RÖVIDEN

(Város és környéke, mintegy 200 000 lakos)

188 500 birka

0 100 marha

19 600 borjú

30 700 disznó

1500-ban a világ népessége:

kb. 450–500 millió fő lehetett, kétharmaduk Kínában (mintegy 180 millió) és Indiában (több mint 100 millió) élt. Európában 60-80 millió ember élhetett ekkor. A legkevésbé sűrűn lakott kontinens Észak-Amerika, 1500-ban a teljes lakosság nem lehetett több 12 milliónál. Az inka birodalom lakossága több mint 9 millió fő lehetett. 1500 körül az azték birodalom népessége mintegy 11 millió, 1600-ra a spanyol gyarmat maradék őslakossága 2,5–3 millió! 1500-ban Franciaország népessége kb. 15 millió, 1600-ban 16 millió. 1500-ban Spanyolország népessége kb. 6 millió, 1600-ban 8 millió. 1500-ban a brit szigetek népessége kb. 3 millió, 1600-ban 4 millió. Egységes Németország és Itália még nem létezett ekkor.

A mezőgazdaság legkorábbi nyomai

Thaiföldi leletek megerősítik, hogy a növénytermesztés i.e. 11 000 körül a haobinhi kultúra idején már létezett.

A táplálékként szolgáló legkorábbi háziállatok valószínűleg a vadkecske leszármazottai voltak, a mai Irán területén i.e. 7700 körül.

A háziasított birka i.e. 7200 körül már megtalálható volt Thesszáliában.

A házi sertés és szarvasmarha legkorábbi nyomait i.e. 7000 körül szintén ezen a vidéken találták.

A legkorábbi háziasított szárnyas egy libafajta, i.e. 18 000 előttről.

A csirkét Indokínában i.e. 6000 előtt háziasították.

Amerikában rendkívül kevés háziasított állat volt. Az alpaka és a láma mellett csupán néhány kisebb kutya, pulyka, és tengerimalac. Az Andokban kutyákat használtak vadászatkor, áldozati célra és ágymelegítőnek is. Az aztékok ették is.

A legrészletesebb költségvetésű lakoma:

1508. január 6-án, Buckingham hercege azzal ünnepelte a vízkeresztet, hogy 459 vendéget és saját háza népének 100 tagját látta vendégül ebédre és vacsorára. A teljes költség majdnem 12 font volt. A megjelentek 6789 vekni kenyeret, 45kancsó bort, 259 kancsó sört fogyasztottak el; valamint gadóchalat, tőkehalat, tokot, lazacot, kisebbfajta cápákat, compót, lepényhalat, sima lepényhalat, és pirosszemű kelét; komoly mennyiségű marhát, borjút, sertést és ürüt, három hattyút, libát, kappant, pávát és gémet; különböző vadmadarakat, beleértve a vadkacsát, fürjet és szalonkát; csirkét, nyulat, tojást, tejet és vajat; angolnát, ingolát és osztrigát. Az idő tájt a 12 font egyenértékű volt egy munkás majdnem kétévi bérével.

A legnagyobb hamisítási botrány:

Velencében, 1498-ban, számos kiskereskedőt vádoltak azzal, hogy használt főzőolajat adott el, amit előzőleg „gyógyító“ fürdőként alkalmaztak szifiliszeseknél.

Az asztali villa első megjelenése:

A 10. század során, a bizánci nemesség kicsiny, aranyozott villát kezdett alkalmazni a ragacsos édességek felvételére. 1518-ig nem kerül sor ezek említésére Itáliában, abban az országban, amelynek kifinomult szokásaira egész Európa irigykedett. Maga a divat sem terjedt el 1700-ig. Közben, a legtöbb európai számára az egyetlen evőeszköz továbbra is az ujja és a kés volt, esetleg a kanál meg a kenyér. (timba.biz)