ISMERTETÉS
Valószínűsíthető, hogy az egyiptomi orvoslás már az Óbirodalom korától nagyon specializált volt, már Hérodotosz is számos szakorvosról tesz említést: „Az orvosi tudomány úgy van nálunk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít, és nem többet.
Szakszerűség és tudás, vér és borzalom
Valószínűsíthető, hogy az egyiptomi orvoslás már az Óbirodalom korától nagyon specializált volt, már Hérodotosz is számos szakorvosról tesz említést: „Az orvosi tudomány úgy van nálunk felosztva, hogy minden orvos csak egy betegséget gyógyít, és nem többet. ĺgy minden hely orvosokkal van tele; vannak orvosok , akik a szemet gyógyítják, mások a fejet, mások a fogat, mások az altesti bajokat és mások a belső betegségeket” (Hérodotosz, 142.).
Az egyiptomi orvosok nem rendelkeztek elmélyült anatómiai ismeretekkel: a testet négy elemből állónak tekintették, s a közhiedelemmel ellentétben a mumifikálás során sem tettek szert olyan mélyreható ismeretekre, ahogy azt hinnénk. Mindez azzal indokolható, hogy a vallási előírások tiltották a boncolást, ugyanis a lélek halhatatlansága csak addig garantált, amíg a test és tagjai egyben vannak. A mumifikálást is csak arra illetékesek, az ún. pastophorok végezhették.
Fogfájás a giliszták miatt?
Az ereket, az inakat és az idegeket nem is különböztették meg egymástól, ugyanazt a fogalmat (metu) használták mindháromra. Élettani jellegű leírásokat a papiruszokban jobbára csak érintőlegesen találunk, s azok is többnyire felületesek. Például abban a hitben éltek, hogy a levegő a fejből 32 éren keresztül jut a testbe, ami kétségessé teszi, hogy tisztában voltak a tüdő valódi működésével. A szimmetrikus testrészeknek is eltérő funkciót tulajdonítottak: a test baloldalán lévő szerveket a halál, a jobb oldalon lévőket pedig az élet szerveinek tekintették. A fogfájást pedig gilisztákra vezették vissza, a fogideget ugyanis a testtől idegen lénynek tartották.
Ártalmas testnedvek
Annál alaposabb megfigyeléseket olvashatunk viszont a szívvel kapcsolatban – ismerték a szívtágulást, a szívburokgyulladást és a szívvel kapcsolatos betegségeket, tisztában voltak a szív központi szerepével, de a billentyűk szerepét illetően már nem voltak kellően megalapozott ismereteik. Az Ebers-papiruszban erről ezt olvashatjuk: ha egy orvos „ujjait a fejre, a tarkóra, a kezekre, a szív helyére, a két karra vagy bárhová a két lábra helyezi, akkor a szívet méri, mert annak edényei (az ember) minden tagjához hozzátartoznak. (A szív) beszél minden tag edényeinek felületén” (Kákosy, 259.). A szívet tekintették a gondolkodás központjának is, s azt is feltételezték, hogy az emésztésben is jelentős szerepe van. A betegségekre vonatkozó egyiptomi (majd görög) elképzelések szerint a testben ártalmas testnedvek (uhedu) keringenek bizonyos edényekben, s ezek betegítik meg az embereket. A korabeli felfogás szerint az edények szállítják a vért és a testnedveket, valamint a káros nedveket, az ürüléket és a levegőt is. Ebből adódóan az edényeken valószínűleg az ereket kell érteni. (sn) (Szerdán folytatjuk)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.