Prekolumbián Vatikán rajzoltatta a Nazca-vonalakat

Régészek szerint a Cahuachi-ban nemrég előkerült, i. e. 400 körül emelt épületegyüttes a Nazca-kultúra egyik legfontosabb szertartási központja lehetett, és a helyszínt egy heves áradás pusztíthatta el i. sz. 350 körül. Elsőként a legmagasabb, 40 méter magas piramist ásták ki, és mumifikált tetemek, ruhák, valamint használati tárgyak feltárására számítanak a további 30 piramis kutatása során.

Szenzációs elmélet

Az ásatást vezető Giuseppe Orefici olasz régész évtizedek óta kutatja a város romjait, és legutóbb szenzációs elmélettel állt elő. A Nazca-vonalakat, a mindmáig megfejtetlen prekolumbián ábrákat vallási vezetők alkotásának tartja, akik itteni központjukból irányították a rajzolás munkálatait.

Jelenleg nem ismert a vonalak funkciója és üzenete sem, egyelőre ugyanis senkinek sem sikerült megfejteni az inkák előtti civilizáció rejtélyét. Sokak feltevése szerint a vonalak gyakorlati célokat szolgálhattak, például – legalábbis egy részük – az őslakosok föld alatti víztartalékait jelölte meg.

Egyesek szerint az ábrák naptárként funkcionáltak, mások szerint a fennsík földönkívüliek leszállópályája volt, s az ábrák segítették a tájékozódást.

Hiába a védelem

Egy megszállott, különc német matematikus, bizonyos Maria Reich szinte egész életét az ábrák tanulmányozásának szentelte, ám halála óta már a szándékos és akaratlan pusztítástól való védelem is alig biztosított.

Hiába az 1994-ben megszerzett UNESCO világörökségi védelem, jelenleg évente 80 ezer turista, a kormány nemtörődömsége, illegális aranybányák és hivatalos szemétlerakók is veszélyeztetik a továbbra is titokzatos, ám rohamosan pusztuló prekolumbián vonalakat. Ráadásul éjszaka a terület teljesen védtelen. Az ásatást vezető olasz régész szerint már eddig is jelentős kárt szenvedtek a Nazca-vonalak: „Több ezer ábra eleve nem került védettség alá, bárki szabadon taposhat rajtuk. Ezek állapota rohamosan romlik.”

Ezerötszáz éves kultúra

A Nazca-vonalakat a Peru délnyugati részén levő sivatagos területen a mintegy 1500-2000 éve, az inka hódítást megelőzően i. e. 100 és i. sz. 600 között ott virágzó Nazca-kultúra népessége hozta létre. A Limától 400 kilométerre elterülő 450 négyzetkilométeres sivatagos fennsíkon néhol több kilométer hosszúságban vésett rejtélyes ábrák nem pusztán művészi alkotások.

A felszín sötét szikláit szabályos ábrákat kialakítva hordták el, hogy előbukkanjon alóluk a sivatag világos homokja. A rajzokat a földön állva is látni, az ábrák többsége azonban csak légifelvételen vehető ki tisztán.

Az ismertebb figurák közé tartozik az összecsavart farkú majom, a szárnyaló keselyű, valamint egy meghökkentő rajz, ami egyesek szerint sisakos űrhajóst ábrázol.

Haszonleső kormány

Orafici megállapítása szerint egyébként az ősi rajzok és a helyszínen talált tárgyak között ránézésre is számos egyezés mutatható ki: a Nazca-vonalakon és a feltárt kerámiákon például pontosan ugyanazokat az állatokat ábrázoló vallási ikonokat azonosította.

Josue Lancho helyi történész ennél is tovább ment következtetéseivel: megállapítása szerint a „pre-hispán sivatagi Vatikánt” tárták fel. A templom körüli városban vélhetően csak kevesen éltek, de a vallási ceremóniák alkalmával zarándokok ezrei látogatták.

A perui kormány érthető módon továbbra is megpróbál hasznot húzni minden hasonló felfedezésből, így a helyszínt a feltárás előrehaladtával folyamatosan nyitják majd meg a turisták előtt. (mult-kor.hu)