Kié Robin Hood és kié a puding?

Témaoldalunkon összegyűjtöttünk néhány érdekességet. Kezdjük az említett Tutanhamonnal, folytassuk akár Rembrandttal, Robin Hooddal, Dulcineával, a búsképű La Mancha-i lovag szíve hölgyével.

Tutanhamon földi maradványairól 1700 felvételt készítettek komputertomográfiai vizsgálat során. A hat egyiptomi, két olasz és egy svájci kutató 2 hónapon keresztül elemezte a képeket és nem találtak egyetlen olyan nyomot sem, amely arra utalt volna, hogy a fáraó halálát fejsérülés okozta volna. Egy 1968-ban röntgensugarakkal készített felvétel két csonttöredéket mutatott a tarkó magasságában, és ebből következtettek sokáig arra, hogy Tutanhamont egy fejére mért csapással ölték meg. A mostani felvételek azonban a tudósok szerint egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezeket a sérüléseket a koponyacsontok a mumifikálás során szenvedték el. Az CT-eredmények cáfolják azt a korábbi véleményt is, mely szerint Tutanhamon kocsibaleset következtében hunyt el.

A vizsgálatból kiderült, hogy Tutanhamon nem szenvedett született gerincbetegségben sem. A 19 évesen, 3357 évvel ezelőtt meghalt fáraó kb. 170 cm magas lehetett, és bár törékeny testalkatú volt, maradványai nem árulkodnak sem alultápláltságról, sem pedig fertőző betegségekről. Egyiptomi kutatók legújabb ötlete szerint egy elfertőződött lábtörés következtében hunyt el az ókori uralkodó.

Rembrandt kancsal volt

Margaret Livingstone, a bostoni Harvard Egyetem orvosi karának neurobiológusa Rembradt-képeket tanulmányozott, és arra a következtetésre jutott, hogy a XVII. századi festő feltehetően kancsal volt. Szerinte a németalföldi piktor a szemtengelyferdülésnek egy speciális fajtájában szenvedett: egyik szeme kissé kifelé ferdülve tekintett a világba. Betegsége azonban nemhogy gátolta volna munkájában, hanem inkább egyfajta külön adottságot jelentett tehetsége kibontakoztatásában. A feltételezett szembetegség, a széttartó kancsalság tette képessé Rembrandt van Rijnt arra, hogy háromdimenziós képi élményeket kétdimenziósra transzformáljon festményeiben. Livingstone szerint a háromdimenziós észlelés csökkent volta olyan „hiányosság“, amely kifejezetten előnyös lehet egy művész számára, aki mintegy lesimítja az észlelt képet, hogy aztán megfelelő módon tudja visszaadni közönségének. A művészeti iskolák tanárai rendszerint azt tanácsolják növendékeiknek, hogy egy kép megkomponálásakor csukják be egyik szemüket.

Rembrandt 24 önarcképéből 23-ban a művész jobb szeme jobb felé néz, miközben a bal szem egyenesen előre – áll a New England Journal of Medicine című tudományos folyóirat cikkében. Mivel az önarcképek többnyire tükörbe nézve készülnek, feltehető, hogy Rembrandtnak a bal szeme kancsalított kifelé.

A művész megvizsgált 12 rézkarca esetében ugyan éppen a festő másik szeme látszik a középtől eltérő fókuszúnak, ez azonban csalóka. A rézkarcokon ugyanis minden fordított, hiszen úgy készülnek, hogy a vonalakat egy fémlapra karcolják, és a továbbiakban azt használják lenyomatként. Mint a kutatók megállapították, a művésznek egyetlen festett önarcképe nem mutatta a bal szem kancsalságát, ez azonban azzal magyarázható, hogy vagy rézkarcról készült, vagy nem is Rembrandt keze munkája, hanem egyik tanulója készítette közvetlenül szemből festve le a művészt.

Hol volt a sherwoodi erdő?

Az angolok ősidők óta vitatkoznak azon, hogy melyik grófság fia volt Robin Hood, aki elszedte a gazdagok javait, hogy a szegényeknek adja. Most éppen Yorkshire akarja magáénak tudni Nottinghammel szemben, pedig a híres sherwoodi erdő az utóbbi területén található. Igaz, a két grófság szomszédos, de nottinghami „térfelén“ hirdeti táblák sokasága, hogy ott röpködtek Robin Hood nyilai. David Hinchliffe yorkshire-i képviselő, a visszaszerzés egyik élharcosa a táblákat ostobaságoknak nevezte, amelyeket az ország érdekében el kell távolítani. „Ez közönséges biznisz – fakadt ki –, Robin Hood a mi grófságunk gyermeke volt. És úgy gondoljuk, hogy ott született, ahol ma az autóbusz-kocsiszín van Wakefieldben.“ Wakefield vezetője is csatlakozott hozzá, mondván, talán a nottinghamiek nem tudják, hogy a középkorban a sherwoodi erdő Yorkshire-hez tartozott. A nottinghami alpolgármester azonban nem hagyta magát: „Mindenki védi a saját szimbólumait. Robin Hood a miénk, a yorkshire-iek tartsák meg maguknak a pudingot“ – volt ironikus válasza.

Bár a legenda 800 éve él, a dolog közel sem egyszerű. A vitát tovább bonyolítják a történészek, akik szerint nehéz bizonyítani, hogy Robin Hood valóban élt. És ha élt is, lehet, hogy nem Robin Hoodnak hívták, hanem például Hode-nak. Lehet, hogy sok olyan ember volt figurája mögött, akik kötelezőnek tartották a legenda fenntartását. Ezt a vonalat látszik követni egy nottinghami turisztikai vezető is, aki kijelentette: „A mítosznak nem szabad feledésbe merülnie“. Valószínűleg nem is fog, mert a mítoszokban hinni jó. Londonban is sokáig elhitték például, hogy Sherlock Holmes élt, és a Baker Streeten lakott. (mti, pan)