Régészeti krimi

Párizs. Egy négy hónaposan elhunyt neandervölgyi csecsemő szinte teljes és hibátlan állapotban megőrződött csontvázára bukkant egy francia vidéki múzeum poros fiókjában Bruno Maureille antropológus. A Bordeaux-i Egyetem régésze hat évvel ezelőtt tette „felfedezését“, ám csak most számolt be róla a Nature című brit tudományos szaklap legutóbbi kiadványában. Cikke szerint a délnyugat-franciaországi Dordogne megyében lévő Eyzies-de-Tayac-Sireuil múzeumában közel 90 évig lappangott az önmagában páratlan lelet. Az őscsecsemő majdnem minden tagja megvan, csak a lapockák és a medencecsont hiányzik. Bár az időszámításunk előtt 90-35 ezer évvel ezelőtt élt neandervölgyi ősemberek számos maradványa került már elő, ennyire ép csontvázat korábban nem találtak. Talán ez az egyedülálló régészeti szenzáció rejtegetésének kulcsa is. Maureille tudomása szerint a leletet Denis Peyrony (1869–1954) amatőr régész 1914-ben ásta ki Moustier sziklás vidékén. Munkájához később egy hivatásos szakember, Louis Capitan őstörténész is csatlakozott. Az özönvíz előtti kincsekben gazdag környéken Peyrony által feltárt kőkorszakbeli leletek alapozták meg az Eyzies kastély romjai között berendezett múzeum gyűjteményét. A lokálpatrióta Peyrony nyilván attól tartott, hogy ha túl nagy hírverést csap a negyvenezer éves ritkaság miatt, könnyen elérheti, hogy valamelyik neves párizsi múzeum ráteszi a kezét.

A szenvedélyes autodidakta tudós vastag monográfiákat, közel kétszáz, azóta is szakmai referenciának számító cikket írt a Moustier vidéki kultúra jellemzőiről. A „Peyrony bébiről“ azonban csak kétszer tett futólag említést a neandervölgyiek temetési szokásainak ismertetése kapcsán.