Tavaszi gondolatok a háztartással, a lét kérdéseivel kapcsolatban

Nehéz megpróbáltatás volt az idei kemény tél mindannyiunk számára. Mindenki örömmel üdvözölte az első lehulló hópelyheket: akkor még nem is sejtettük, hogy a hófehér ünnepi takaró milyen kegyetlen hideget és tüzelőanyag-hiányt, mennyi kellemetlenséget jelent. Mindenki szenvedett a kemény téltől, melyhez hasonló már rég nem volt, de a megnehezedett élet egész súlyát legjobban a háziasszonyok érezték. Végre aztán csak ránk köszöntött a tavasz.

A háziasszonyok számára persze a jó idő sem jelent nagy megkönynyebbülést. Tüzelő ugyan kevesebb kell, de főzni ilyenkor a legnehezebb. Új termés még nincs, a régi pedig lassan kifogy. Ezért aztán drágább is minden. Mi lesz velünk? – sóhajtják el ezerszer is álmatlan éjszakákon, és keserű szívvel gondolnak azokra a kiválasztott boldog halandókra, akiket ezektől a nehéz gondoktól megkímélt az élet. De ne engedjük, hogy a csüggedés elhatalmasodjék szívünkben. Hiszen nem tudhatjuk, hogy az, akinek látszólag könnyű a sorsa és jómódban él, milyen nehéz terhet hordoz esetleg magában. S különben is, az, aki megszokta a lemondást, könnyebben viseli el a nehézségeket.

Különben sem egyszerű eldönteni, hogy a pénzből mi a sok, és mi a kevés. Aki a maga jövedelméhez szabja az igényeit, boldogabb ember – akármilyen szegény –, mint az a gazdag, aki még többre vágyik. A fontos az, hogy a létfenntartáshoz szükséges lakás, ruha, táplálék meglegyen. Márpedig aki dolgozni tud és akar, az munkája árából ezt rendszerint meg is tudja szerezni.

Dolgoznia mindenkinek kell, hiszen csak így esik jól a pihenés is. Nagyon sivár és szomorú a tétlen élet, egészséges lelkű ember nem is tud meglenni dolog nélkül. A háziasszony munkája testet-lelket fárasztó munka, hiszen a szervezés, a számon tartás, a kivitelezés, minden az ő dolga. Sokat segíthet az ügyes munkabeosztás és a családtagok bevonása. Volt idő, amikor az asszonyok sorsa még nehezebb volt, amikor még nem is álmodoztak arról az ezernyi kényelemről, amit ma természetesnek veszünk. Amikor a szövés, fonás, varrás, harisnyakötés, gyertyamártás, olajpréselés, szappanfőzés, sajtkészítés, a gyerekek tanítása stb. mind az asszonyok dolga volt, mert üzlet, iskola nem létezett. Hol vagyunk ma már ettől! Pedig sokan sóhajtozva emlegetik a boldog múltat, s nem is gondolnak rá, hogy valószínűleg összeroskadnának, ha vállaikra raknák azokat a terheket, amiket a múlt „boldog” asszonya könnyedén hordozott.

Változnak az idők, változnak a körülmények, sok hasznos dolog könnyíti meg most az életünket, sok van viszont, mit kár volt elfeledni, mert sok mindent meg lehetne vele most takarítani, és nemcsak a háztartásban, hanem a pénztárcánkban is. Nem árt figyelemmel kísérni az új dolgokat, de ne vessük meg a jól bevált házi módszereket, hiszen édesanyánk ugyancsak jó háziasszony, sok mindent tud, amit a fogyasztásra ösztönző világ szeretne feledtetni velünk.