Szépséghibás szeretet

Hol volt, hol nem volt, ha mesélnék így kezdeném, de ez sajnos nem mese, ez maga a rideg valóság. Ezért így kezdem: Éldegélt egy falucskában két testvér, egy kislány és egy fiúcska. Iskolások, így a szünidő beköszöntével gond szakadt a család nyakába, mi lesz a gyerekekkel? Nagynéni személyében érkezett a segítség, felpakolta a lurkókat, s egy hónapra magával vitte őket az „édes otthonból”. A hónap elteltével hazalátogattak, s akkor hasított beléjük a felismerés, az anya nem minden esetben jelent édesanyát. Édesanyát a szó igazi, nemes értelmében. Édesanya lévén tudom, milyen űrt hagynak maguk után a csemeték, mikor rövidebb-hoszszabb időre kirepülnek a családi fészekből. S azt is tudom, hazatértükkor természetes, hogy a kedvenc étel kerül az asztalra, nem beszélve a sütiről, pusziról és a sok-sok ölelésről. A testvérek pedig puszi nélkül maradtak, az anya karja nem lendült ölelésre. Három percig tartó bizonytalan várakozás után autóba ültek, s búcsú nélkül, újabb két hétre távoztak. Ezzel a történetnek még nincs vége, mivel két hét múltán a jelenet újra lejátszódott annyi különbséggel, hogy a gyermekek ekkor már otthon maradtak. Az eset gondolkodóba ejtett, mivel szerintem az emberi személyiség fejlődése szempontjából sorsdöntő lehet, milyen hatások érik gyermekeinket életük első, meghatározó tíz esztendeje alatt. Sajnos, nem minden szülő képes rá, hogy levonja a kellő következtetéseket, és felismerje a legfontosabb nevelési feladatokat. Sok szerencsés gyermek van, akik érzelemgazdag környezetbe születnek, s az otthonról hozott szeretet és a kulturális tőke egész életük során kamatozik nekik. Ám léteznek kevésbé szerencsések, akiknek élményben és érzelemben szegény környezetük gátolja egészséges fejlődésüket. A szülőknek nem terjed ki a figyelmük olyan apróságnak tűnő fontos eseményre, mint a babusgatás-becézgetés, mesemondás stb., pedig ez lehet a későbbi erős kapocs kialakulásának alapja.

Lehet egy gyermeket nem szeretni? Lehetséges, hogy egy anya, aki kilenc hónapig hordja magzatát a szíve alatt, nem tud úgy kötődni gyermekéhez, ahogy az természetes lenne? Sajnos, vannak ilyen esetek, hisz magam is ilyenről mondtam el történetemet. Én azonban bizakodó vagyok, s hiszem, hogy számuk elenyésző.