyeléseiből kanyaríthatott magának történeteket.

Ez elég hihetetlenül hangzik.

A legalapvetőbb adatokat sem írta jól, az életrajzom sem stimmel.

Milyen gyakran találkozott Danášsal?

Évente kétszer-háromszor megkeresett a tanszéken, elbeszélgettünk a munkámról. Hiába mondtam neki, hogy fölöslegesen jön, tőlem ugyan nem tud meg semmit, mindig azt válaszolta: azért jár utánam, hogy figyelmeztessen, nehogy valamilyen hülyeséget csináljak. Csak most látom, talán e beszélgetések alapján milyen jelentéseket talált ki. Az akta legmegdöbbentőbb része az, hogy kimutatta, hányszor találkozott velem, s ilyenkor mit fogyasztottunk, sőt ezt ki is számlázta. Úgy tűnik, jövedelmező állása volt. Az irat szerint átlagban tíznaponként megkeresett, s ilyenkor kávéházba mentünk – ami nem igaz. Persze ezt nehéz bizonyítani, de például azt írta, hogy 1976. április 18-án megvendégelt 35 korona értékben, ami abszurdum, mert 1976. április 13-án a családommal hosszabb időre elutaztam dolgozni Dubnába. Hasonló abszurditás, hogy 1974. július 23-án 15803-as szám alatt bejegyeztek ügynöknek Fizikus fedőnévvel, de a dossziémban lévő Danáš-jelentés szerint ügynökjelöltből 1975. március 24-én léptettek elő állítólagos ügynökké, amikor bejelentettem a fiamat a lakossági nyilvántartásba a Lermontova utcai rendőrségen. Ez sem igaz, nem volt okom az 1970-ben született fiamat 1975-ben újra bejegyeztetni. Ráadásul 1973-ban Pozsony-Lamačból az Óvárosba költöztünk, s akkor az egész család átjelentkezett másik címre, 1975-ben nem kellett semmit újrajegyeztetni. Arról nem is beszélve, miért regisztráltak 1974-ben ügynökként, ha szerintük csak 1975-ben vállaltam az állítólagos együttműködést?! Ellenben az nem derül ki, mikor minősítettek ügynökjelöltnek. Meglepetten olvastam, hogy még jelszónk is volt, amin jót nevettem, mert erről bizony fogalmam sem volt. Említenek egy ifjúsági találkozót is 1975-ben Dunaszerdahelyen, de ilyet senki nem szervezett. Állítólag figyelnem kellett Durayt, akit Danáš szerint később félreállítottak a MISZ-ben – erre soha nem került sor. És még sorolhatnám, de nincs értelme az összes hazugságot e helyen cáfolni. Csak annyit jegyeznék meg: a ténybeli pontatlanságok megkérdőjelezik az akta hitelességét.

Atomfizikusként nem is sejtette, hogy ügynökjelölt volt? Nem hallgatták le?

Dubnáig ez eszembe sem jutott. Lelkesedésből lettem atomfizikus, s nehezen jutottam be az egyetemre, mert nem voltam jó káder. Egyébként a tanulmányaimmal kapcsolatos adatok sem ülnek az iratban, s a családommal kapcsolatban is sok a tévedés. Mivel nem foglalkoztam fegyverekkel, nem gondoltam, hogy az általam végzett kutatás a szakma képviselőin kívül bárkit is érdekelhet. Nem hiszem, hogy a lakásomban vagy a tanszéken poloskát helyeztek el, ellenkező esetben a jelentésekben nem lenne ennyi pontatlan adat. Dubnában viszont mindenkit lehallgattak, amikor hívtunk haza, pontosan tudtuk, mikor kapcsolják be a műszert. Az egyik kollégám felesége, egy tűzről pattant menyecske nagyon gyorsan beszélt, s amikor a férjét hívta, hirtelen megszólalt a telefonban egy mély hang oroszul, hogy lassabban, mert nem bírja követni. Egész Dubna ezen szórakozott. Nagyon vigyáztunk, mit mondunk.

Párttag volt?

Nem, csak a bársonyos forradalom után léptem be az Együttélésbe.

Ha nem volt tagja a kommunista pártnak, hogyan kerülhetett ki Dubnába?

Sokan kérdezték ezt már hitetlenkedve, de a tudományos kutatáshoz erre nem volt szükség. Még a dubnai intézet vezérigazgatója sem volt párttag, azt a laboratóriumot pedig, ahol én dolgoztam, a Nobel-díjas Frank vezette. A kommunista pártnak nagy szava volt, de akik nagy tudósokká váltak az oroszoknál, nem feltétlenül voltak párttagok, ami Csehszlovákiában elképzelhetetlen volt. Oda viszont mehettem úgy, hogy nem voltam kommunista.

Ha oly sok bizonyítható hazugság van az aktájában, együttműködési nyilatkozatot pedig nem írt alá, miért nem próbálja bírósági úton elérni, hogy húzzák ki az ügynökök közül? Miért nem pereli be Danášt?

Mérlegelem ezt a lehetőséget. Aktámat nemrég kaptam kézhez, nem volt időm jogászok véleményét kikérni, van-e értelme pereskedni. Szlovákiában ez precedens értékű lenne, s nem kizárt, hogy belevágok.