Téma: Minden gépben van gyártási hiba?

Legfeljebb a pótalkatrészt szerezték be pult alól, kicserélni meg úgyis csak ugyanolyanra lehetett volna, mert új típust tízévenként dobtak piacra. Ma már legfeljebb öt-hat év az elektromos berendezések élettartama, és nem csak azért, mert mindig újabbakra, korszerűbbekre vágyunk, hanem főleg azért, mert javíthatatlanok. A mosógépek, televíziók, számítógépek javításával már csak márkaszervizek foglalkoznak, és szinte kizárólag a jótállási idő alatt. Utána csupán tanáccsal tudnak szolgálni: jobban megéri, ha újat veszünk, mint ha a komponensek nagy részét lecseréltetjük. A trükk ugyanis abban rejlik, hogy ma már nem alkatrészekből szerelik, hanem egész panelekből ragasztják össze az elektromos berendezéseket, és ha egyszer szétszedik őket, soha többé nem lehet összerakni. Hová kerül az a rengeteg kidobott gép? Miért nem lehet ebben a műszakilag rendkívül fejlett világban semmit megjavítani? Miért romlanak a szuperokos gépek sokkal hamarabb, mint kezdetleges elődeik? Mi tartozik a hazai fogyasztóvédelmi felügyelet jogkörébe? Mennyire rúg évente az az összeg, amelyet a fogyasztók egyre gyakrabban meghibásodó készülékeik pótlására fordítanak? Átlagosan hány évet szolgál egy-egy berendezés egy háztartásban? Hogyan biztosítják a gyártók az elöregedést? Hová szállítják a fejlett világ szemetét? Mindezekre a kérdésekre is választ kapnak, és sok megdöbbentő információt tudhatnak meg, ha elolvassák a Vasárnap már kapható számában Vrabec Mária riportját.