Szinte mindent megvalósítottak

Őrségváltás a szociális tárcánálSITA-felvételNem sikerült azonban minden tökéletesen, az impozáns törvényalkotó munka óhatatlanul hibákkal járt. Sok bírálatot kapott a tárca első vezetője, Ľudovít Kaník is, akit érzéketlenséggel vádoltak, az ellenzék és egyes érintettek szerint szakértelem nélkül fogott a reformok megvalósításához. Többször is megkísérelték leváltani, ám végül önként távozott posztjáról, nem egészen egy évvel a választások előtt. Helyére Iveta Radičovát nevezte az SDKÚ, akit már korántsem lehetett vádolni szakértelem hiányával. A rendelkezésére álló rövid időben elsősorban a nyugdíjrendszer hibáinak kijavítását kísérelte meg.

A munkatörvénykönyv

Ľudovít Kaník első feladata az előző kormányzati ciklus végén elfogadott, de hatályba nem lépett munkatörvénykönyv liberalizálása volt. Elképzeléseinek megvalósítása a szakszervezetek komoly ellenállásába ütközött, a Szakszervezetek Szövetsége (KOZ) általános sztrájk kihirdetését fontolgatta. Kemény csaták folytak az éves túlórák mennyiségének meghatározása, a végzettség szerinti minimálbér szabályozása és a hétvégi, valamint a szabadnapokon végzett munka engedélyezése miatt. A szakszervezetek befolyásának gyengülését hozta, hogy a kisebb vállalatokban dolgozók érdekképviseletét elláthatja az alkalmazottak tanácsa is. A felmondási idő nem lehet két hónapnál rövidebb, a próbaidő pedig 3 hónapnál hosszabb. Liberalizálja a munkaerőpiacot, hogy meghatározott időre szóló munkaszerződést is lehet kötni, és lehetőség nyílik a részmunkaidős foglalkoztatásra. A végső verzióba a szakszervezetek is beleegyeztek.

A nyugdíjreform

A nyugdíjrendszer átalakítása nevezhető a kormány és megvalósítója, a szociális ügyi minisztérium legnagyobb és egyben legköltségesebb projektjének. Két részre osztható, első lépésben a felosztó-kirovó elven működő rendszert alakították át úgy, hogy a rendszer egyik pillérévé válhasson, majd létrehozták a második pillért, melyben a biztosítottak nyugdíjjárulékának felét magánnyugdíjpénztárak kezelik.

Az első pillér szabályozása bizonyult a nehezebb feladatnak, ezt bizonyítja az is, hogy a 2004 januárjában életbe lépett jogszabályt közel hússzor módosították. A jogszabály olyan bonyolult, hogy sok hibáját csak gyakorlat tudta kimutatni, a javítások során pedig sokszor újabb hibákat építettek a törvénybe. A nyugdíjak esetében az okozza a legnagyobb gondot, hogy az első pillérnek egyszerre kell szolidárisnak lennie és elfogadható nyugdíjat biztosítania azoknak, akik csak ebből a rendszerből kapják járadékukat. A szolidaritás azt követelné meg, hogy a nyugdíjasok járadékának összege viszonylag egyenlő legyen, a megérdemeltség elve ennek ellenkezőjét követeli, vagyis azt, hogy aki jól keresett, az magasabb nyugdíjat kapjon. A minisztérium tehát a megrendelésnek megfelelően egy „öszvért” alkotott, mely valójában senkinek sem jó, de az átmeneti időszakban nehezen alkotható jobb szabályozás. A jogszabály megmutatta a korábbi rendszer igazságtalanságát, mely megszabta a nyugdíjak felső határát. Akár 10 ezer koronás különbség is jelentkezhetett azonos feltételek mellett nyugdíjba vonultak járadéka között, ha egyikük 2003 vége előtt, a másikuk pedig 2004 januárja után ment nyugdíjba. A törvény hibájaként róható fel, hogy nem gondolt a korábban nyugdíjazottakat ért hátrány enyhítésére. Ezt próbálja meg orvosolni az elmúlt héten elfogadott módosítás, mely átszámolja a régi nyugdíjasok járadékát. Szigorúra sikerült a rokkantsági nyugdíjak szabályozása is, egyes, valóban rászoruló rétegektől megvonták. A rokkantsági nyugdíjakkal sokan visszaéltek, szükség volt a szigorításra, Kaník azonban kicsit túlzásba vitte a szigort. A járulék csökkentésével függ össze a táppénz fizetésének változtatása. A néhány százalékos csökkentést csak úgy lehetett elérni, hogy a táppénzt az első 10 napban a munkaadó fizeti, ráadásul az összege az első három napban csak a bruttó bér 25 százaléka. Az anyasági összege viszont jelentősen nőtt, főleg a jobban keresők esetében, az összege ugyanis a bruttó bér 55 százaléka.

A második pillér

Ez a része a nyugdíjreformnak egyértelműen sikeres. Nyolc jelentős nyugdíjpénztár indult az ügyfelek megszerzéséért indított versenyben, igaz, egy évvel az indulás után számuk hatra csökkent. Szakemberek szerint a szlovák piac 5-6 nyugdíjpénztár működéséhez nyújt megfelelő feltételeket. Meglepően magas a kétpilléres nyugdíjrendszert választók aránya, kezdetben 1–1,1 millió ügyféllel számolt a minisztérium, ma már úgy látszik, számuk az 1,5 millió felé fog közelíteni az átmeneti időszak végén, vagyis június 30-án.

Szociális Biztosító

Kisebb-nagyobb nehézségekkel vette az akadályt a Szociális Biztosító is, mely sokak szerint a rendszer leggyengébb láncszeme. Sokáig gondot is okozott számára a járulék átutalása a magánnyugdíjpénztárakba, de az elmúlt egy év során a helyzet rendeződött. A rendszer átalakításának mellékeredménye, hogy a biztosító ma már pontosan tudja, hogy ki menynyi járadékot fizet, ami két-három évvel ezelőtt még korántsem volt természetes. Továbbra is viszonylag alacsony – 95–96 százalékos – a járulékbeszedés mértéke, és az intézmény mintegy 60 milliárdos, jobbára behajthatatlan kinnlevőséget görget maga előtt.

A szociális támogatások rendszere

Ennek átalakítása váltotta ki a legnagyobb elégedetlenséget, a minisztérium ugyanis felére csökkentette a szociális segély összegét, de egyben bevezette az úgynevezett ösztönző pótlékot. Ez azoknak jár, akik legalább néhány órát dolgoznak hetente. A rendelkezés miatt úgymond „éhséglázadás” tört ki néhány régióban. A kezdeti tiltakozás azonban elcsitult, és a minisztérium a foglalkoztatási program feltételeinek biztosítása után ma már sikerként könyvelheti el, hogy százezrek dolgoznak az 1500-ról 1700 koronára emelt ösztönző pótlékért. A szociális támogatórendszer azonban továbbra is bonyolult, áttekinthetetlen. Nem sikerült megvalósítani a szociális szolgáltatások reformját sem, habár Iveta Radičová miniszter szerint a jogszabály elkészült, utódja megtalálja az „íróasztala fiókjában”.