Színészek a parlamentben

A legnagyobb karriert kétségtelenül Ronald Reagan érte el, aki filmszínészből az Egyesült Államok elnöke lett. Jelenleg egyetlen magyar színésznek sincs esélye arra, hogy rövidesen kormányfő legyen, de még arra sem, hogy valamelyik bársonyszékbe üljön. Politizáló színészek azonban mindig voltak és lesznek.

A második világháború után Major Tamás volt az első színész, aki képviselőként bekerült a magyar parlamentbe. Később Horváth Teri, Ladányi Ferenc lett országgyűlési képviselő. A legfurcsábban Makláry Zoltán lett honatya. Őt a Nemzeti Színházból a kollégái javasolták erre a szerepre. „Én soha nem adtam viszsza szerepet, igaz nem is kértem” – nyilatkozta Makláry. „Ha úgy akarjátok, beülök.” Azért még hozzátette: „Csak utána ne kelljen ülnöm.” A későbbiek során is a Nemzetiből kerültek ki a honatyák. Kállay Ferenc és Avar István két parlamenti ciklusban is bizalmat kapott. A rendszerváltás után Darvas Iván az SZDSZ, Bánffy György az MDF színeiben jutott be a T. Házba.

Néhány párt úgy vélte, a színészek személye vonzó lehet a szavazók számára. Ám kiderült, nem feltétlen belépő a parlamentbe, ha valaki nagyszerű drámai hős vagy kabarészínész. Olyan egyéniségek, mint Bodrogi Gyula, Székhelyi József, Markos György, Bessenyei Ferenc nem kaptak annyi szavazatot, mint a politikus vetélytársaik. Az 1994-es választások során 3 színész jutott mandátumhoz. Pécsi Ildikó olyan profi politikus előtt lett befutó, mint Pető Iván. Cseh Mária egykori pécsi primadonna, férje jóvoltából ülhetett a kisgazda képviselők közé. A Fidesz 2. helyen indította Eperjes Károlyt. A népszerű Szamóca nem kis meglepetésre, mégsem foglalta el a felkínált helyet. Úgy vélte, a színészi és politikai pályát nem tudja összeegyeztetni.