Szép dolog az életet nemesíteni

Díszes társaság – nyolcan az idei kitüntetettek közül. Álló sor: Aaron Ciechanover, Edward C. Prescott, David J. Gross, David Politzer, Frank Wilczek. Ülő sor: Finn E. Kydland, Irwin Rose, Avram Hershko (Herskó Ferenc). Reuters-felvételInventas vitam iuvat excoluisse per artes – szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni: ez a jelmondat olvasható a Nobel-díj kitüntetettjeinek ajándékozott érmén. A világ kétségkívül legrangosabb kitüntetésének alapítója a kalandos életű svéd robbanóanyag-gyáros, Alfred Nobel volt, aki fantasztikus gazdagságát a dinamit feltalálásával alapozta meg. Élete végén úgy döntött, hogy vagyonát a béke céljaira és az emberiség jótevőinek jutalmazására fordítja. 1890-ben kelt első végrendeletében még csak az élettan és az orvostudomány művelőire gondolt, a kitüntetés végleges formáját halála előtt egy évvel, 1895. november 27-én kelt harmadik, svéd nyelven írt végrendeletében határozta meg. Eszerint „A tőke, amelyet hagyatékom gondnokai biztos értékpapírokba fektetnek, alapot képez, s ennek kamatát évente díjak formájában kell kiosztani azok között, akik az előző év folyamán az emberiségnek a legnagyobb szolgálatot tették. A mondott kamat öt egyenlő részre osztandó és a következők szerint ítélendő oda: egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette vagy találmányt alkotta meg a fizika területén; egy rész annak, aki a legfontosabb kémiai felfedezést vagy tökéletesítést produkálta; egy rész annak, aki a legfontosabb felfedezést tette a fiziológia vagy az orvostudomány körében; egy rész annak, aki az irodalomban a legkiválóbb idealista irányzatú művet alkotta, s végül egy rész annak, aki a legtöbbet vagy legjobbat tette a népek testvérisége, az állandó hadseregek leszerelése vagy csökkentése és a békekongresszusok rendezése vagy előmozdítása érdekében.”

A közgazdasági Nobel-díjat 1968-ban, fennállásának 300. évfordulója alkalmából a svéd központi bank alapította. A közgazdasági díjat a svéd akadémia ítéli oda, de elnevezése hivatalosan: a Svéd Királyi Bank Alfred Nobel Közgazdaságtudományi Emlékdíja.

A fizikai, a kémiai és a közgazdasági díjat a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, az orvosi díjat a Stockholmi Károly Egyetem, az irodalmi díjat a Svéd Akadémia, a békéért harcolók díját a Storting, a norvég parlament képviselőiből alakult öttagú bizottság ítéli oda. A kialakult gyakorlat szerint a díjak megoszthatók, de legfeljebb három személy között, a Nobel-békedíjat pedig nemzetközi szervezetek is megkaphatják. Elvileg csak élő személyeket tüntetnek ki, de kétszer kivételt tettek: Erik Karlfeldt svéd költő és Dag Hammarskjöld volt ENSZ-főtitkár esetében.

Az elismeréseket odaítélő intézmények minden ősszel levélben kérnek javaslatot a világ vezető tudósaitól. A javaslatoknak február 1-jéig kell megérkezniük, az értékelést szeptemberig végzik el, a döntést októberben hozzák nyilvánosságra. A díjakat Nobel halálának évfordulóján, december 10-én osztják ki (először 101 éve, 1901-ben történt ez meg), a kitüntetettek egy érmet, egy oklevelet és egy csekket kapnak (idén 10 millió svéd koronáról). Az átvétel határidőhöz kötött, ennek lejárta után csak az érem és az oklevél jár, a pénz nem.

A pénzösszeg nagysága a Nobel Alapítvány bevételeinek arányában változik, ezért a jutalmazottak fél évszázadig évről évre kevesebb pénzt vehettek át, mert a végrendelet értelmében a vagyont nem lehetett beruházásokra fordítani. 1953-ban módosították a rendelkezéseket, kivéve a teljes adómentességre vonatkozó részt. 1999-ben az alapítvány befektetéseinek majdnem kétharmada részvényekben volt. 2000-ben először a svéd felügyelet azt is engedélyezte, hogy a díjakat ne csak a vagyon kamatából, hanem a tőzsdei árfolyamnyereségből közvetlenül fizethessék. (s-k)