Rohanás, stressz, két hamburger, aztán vissza a suliba. Sokan megfosztják magukat a kulináris élvezetektől, pedig higgyük el, néha megéri egy kicsit lassítani.
Rágódjunk egy kicsit!
Az elképzelés biztosan sok mindenkinek ínyére lenne nálunk is. Nemcsak az étel minőségére (érts: kockák, porok, zacskós kaják mellőzése), hanem az étkezés körülményeire is odafigyelnek: gyertyafény, halk zene alapkövetelmény. Nem hiába, az olaszok mindig is tudták, hogyan kell élni!
„Világszerte ugyanaz az íz” – ez a gyorséttermi rendszer alapköve, bár Richard és Maurice McDonald 1948-ban még biztosan nem gondolt „világétkeztetésre”. Ők voltak az elsők, akik alkalmazkodtak a rohanó emberekhez, eldobható poharakkal, kevesebb fajta étellel, gyorsabb kiszolgálással próbálkoztak. Lehet, hogy bejött az elképzelés?
Táplálkozási szakértők szerint a gyorséttermekben található ételek nem feltétlenül egészségtelenek. Salátákat például sok gyerek itt lát először, a gyorséttermek pedig rendszeresen együttműködnek szakértőkkel. Nagyon nagy probléma viszont, hogy rohamtempóban esszük meg a napi betevőt, így gyomrod csak kemény harcok árán képes megemészteni a lenyelt falatokat.
Morgan Spurlock rendező megpróbálta bebizonyítani, hogy milyen rombolásra képes a gyorsétterem. Szív és keringési problémák, valamint 20 kiló plusz - ez a mérlege egy hónapnyi kizárólag gyorséttermi falatozásnak. Spurlock dokumentumfilmet készített a kísérletről (Super Size Me című film), mely ugyan sokkolta az amerikaiakat, de a hambitól azért nem vette el a kedvüket. (i, he)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.