Sokszor kínunkban röhögünk

Galla Miklós

„2013 is ugyanúgy telt, mint a többi év. Sok-sok viccet tartalmazott, főleg a fellépések során. Ugyanakkor a nagyvilágban sajnos történtek tragédiák, ilyenkor a humorista is szomorú. Sok poént gyártottam. Ám mindig a közönség dönti el, hogy jó-e vagy sem, azáltal, hogy nevet vagy csöndben marad. Ha esetleg csendben marad, akkor az felér egy tragédiával is. És olyankor rájövök: lehet, hogy nem is vagyok humorista. Fogadalmakat nem szeretek tenni, pedig tehetnék rengeteget, de minek, úgysem tartanám be. Amit pedig szeretnék jövőre, még több sült gesztenyét enni, hiszen ez a kedvencem, és erre nem vonatkozik a chipsadó.”

Somogyi András

„Ez is olyan humoros év volt, mint a többi. Idén beszorult egy rendőrautó két kombino villamos közé, Kasza Tibi műsort kapott, viszont idén sem derült ki, hogy ki Donatellácska apukája, ugyanis az illetékes mama, szinte hetente változtatja sztoriját ezzel kapcsolatban. A legnagyobb tetszésemet a magyar labdarúgó-válogatott idei bohózata váltotta ki. Amit ugyanakkor még nem értek, Devecseri hatalmas öngólját követően, amit holland csatárok megsegítésére szerzett, a Barcelona nem jelentkezett érte, hogy csatárként alkalmazná.
Ha valaki még többet szeretne nevetni az új évben, annak azt tanácsolom, hogy jöjjön el a fellépéseimre. Káros szenvedélyem nincsen. Tavaly szilveszterkor megfogadtam, hogy sportolni fogok, ezt a mai napig igyekszem betartani. Újévkor megfogadom, hogy betartom az eddigi fogadalmaimat,
abból baj nem lehet.”

Bach Szilvia

„Minden helyzetben szeretnek az emberek nevetni, de talán amikor nehezebb időszak van, akkor jobban is. Sokszor kínunkban röhögünk. A 2013-as évem tele volt újdonsággal, kihívással, lehetőségekkel, gondolok itt a Spinoza színházbeli munkáimra is. A Magyar Rádió hanyatlását követően, kiélhetem újra a Rádiókabaré örömeit, ugyanis a Klubrádióban Új Kabaré címmel szórakoztató műsor indult, aminek állandó szerzője és előadója is lettem. Év végi fogadalmat soha nem teszek, mert ismerem önmagamat, soha nem tartanám be, de ha mégis megpróbálnám, a kudarc tudatában állandóan korholnám magam. Akkor meg minek, még egy konfl iktus az életemben? Nem kötöm időponthoz a céljaimat, mert én mindig és mindennap az előző napinál jobbra törekszem. A 2013-as esztendő legnagyobb gyönyörűségét gyermekem, Danics Dóra szerezte, aki hatalmasakat énekelt az X-Faktorban. Életem második legszebb esztendeje volt a 2013, az első az, amikor Dóri lányom született.”

Farkasházy Tivadar

„Harminckét évig szilveszteri rádiókabarét kellett készítenem az országnak, szóval az nekem munka volt, továbbá sokszor kellett fellépnem. Azóta szeretem, amióta kijárhatok szilveszterkor a „lovira”, ott jó a társaság, főleg, ami a lovakat illeti. De nem szeretem, ha évente egyszer kell kötelezően szórakoznom. Sajnos az idei anyák napja volt az utolsó, amikor megcsókolhattam azt, aki a világra hozott, de így is velem van mindennap, halálomig. Már nem szeretem búcsúztatni az éveket, mert egyre kevesebb lesz belőle, így nyújtom őket, amíg lehet.
Ha visszagondolok, 2013 legnevetségesebb meglátása az volt, hogy augusztusban Orbán Viktor azt mondta, akinek van szeme, az látja, a magyar futball nagy jövő előtt áll, kifejezi nemzetünk sajátosságát, a csavaros észjárást, majd hat hétre rá kaptunk egy nyolcast a hollandoktól. Ami pedig a következő, 2014-es esztendőt illeti, az új év is tartogat két gyönyörű unokát, két okos fiút, egy feleséget, aki elvisel, s talán a Hócipő is kibírja, a Heti Hetes pedig jövőre lesz 16 éves. Lesz? Az évek múlása egyre jobban érdekel, úgy védekezem ellene, hogy a hétköznapoknak élek, s még 68 évesen is focizok, a magyar mezőnyből nem lógok ki, sőt az MTK Veteránnal bajnokok is voltunk. Talán Overdose kistestvére is teljesít, akkor már béke kéne az országban, de valaki nagyon szeret folyton harcolni. Meg egészség is kellene, mert nagyon zúg a fülem, de legalább olykor nem hallom tőle a politikusok ordibálását.”

Selmeczi Tibor

„Akármilyen is volt a múlófélben lévő 2013-as esztendő, természetesen vannak vigadó magyarok, hiszen nem lett bevezetve a víg-adó. Egy régi mondás szerint a poén valóban az utcán hevert, és ezzel nem akarok senkit sem megbántani. Idén hajléktalan humorfesztivált hirdettünk, amin pályázhatott mindenki, aki hajléktalan, aki hajléktalan volt, és aki hajléktalan lesz. Kicsit emlékeztetett arra a történetre, amikor egy férfi az utcán hever, hátából kés áll ki. A mentős kérdi, hogy fáj-e. Mire a férfi így válaszol: – Csak ha nevetek.
Az évek múlását lehet is, meg nem is szeretni. Még mindig jobb az évek múlását számolni, mintsem azt, hogy idén hányan jöttek ki hozzánk a temetőbe. Elvárásaim szerint 2014-ben rendbe jövök anyagilag, megkapom a Nobeldíjat, elnyerek 24 trafi kot, kétezer hold szántót, a vállaim megszélesednek, a karom megizmosodik, a kezem pedig bilibe lóg…”

Albert József