1968. augusztus 21. a Prágai Tavaszként ismert csehszlovákiai reformfolyamat végét és a husáki normalizáció kezdetét jelentette. A Csehszlovákia elleni 1968-as beavatkozás volt Európában a második világháború utáni legnagyobb megszálló had-művelet, hiszen szovjet vezetéssel a szocialista tábor országaiból 650 ezer katonát vezényeltek az országba.
Tankokkal a Prágai Tavasz ellen
Az invázió után Prága belvárosában Az évfordulón érdemes feleleveníteni, hogy a beavatkozás a kétpólusú hidegháborús szembenállásnak is egyik fejleménye volt. A gyengülő szovjet–kínai viszony miatt Moszkva biztosítani akarta európai pozícióit. S mivel az 1953-as lengyel és az 1956-os magyar példán is okult, a „szocialista demokráciát” „tankokráciával” váltotta fel. Nyugat-Európa is forrongott, erősödött a baloldal, ezért Washington a Szovjetuniónak gyakorlatilag „szabad kezet” adott Csehszlovákia lerohanásához. A Szovjetunió, Lengyelország, Magyarország, Bulgária és az NDK a CSKP Központi Bizottságának 1968. július 15-én küldött közös levelét már az akkori legfőbb szovjet pártvezetőről, Leonyid Brezsnyevről elnevezett doktrína diktálta. „Nem tudunk azzal egyetérteni, hogy ellenséges erők országunkat letérítik a szocializmus útjáról, és felidézik annak veszélyeit, hogy Csehszlovákia kiszakad a nemzetközi közösségből. (...) A szocialista világ határai Európa szívéig, az Elbáig és a Cseh-erdőig tolódtak előre. (...) Sohasem engedjük meg, hogy az imperializmus békés vagy békétlen úton, belülről vagy kívülről rést üssön a szocialista rendszeren és az európai erőviszonyokat előnyére változtassa” – állt a levélben. Érdekes, hogy a dokrínát igazából már Csehszlovákia lerohanása után, mintegy utólag tették hivatalossá a moszkvai Pravdában. A legfőbb szovjet pártlapban 1968. november 13-án az jelent meg, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja figyelembe veszi a szocializmus építésének nemzeti sajátságait, de vannak „általános törvényszerűségek” is. „Az ezektől való eltérés a szocializmustól való eltéréshez vezethet. Ha a szocializmussal szemben ellenséges belső vagy külső erők valamely szocialista ország fejlődését megpróbálnák a kapitalista rendszer restaurációjára fordítani (...), ez veszélyeztetné a szocialista államok közösségének biztonságát, így ez a probléma nemcsak az adott országé, hanem általános probléma, amellyel minden szocialista országnak törődnie kell” – szólt az utólagos brezsnyevi indoklás.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.