Petrőczy Erzsébet és Calisch Keresztély nagy családja

Mint tudjuk, mindketten szüleik egyetlen ivadékai s nemzetségük utolsó sarjai voltak. Maguk azonban népes családot hoztak létre, s ennek köszönhetően gyermekeikben lettek egyfelől a Petrőczy-nemzetségnek leányágon sarjadzott utódai, másfelől a Calisch névnek további magyarországi hordozói.

Egyik fiuk, Johan levéltári családtörténeti feljegyzéseiben azt írja, hogy anyja összesen tizennyolc gyermeknek adott életet. Ha így volt, nyolc még valószínűleg pici korában kimúlt. A család hagyatékában ugyanis tíz utód életének nyomait lehet fellelni. Közülük is kettő: Anna Maria és Catharina Christina még a felnőttkor elérése előtt meghalt. Az életben maradottak tehát nyolcan voltak: Karol, Elisabeth, Gottlieb, Eleonora, Johan, Friedrich, Maximilian és Ludovica Amalia.

Mivel a család nyelve a német lett, Petrőczy Erzsébet fönnmaradt családi leveleinek java része is német nyelvű. De anyjának magyarul írt, és ami különös: magyar írásában ott található egy olyan régi nyelvtani alakzat, amely már szülei életében sem volt használatos. Petrőczy Erzsébet ugyanis szabályosan él a folyamatos elbeszélő múltnak (lásd az alábbi idézetben: „gondolám”, „megcsudállám”) a befejezett múlt idővel (lásd alább: „láttam”) szembeni megkülönböztetéssel. Feltehetően gyermekkorában olyan szolgálót tartottak a magyar nyelv gyakorlására mellette, akinek nyelvjárása megőrizte a múlt időnek ezt a középkori funkciómegoszlását. Az anyjának címzett levél, amelyben e megkülönböztetést szemlélhetjük, 1731 nyaráról származik, és Erzsébet prágai benyomásairól, megfigyeléseiről szól: „Sok ember dicsérvin Prágát, gondolám, hogy még szep (= szebb), s nem mint Bitz (= Bécs), de ... mingyárd látam, hogy ... oly szép házok nincsenek bene, mint Bitzben. Ha az ember akar valamit veni, nem tanál keresztinyeknil, hanem mint (= mind) Zidóknál, írhatok Nagodk, hogy egy Zidónak hatig (?) ezerik vagyon portika, mikor látam az ők botokat, csak megcsudállám magamat, minemű szép portikat látam.”

Mint már az előző korokban is láthattuk, a főúri családoknál, ahol a férj katonai vagy politikai pályára lép, nemcsak a család s a gyerekek minden gondja-baja, hanem a birtokok vezetése, a gazdálkodás is rendszerint a feleségre hárul. ĺgy volt ez a Calisch házaspárnál is. Calisch Keresztély az uralkodó hadi szolgálatában állt, azonkívül egyházi téren tevékenykedett: 1735-ben, amikor magyarországi evangélikus hitsorsosai úgy döntöttek, hogy jogilag képzett s az udvarnál némi befolyással rendelkező világiakat állítanak egyházkerületeik élére, őt választották meg a dunáninneni kerület felügyelőjévé.

Felesége lett tehát egy személyben a család fenntartója és mindenese. S mint kiderült, Petrőczy Erzsébet olyan kitűnő gazdálkodói képességekkel bírt, hogy a gyakori szülések, az állandó gyermeknevelés közepette is figyelemre méltóan állt helyt családja jószágainak irányításában, fölvirágoztatásában és gyarapításában. A Gottlieb nevű fiához írt, 1762-ből, 57 éves korából származó egyik levele tanúsága szerint nemcsak alapos tájékozottsággal, hozzáértéssel kezelte uradalmait, hanem még örömét is lelte a gazdálkodásban.

