Köszönőbeszéd videóról

Az irodalmi Nobel-díj idei nyertese, Elfriede Jelinek azért nem hajlandó megjelenni a díjátadón, amiért sehol máshol sem: szociális fóbiája miatt a legritkább esetekben lép csak ki a házából. Elmondása szerint nem tartja magát alkalmasnak arra, hogy nyilvánosság elé ráncigálják, mert fenyegetve érzi ott magát. Beszédében, amelyet videokazettán küldött el az Akadémiára, egyszer sem mosolyog, és nem említi sem Nobel nevét, sem pedig a „köszönet” vagy „hála” szót.

Horace Engdahl, a Svéd Királyi Akadémia jelenlegi titkára Stockholmban elmondta, a díj történetében – tehát 1901 óta – ez a legelső eset, hogy díjazott helyett csupán egy videokazetta érkezik az átadóra. Megengedték neki, hogy videóra vegye azt az előadást, amit a díj hagyományai szerint minden díjazottnak az átadón (személyesen) kell prezentálnia. A negyvenöt perces beszédet az írónő osztrák otthonában rögzítették néhány héttel ezelőtt, majd videokazettán küldték el a Nobel-díj-bizottságnak a Svéd Királyi Akadémiára.

Jelinek saját tapasztalatairól beszél a felvételen: a széles közönség előtt kevésbé ismert írói lét nehézségeiről. Noha már több mint húsz regényt, színdarabot és verseskötetet írt, művei közül eddig mégis csak négy regényt fordítottak le angol nyelve, magyarul pedig csupán két regénye jelent meg. Az eddigi legnagyobb sikert minden bizonnyal az 1983-ban kiadott, önéletrajzi ihletésű Die Klavierspielerin (A zongoratanárnő) című alkotás jelentette számára, melyből 2001-ben Michael Haneke rendezésében filmet is forgattak.

Elfriede Jelinek nemrég egy osztrák magazinnak adott interjújában a következőket mondta szociális fóbiájáról: „Mindennemű figyelem, még a jó szándékú figyelem is olyan nekem, mint a fizikai erőszak.”