Sziluett az éjszakában

A nagyváros fáradt fényei permeteznek rá a néptelen éjszakában. Még nem tudhatjuk, ki ő, hátulról veszi a kamera, ahogy ül egy padon. Aztán feláll, lassan elindul. Panelházak ablakai világítanak itt-ott. Mögöttük az élet, hol hajnalig vigadva vagy veszekedve, hol meg kábultan vonszolva magát, míg el nem terül. Nőalakot rajzol a távolodó ismeretlen sziluettje. Ekkor megszólal egy hang, a riporteré: hajléktalan asszony, akit látunk, habár nem sorolja magát a hajléktalanok közé. Valamikor kiegyensúlyozott családi életet élt, amilyenről álmodott, mára mindenét elvesztette. Ötvennyolc éves. Koldus. Aki koldul. Kéreget. Cirka száz korona összejön naponta. Ki tudja, hány köszönöm ennyi pénz? Még mindig az utcán vagyunk. A nő megáll. A tévés világosító eléje siet, lámpája kigyullad, hirtelen fény árad az arcára, mely enyhén telt, de nem elhanyagolt. A szemek alatti táskák fájdalomtartalmát azonban az arckrém sem tudja elfedni. Első a tisztálkodás, mondja a nő, mindenekelőtt arra áldoz egybekalapozott pénzéből, melyhez számítsuk hozzá a havi szociális segélyt, ezerhétszáz koronát. Innentől kezdve már csak az ő hangját halljuk, az ő arcát látjuk. Kocsmában. Közelkép, erős. Rágyújt, az áttetsző füstfelhő mögött keskeny könnypatakok csillognak a zsíros bőrön. Mesél a riporternek, két férjtől két aranyos gyerek, egy fiú és egy lány, akiket jó anyaként nevelt, boldog esztendők, de aztán valami elromlott, a lánya mindenféle gyanús ügyekbe keveredett, prostituált lett, aki ahelyett, hogy hozta volna a pénzt, csak vitte, vitte, mígnem a lakás is elúszott, mindenestül. A nő megrendítően nyugodt arca annyira magára vonja figyelmemet, alig hallom szavait. Hol volt, mit csinált közben férje, fia? Egyáltalán beszél róluk? Róluk beszél? A végeredményt tekintve végeredményben mindegy. Utolsó helyszín, a nagyváros egyik lakótelepe. A kamera sokemeletes panelházat mutat. Itt-ott világítanak az ablakok. A nő felmutat: ott laktunk. Ömlik a könnye, szétárad. A pár perces dokumentumfilm végén látjuk, amint elballag a néptelen éjszakában, világnyi magányban. Ahol most lakik.