Pillanatok, melyek megváltoztatják az ember életét

Traumát akkor élünk át, amikor teljesen váratlanul valami rossz történik velünk. Például egy közúti baleset. Az ilyen gyakran megesik a téli hónapokban, a csúszós, jeges utakon. Váratlanul jön, mindössze pár pillanatig tart, a következményei viszont kihathatnak a balesetet szenvedő egész hátralévő életére. Nem kell feltétlenül súlyos balesetekre gondolnunk, amint arról az alábbiakban is szó lesz, elég egy banálisnak tűnő koccanás. Ilyenkor a rászorulónak a szakembereken kívül elengedhetetlenül szüksége van az egész család fokozottabb odafigyelésére, szeretetére.

Derült égből villámcsapás...

Andrea esete még tavaly történt. „Hétfő volt, december eleje, délután öt óra körül. Éppen munkából tartottam hazafelé. Odakint fagyott, de az úttest száraz volt. Legalább ezerszer megtettem már ezt az utat. Egyenes szakasz, s aznap a forgalom is gyér volt. Aztán hirtelen, máig nem tudom, hogyan fordulhatott elő, az autó megcsúszott, a kocsi jobb fele nekivágódott egy kilométerkőnek. Mint derült égből a villámcsapás, olyan váratlanul történt, megítélésem szerint az egész nem tartott tovább néhány másodpercnél. Én az autóban hatalmas csörömpölést hallottam. Amikor megálltam, láttam, a kocsi keresztben áll az úttesten. A részletekre nem emlékszem. Valahogy ki kellett szállnom az autóból. Láttam, a kocsi jobb oldalán a villanyok és a sárhányó egy része teljesen összetörött. Még arra is emlékszem, hogy elment mellettem egy autó, és nem állt meg. Próbáltam telefonálni, de nem sikerült. A kezem remegett, egyszerűen képtelen voltam használni a mobilomat. Tudtam, személyi sérülés nem történt, mert sem az árokban, sem az út mellett nem láttam senkit. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az esettől néhány száz méterre van egy benzinkút. Elmentem oda. Két fiú volt a pénztárnál. Az egyik eljött velem az autóhoz, kirakta a háromszöget és telefonált a férjemnek.

Később elmentem orvoshoz. Nyugtatókat kaptam. Az orvos azt mondta, csak idő kérdése az egész. Pár hét, és minden olyan lesz, mint a baleset előtt. Hála istennek csak az autó károsodott, nekem az ijedségen kívül más bajom nem esett. Nem tudom megmagyarázni, mi történt, hogyan csúszott meg a kocsi, és talán ez az oka annak, hogy elbizonytalanodtam. Nem vezetek azóta. Sőt, ha tudom, hogy másnap megyünk valahová autóval, egész éjszaka nem alszom. Gyakran álmodom a balesetről. Szörnyű csörömpölést hallok és tehetetlen vagyok. Legrosszabb az egészben, hogy az esetet követően, gyakran hallgatom a férjemtől, a szüleimtől is azt, milyen ügyetlen, figyelmetlen vagyok. Persze, utólag mindenki okos. Ha tudtam volna előre, mi történik velem, aznap nem ülök autóba” – meséli Andrea még mindig izgatottan.

Más-más reakciók

Természetesen minden ember más, ki-ki saját alaptermészetétől függően éli át az ilyen és hasonló eseteket. Van, aki halálos balesetet okoz, és amint visszakapja a jogosítványát, azonnal a volán mögé ül, mintha mi sem történt volna. Aztán van a másik véglet: az a sofőr, akinek elég egy koccanás, és az autóba már csak utasként ül be.

Andreának az élete alaposan megváltozott a baleset óta. Korábban autóval járt munkába, a gyerekekért, bevásárolni. Most mindenhová gyalog megy, vagy a tömegközlekedési eszközöket használja. Ezáltal azonban a férjének lett több teendője: neki kell járnia a gyerekekért, sofőrként segíteni a nagybevásárlásoknál és hasonlók. Talán ez az egyik oka annak, hogy a házaspár élete az utóbbi hónapokban megromlott, egyre gyakrabban veszekednek.

Szakmai segítség

Hencze Mónika klinikai pszichológus szerint azokat az embereket, akik súlyos traumákat éltek át, kombinált módszerrel, azaz gyógyszerekkel és terápiával is kezelik.

„A poszttraumatikus betegségek nem feltétlenül jelentkeznek azonnal az eset után. Lassú, lappangó lefolyásúak is lehetnek. A betegség egyre jobban mélyülhet, hetekig, hónapokig, de van, amikor akár évekig is eltarthat, tehát krónikussá válik, és kihat az ember egész életére” – magyarázza a pszichológus. Elmondása szerint a megbetegedés, a poszttraumatikus reakció lefolyása, mélysége, formája nem csak a külső tényezőktől függ (mi történt), hanem az egyén személyiségvonásaitól, alaptermészetétől is.

„Megjelenhet a depresszió, az erős neurotikus tünetek, a szorongás, néhány esetben előfordulhat a túlérzékenység és a paranoid tünet is. A szorongós, neurotikusabb típusoknál erősödhetnek ezek a tünetek, s a depresszió is hamarabb kialakulhat – hangsúlyozza Hencze Mónika. – A pszichoterápia a következő lépésekből áll: első a beteggel való kapcsolat kialakítása. Következik a pszichodiagnosztikai interjú, azaz a probléma részletes leírása, lehetősége van a betegnek arra, hogy részletesen elmondja mindazt, ami nyomasztja, beszél az érzéseiről, gondolatairól, félelmeiről. Fontos az érzelmi ventiláció, a traumatikus esemény ismételt átélése. Következő lépés a negatív szorongó gondolatokkal való szembenállás, s annak bizonyítása, hogy egyes gondolatok fokozhatják a beteg rossz közérzetét. Ennek a célja a konstruktívabb (építő) gondolkodásmód kifejlesztése a betegnél. Ugyancsak fontos az expozíció, azaz tudatosítani a beteggel, hogy ha olyan helyzetbe kerül, amely félelmet vált ki benne, ne futamodjon meg, hanem tudjon szembenézni az ilyen kihívásokkal is.”

Türelem, türelem, türelem

Az itt felsorolt módszerek azonban csak a szakmai segítséget jelentik, a traumából való gyógyulásnál a leghatásosabb módszer a beteg közvetlen környezetének, azaz a családjának feltétlen szeretete, támogatása. Mindehhez elengedhetetlenül fontos a türelem, a türelem és megint csak a türelem. Lényeges, hogy a balesetet szenvedőt ne kényszerítsük arra, amitől viszolyog. Ha például fél ismét vezetni, fogadjuk el döntését, és ne próbáljunk a lelkére beszélni, mert azzal csak ronthatunk a helyzetén.