1737-ben a házaspár

birtokot és kastélyt vásárol Osztrák-Sziléziában. E birtok megszerzéséről és gondozásáról 1740-ben magyar és szlovák nyelven egyezséget kötnek egymással, amely – a magyar változatból idézve – így hangzik: „... mink egyenlő akarattal meg árulván (= megvásárolván) Mlgos Gróff Gottlieb Agnes Blodowsky Asszonytul, Mlgos Gróff N. Manteuffel Uram Házas Társátul... Attya Ura halála után reája szállott.... Jószágát, a ki Tesseni Fejedelemségben s – Felső-Silesiai Hertzegségben vagyon, úgy nevezett Dragomisli Jószágot, ... s – Dragomisel, Pruchna, Bonkov, Rychuld, Nagy és Kis Ochab, Perstetz és Uchilany névő helységekből álló, Tesseni Városban lévő Szabad házzal egyetemben oly szándékkal, hogy mink pénzünket öszve tévén egy értelemmel s- fáradsággal ebben az Jószágban gazdálkodni fogunk, és minthogy Száz Eötven hat ezer forintokban a Jószágot meg árultuk, annyi pénzünk pedig nem lévén, Passiva Debitumokat (= az adósságokat) lssanként exolválni (= fizetni) fogjuk. Mivel pedig én, Calisius Kristian eö Felsége hadi szolgálattyában lévén e napokban az közönséges keresztényi ellenség ellen Táborba kell mennem és a Feleségemet emlétett Silesiában lévő Dragomisli gazdálkodásban nem segéthetem; Én pedig, Petrőczy Erzsébet, előttem viselvén az Uram hadi s per consequent (= következésképp) abban veszedelmes sorsát, ... ily formán meg alkudtunk: Hogy én, Calisius Kristian mindennémő, az Silesiai Jószágon lévő Jussomat s- pénzemet emlétett Édes házas Társamnak cedálom (= átengedem), s- reája is transferálom (= átruházom). Ellenben pedig én, Petrőczy Erzsébet az Édes Uramnak annyit irő Jószágot Turotzban cedálom, a mennyi pénzt az Uram emlétett Silesiai Jószágra eddig magáébul adott s- ennekutána adni fog...”

Ezen alkujuknak, s főképpen Petrőczy Erzsébet jó sziléziai gazdálkodásának hála, az 1740-es években ki is fizetik az uradalom teljes vételárát.

A következő évek

nemcsak még több munkát és feladatot, megpróbáltatásokat is tartogatnak Petrőczy Erzsébet számára. 1750 januárjában hirtelen, szélhűdésben meghal a férje. Mivel nem tudott kijönni az általa kezelt magyarországi birtokok jövedelméből, Calisch Keresztély jelentős adósságokat hagyott maga után. Petrőczy Erzsébet kifizeti elhunyt férje adósságait, és ezután a sziléziai uradalom mellett már a magyarországi birtokokkal is ő törődik. Férje halálának évében, 1750-ben eltemeti említett két lányát is. 1753 decemberének egyik éjszakáján súlyos betegen fekszik drahomysli kastélyában, amikor tűz üt ki a faluban, amely rövid idő alatt eléri a kastélyt és egész berendezését elemészti. A benn lévő Calisch gyerekek csak anyjuk higgadtságának köszönhetően menekülnek meg. 1758-ban Petrőczy Erzsébet férjhez adja Zay Péterhez Eleonora nevű lányát, aki alighogy világra hoz két fiúgyermeket, 1761-ben meghal; kisfiai, Petrőczy Erzsébet unokái, nem nagy idő múltán ugyancsak elhalnak.

1752-ben nyílt,

tárgyilagos, arisztokratikus

tónusban vezetett, de feszültséggel teli levelezés megy végbe Petrőczy Erzsébet és elsőszülött fia, Karol között. Az ekkor már 30 éves Karol – aki hadnagy és Bécsben él – adósságokba keveredett. Magyarul írt levélben arra kéri anyját, segítsen megmenteni a becsületét, s küldjön neki az apai jószágok reá háramló részéből 400 rajnai forintot sürgős adósságai kifizetésére. Egyúttal mintegy írásban igazolja, hogy egyetemi tanulmányai s elhelyezkedése során szüleitől már nem kis anyagi támogatásban részesült, s hogy tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyek az atyai adósságok folytán öccsei és húgai felneveltetésében bekövetkezhetnek. Majd amikor megkapja a kért összeget, közli, hogy nem volt elég fennálló adósságai törlesztésére. (Néhány adat e pénzösszeg egykorú hozzávetőleges reálértékéhez: az 1760-as években Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc magyarországi magánbirtokán, Holícson, 338 forint volt az uralkodó pár kacsafogó vadászmesterének, 838 forint a fővadászának az évi fizetése; ugyanott 500-800 forintra becsültek egy-egy kis malmot).

