Süllyed a Bajkál feneke

A Bajkál-tóba 336 folyó viszi kőomlásokból, földcsuszamlásokból és iszaplavinákból származó hordalékát, ám a Föld legnagyobb, legmélyebb és legtisztább vizű tava feneketlen hordónak látszik: mindezt fölveszi a maga 24 ezer köbkilométeres víztömegébe. Borisz Agafonov irkutszki geológus tisztábban akart azonban látni, és végül meglepő fölfedezést tett. Műholdak fényképeinek elemzésével megállapította, hogy a tó medencéje évente kereken 5 milliméterrel szélesedik. Egyedül ennek következtében évi 20 millió köbméterrel nő a térfogata. Ám ez nem elég: a világ legmélyebb, 1637 méter mélységű tavának feneke sem stabilis, hanem süllyed. Ezt a földkéreg mozgásai okozzák, a Bajkál-tó ugyanis szeizmikusan aktív zónában fekszik.

A tó keletkezése 45 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az Indiai-lemez ékként behatolt az Ázsiai-lemezbe. Ennek következtében vetődések alakultak ki, nagy kőzettömegek csaknem párhuzamosan beszakadtak, vagy lesüllyedtek. Árkos törés következett be, és végül évmilliók alatt kialakult a Bajkál-tó 636 km hosszú és 80 km széles medencéje. Ám még ma sincs nyugalom! A törés mentén állandóan új kéreganyag emelkedik fel és nyomódik oldalra: az árok folyamatosan szélesedik, és ezzel növekszik a tó medencéje. A tófenék süllyedése viszont – a földrengések adatai szerint – ugrásszerű. Egy 1959-ben bekövetkezett földrengés alkalmával a tófenéksüllyedés miatt a Bajkál térfogata egyszeriben 200 millió köbméterrel nőtt. A földmozgások adatait 1862-ben kezdték följegyezni. A tó térfogata azóta csaknem 4 milliárd köbméterrel nőtt. Ha a földmozgások tovább is így folytatódnak, a Bajkál-tó a távoli jövőben egy Ázsiát kettéosztó tengerré válhat. (Természet Világa, origo.hu)