Szombat a Szigeten

Sokak szerint azonban ez még mindig jobb, mint sarat dagasztani. Tavaly bizony többször előfordult, hogy aggódó barátaim erőgéppel akartak kihúzatni egy-egy sáros pocsolyából, de végül mindig kiúsztam valahogy, csak a papucsom ragadt a masszában.
Önöknek ma már szombat van, tehát fussuk át iziben a napi kínálatot. A Sziget-plakátokon legnagybb betűvel szereplő R.E.M. lép ma este a Nagyszínpadra, úgyhogy elsőnek erről illik mondanom valamit. Michael Stipe zenekara az elmúlt huszonöt év egyik legfontosabb rockegyüttese. Zenéjükben a klaszikus amerikai rock, a folk-rock, az art-rock, az art-punk és a poszt-punk érzékenysége és ereje keveredik. Persze, ha jobban telegondolunk, ezek a meghatározások valójában feleslegesek, hiszen az R.E.M. sok-sok éve már saját stílusát definiálja, sőt ők maguk a definíció, hozzájuk hasonlítanak más zenekarokat. Ha engem kérdeznek, szerintem már a szórakoztatóipar részei, rég nem ők csinálják a forradalmat a zenében, legutóbbi négy lemezükön összesen sincs annyi ötlet, mint mondjuk az 1988-as Green című albumon, amely lemezgyűjteményem egyik dédelgetett darabja. De persze nem akarok befolyásolni senkit, nézzék meg őket, és "hallgassanak a fülükre".
Az R.E.M. előtt lesz szerencsénk a huszonegyedik század egyik legkarizmatikusabb rockeréhez. Serj Tankian a fémzenét megújító System of a Down frontembere, én személy szerint megemelem nem létező kalapom az örmény-amerikai zenekar előtt, olyan forradalmárok ők, mint amilyen a Sepultura volt tíz évvel ezelőtt. A libanoni születésű Serj sokak szerint századunk Don Quijotéja, aki az igazságért vívja a maga kis szélmalomharcát, legalábbis erre utal az a fajta elkötelezettség, szociális érzékenység, amit szólóban is felvállal.
És kivételesen maradjunk továbbra is a Nagyszínpadon, amely egyébként eddig kevés izgalommal szolgált, inkább csak amolyan korrekt produkciókat láthattunk a legyszélesebb deszkákon. Róisin Murphy is megér egy apró misét. A Szigetet pár éve már meghódító Moloko énekesnőke időközben a popszíntér egyik leginkább respektált női előadójává nőtte ki magát. Éteri hangja és karakteres dalai azonnal rabul ejtik a hallgatót, és ami a legfontosabb: alkotás közben nem nőként gondol magára, azaz hanyagolja a tipikusan "csajos" témákat. Repesve várom ezt a koncertet, és nem érdekel az ennek kapcsán benyelt por mennyisége... (Juhász Katalin)