Karol közlésére válaszként Petrőczy Erzsébet hosszú levelet ír fiának, amelyben részletesen s anélkül, hogy boldogult férje emlékét sértené, kimutatja, hogy az egész, 32 500 forint értékű apai örökségnek valamivel több mint a fele rámegy az apa utáni adósságokra, valamint a zálogba bocsátott birtokok kiváltására, a fönnmaradó mintegy 15 000 forint jó, ha elég lesz a még otthon lévő gyermekek taníttatására, szárnyukra bocsátására. Az, hogy fia adósságügye fájdalmasan érintette – erkölcsi vonatkozásban is – Petrőczy Erzsébetet, főként levele záradékából érzékelhető, amelyben röviden, erélyesen leszögezi: küld még fiának 200 forintot, de az apai örökségből többé semmire nem számíthat; ha kedve tartja, csinálhat további adósságokat, akár el is játszhatja a becsületét, ő már semmilyen adósságát nem fogja fizetni.

Karol Calisch után a testvérei és rokonai hagyatékában sok levél maradt, s ezek éles szemű megfigyelőnek, szellemes levélírónak mutatják őt. (Idős korában érdekes beszámolókat írt, pl. a napóleoni háborúk történéseiről.) S nem hiányzik leveleiből a családja, a rokonai iránti élénk érdeklődés sem.

Anyja családfenntartó

gazdálkodói munkásságát azonban később sem méltányolta. Öcscsét, Gottliebet, aki segédkezett anyjuknak a magyarországi birtokok felügyeletében, 1767-ben arra buzdítja, kövesse őt a katonai pályán: „Itt báróként élsz – írja neki – a saját urad, s nem anyánk szolgája, jobbanmondva rabja vagy”.

Petrőczy Erzsébet 1771. december 26-án, Drahomyslben hunyt el, életének 67. évében, öt napig tartó mellbetegség után. Vele kihalt a Petrőczy-család, amelynek 17. századi tagjai beírták nevüket a magyar történelem ellenállási kuruc mozgalmai és a magyar költészet történetébe. Erzsébet, az utolsó Petrőczy, ez az egész életében szívósan és tehetségesen gazdálkodó főúri hölgy 197 110 forint értékű örökséget hagyott utódaira.

Halála után a vagyon

igen gyakori kísérőjelensége, a hosszú „atyafiságos” pereskedés az ő gyermekeit sem kerülte el. Ebben fáradhatatlannak a legkisebb lány, az 1817-ben Zay-ugrócon, Zay Péter özvegyeként elhunyt Ludovica Amalia bizonyult. Testvérei kevésbé lelkesedtek az általa ellenük is folytatott pereskedésekért. A jogi tanulmányokat végzett Friedrich nevű bátyja, aki a perüktől függetlenül testvéri levelezésben állt Ludovicával (mint egyébként a többi testvér is), 1797-ben, az akkor már több mint húsz éve, anyjuk halála óta tartó perüket illetően azt írja „hőn szeretett húgá”-nak, hogy őt már évek óta nem érdekli semmilyen per, a saját perük sem, 55 éves, és az a vágya, hogy Isten segítségével békében készülhessen fel az öröklétre.

Ludovica az utókor előtt aszszonynevén – Zay Amáliaként – vált mint a protestantizmus és művelődés támogatója ismertté. Végrendeletében ugyanis egész, 91 000 váltóforintot kitevő vagyona általános örökösévé a pozsonyi evangélikus egyházat és annak iskoláját tette meg. (Az ezen örökség javarészének kamataiból létesült ösztöndíjakkal nemzedékek sora tanult a pozsonyi evangélikus líceumon és teológiai akadémián, egészen 1918-ig.)

A drahomysli uradalmat a Calischok 1798-ban eladták. A vevő, Albert szász-tescheni herceg, III. Ágost lengyel király fia, Mária Terézia veje, a korábbi királyi helytartó, 265 000 forintot adott érte.

Szilézia a Calisch testvéreket nem idegenítette el Felső-Magyarországtól. Igaz, csak hárman alapítottak itt családot (Eleonora, Ludovica, Johan), de a többi rajtuk keresztül tartotta a kapcsolatot a szülők és néhányuk gyermekkori hazájával. A testvéri kapcsolatokon túl feltehetően a 18. század végi általános magyar társadalmi-szellemi előretörés hatásának is tekinthető, hogy a Sziléziában maradt Friedrich lánya magyar nemesemberhez szeretne hozzámenni, s magyar ruhában akar járni. A mindvégig Bécsben élő Karol úgy rendelkezik, hogy a Trencsén megyei szulyói családi sírboltba, apja mellé temessék. Johan Calischt, akinek életét a későbbiekben fogjuk követni, 1775-ben 35 évesen, egy hosszabb utazás során érintette meg Felső-Magyarország sajátos világa.