Televíziózás, rádiózás, magnózás

A mozi rendkívüli mértékben hat az idegekre, erős, de pillanatnyi benyomásokat hagy, melyek a serdülő gyermek idegzetét nagyon felizgatják. Részben ez az oka, hogy még ismeretterjesztésre sem alkalmas. De nem alkalmas erre azért sem, mert gyorsan lepereg s tartós benyomást nem hagy. (ifj. Gonda Béla, 1917.)

Grammofón vásárlását nem ajánlom. A jó készülék drága, a jó lemezek is drágák. A legcsodálatosabb lemezt is meg lehet unni, ha sokat hallod. Folyton újakat vásárolni pedig nem a te zsebednek való szórakozás. (Dr. Vida Vilmos, 1940.)

Akadnak olyan rádiórajongók, akik reggel kinyitják a készüléküket, s este még annak a hangjai mellett alusznak el. Ez a sajátságos szenvedély ugyan nem ütközik még semmiféle illemszabályba, az azonban már egyáltalában nem közömbös a szomszédokra, hogy a legnagyobb hangerősségre beállított rádió egész nap gyötri az idegeiket. (Dr. Berky Imre, 1947.)

Legyünk tekintettel arra is, hogy sokan éjjel dolgoznak és nappal pihennek – illetve pihennének, ha hagynák a szomszédok. A rádiót hallgassuk a magunk élvezetére – s ne mások bosszantására. (Burget–Kovácsvölgyi. 1959.)

Zaklatjuk és terheljük a televízió-tulajdonosokat, ha kéretlenül és meghívás nélkül beállítunk lakásukba a közvetítések idején. Részükről nehezebb értésünkre adni, hogy esetleg hívatlan vendégnek tekintenek... Más kérdés, ha a saját lakásunkban áll televízió a rendelkezésünkre és esetenként jónak találjuk, hogy egyik-másik szomszéd családot meghívjuk – ami nem jogcím még az állandó megjelenésre. (Dr. Réczey–Pekáry–Gondi, 1961.)

A szülők otthon háztartási munkával töltött idejének egy részét a gyermekek a televízió előtt töltik el. Ott – a családi körben lehetséges felnőtt élményektől sokkal ridegebben és szedett-vedettebben – érik őket olyan élmények, amelyek érthetetlenek, zavarosak, esetleg gondolkodásra, megfejtésre ösztönzők. A televízió azonban nem pótolja a család belső életében a gyermek színvonalát meghaladó felnőtti világ állandó tapasztalását. (Halák László, 1984.)

Talán a fenti mazsolázás világosan igazolja, mennyire új még a televíziózás, s mégis mennyire betölti már egész életünket. Az 1959-ben kiadott illemtankönyv a tévét még nem ismeri – hiszen hazánkban akkoriban kezdett csak elterjedni, s még 1961-ben sem volt gyakori. Szokás volt akkoriban a tévétulajdonosoknál összegyűlni egy-egy közvetítésre, s bizony előfordult, hogy egy tévé előtt a tulajdonos családján kívül még nyolc-tíz szomszédos lakás lakói is ott szorongtak, magukkal hozott ülőalkalmatosságokon.

Ma már úgyszólván mindenkinek van tévéje, tehát a tévénézés illemtana feltétlenül fontos része lett viselkedéskultúránknak.

Az alap itt természetesen a tévénél valamivel régebben meghonosodott rádiózás, lemezjátszózás szokásainak átemelése, alkalmazása.

Zágon István, a kissé már elfeledett, nagyszerű humorista egyszer Nyílt levéllel fordult egy rádiótulajdonoshoz. „... míg pacsirta tudvalevőleg csak akkor hallatja bűbájos szavát, midőn estenden az ég felé emelkedik és így mind magasabbról cseng éneke, míg szelíden el nem enyészik a nyári alkonyat kobaltkék ködében – addig e Rádiótulajdonos gépének hangja nem enyészik el soha, nem emelkedik és nem is süllyed, bár ez utóbbira a múltkoriban egy ideges úr határozottan felszólította. Mármint arra, hogy bár süllyedne el... és azonkívül ez a gép nemcsak estenden csattog, mint a pacsirta, hanem csattog reggelenden, delenden és napondon át.”

Pedig akkor még nem is léteztek a mai zenélő dobozok, az őrületes hangerővel dübörgő sztereómasinák és erősítők.

279. §. Akár rádiózunk, akár magnózunk vagy televíziózunk, alapvetően fontos szabály, hogy legyünk tekintettel mások idegeire.

280. §. Gondoljunk tehát a szomszédokra. A tévé, a rádió, a magnó (stb.) a magunk szórakoztatását szolgálja, ezért csak olyan hangerővel hallgassuk, hogy az másokat ne zavarjon.

281. §. Saját családunk tagjaira is legyünk tekintettel. Ha gyermekünk például tanul, ugyanabban a helyiségben ne nézzünk televíziót, de másik helyiségben is vegyük le a hangot.

282. §. Ha vendégünk érkezik, azonnal kapcsoljuk ki a készüléket, mert saját szórakozásunkat vendégeinkre ráerőszakolnunk udvariatlanság volna. (Néha itt is tehetünk kivételt, például ha kupadöntőt nézünk, és váratlan vendég érkezik, udvariasan rábírhatjuk, hogy szurkolja végig velünk a hátralévő időt.)

283. §. Egyéb esetekben csak vendégeink határozott kívánságára kapcsolhatjuk be a készüléket.

284. §. Az sem illő, hogy a vendég kapcsolja be a tévét vagy a rádiót, programot keresve.

285. §. Magnóval, lemezjátszóval is csak akkor szórakoztatjuk vendégeinket, ha ők kívánják így.

286. §. Ha táncos házibulit rendezünk, előre kérjünk elnézést szomszédainktól a várható zajért, kényelmetlenségért.

287. §. A televízió nem mozi, itt nem illetlenség a műsor alatt egymáshoz szólni. Illetlenség viszont megállás nélkül beszélni, folyvást kommentálni a látottakat, zavarni egymást a figyelésben.

288. §. Ha többen is nézik velünk a műsort, ne állítgassuk folyton a készüléket, zavarva azokat, akiket a program érdekel jobban a technikánál.

289. §. Helyes, ha előre eldöntjük, melyik programot fogjuk nézni, és nem folytatunk közelharcot a gombok körül.

290. §. Magnózásnál, videózásnál, lemezjátszózásnál ne erőszakoljuk saját ízlésünket és hangulatunkat társainkra. Azt a szalagot vagy lemezt tegyük fel, amelyiket mindannyian szívesen hallgatunk.

291. §. Vegyük komolyan a csendrendeletet, illetve a rádióból és a televízióból este 10 után elhangzó figyelmeztetést: gondoljunk azokra, akik már pihenni térnek, és halkítsuk le a készüléket.

(Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai, K.u.K. Kiadó 2000)